Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 26. szám

228 gok gazdasági terményeinek ellenében, hasonló rendszert alkalmaznának , s igy gyáriparunk bizonytalan jövőjének jelen iparunk legfontosabb ágát, a mezei gazdaságot áldoznék fel, el kell fogadnunk a helyzetet, abban keresve vigasztalásunkat : hogy, ha a szabad kereskedés elve mellett az iparnak mesterséges kifejlesztése lehetetlen is, ép oly lehetetlen annak mesterséges elnyomása, s hogy valamint védvámok nélkül az iparnak azon ágai, melyeknek természetes föltételei valamely országban hiányzanak, nem fejlődhetnek ki, ugy bizonyosak lehetünk az iránt is, hogy mihelyt e feltételek léteznek, azaz: mihelyt az ipar valamely ágának mivelésére a nyersanyag, a tőkék, a szükséges munkaerő, az iparosok képessége s a vásár meg van, csak szabadság kell, hogy az iparnak ezen ága felvirágozzék : s ép azért nincs ok, melyért a szabad kereskedésnek elvét hazai iparunk ki» fejlődésére veszélyesnek tartsuk. Kétségtelen, hogy hazánk azon részében, hol a mezei gazdaság minden kezet elfoglal,, legfeljebb az iparnak azon ágai fejlődhetnek ki, melyek a gazdasággal szoros kapcsolatban állanak, s hogy hazánk az ipar bizonyos nemeiben, melyek oly nyersanyagot dolgoznak fel, melyet magunk nem termelünk, nem versenyezhet oly országokkal, hol az industria ezen ágaiba már roppant tőkék fektettettek, s a munkások hosszú gyakorlat által kitűnő ügyességet értek el. De miután hazánk egyes nyersterményeket, melyek az ipar nevezetes ágainak anyagául szolgálnak, olcsón, jól s nagy mennyiségben álh't elő; miután hazánk több részeiben a létező munkaerő a földmivelés által el nem foglalható s ezért a napszám olcsó; miután épen itt a vizerő s tüzelőanyag roppant, még fel nem használt kincseivel birunk; miután épen az ipar azon ágai számára, melyeknek nyersanyagát mi magunk állítjuk elő, magában az országban nagy vásárt találunk, mely most a külföldről láttatik el; miután oly tartományok szomszédságában élünk, melyek a miveltség alantabb fokán állva, ezen czikkeket szintén a külföldről hozzák be, s igy csak közlekedési eszközeink tökéletesítése szükséges, hogy itt a távolabb külfölddel előnyösen versenyezhessünk,főkép oly czikkekkel, melyeknél naTÁRCZA. Szinmüv e3k. Semmiféle hírlap által előre nem hirdetve, sem mindenfelé elküldött előfizetési ivek által az olvasóközönség figyelmébe és pártfogásába nem ajánlva jelent meg nemrégen két szinmü Rákosi Jenötöl, egy oly fiatal költőtől, kinek neve még eddig az olvasóközönség előtt egészen ismeretlen. Lesznek sokan, kiknek a könyv kezeikbe kerülvén, azt elolvasásra sem fogják méltatni, á hosszas szomorú tapasztalás után már általában elvesztvén bizalmukat minden magyar szinmüi termék iránt, különösen pedig nem bizván egy egészen ismeretlen szerző oly müveiben, melyek minden előleges birálat nélkül adatnak a közönség elé. Pedig a ki nem sajnálja a fáradságot a meglehetős hosszú színmüveket figyelmesen végig olvasni, az bizonyára tapasztalni fogja, hogy csekély fáradságát nem kis mértékben kárpótolja azon élvezet, melyet a minden hibáik mellett is sok figyelemreméltó tulajdonsággal biró müvek neki szereztek. Engem legalább sok tekintetben nagyon kellemesen lepett meg ugy a vígjáték , mint a szomorú mü, minélfogva, teljesítendő szerzőnek a könyv előszavában kifejezett azon kívánságát, hogy müvei felett kimerítőbb bírálatot nyerjen, véleményemet a két szinmüről jelen soraimban kimondom, azon óhajtást csatolva hozzá, bár ne maradnék e téren egyedül. A könyvben elöl áll az Aesopus czimü vígjáték, melynek tartalma a következő: Aegeus Samos fejedelme hosszas háborúskodás után ellenségeivel békét kötvén, kihirdetteti a háborúk folytán nagyon elnéptelenedett országában, hogy minden nőtlen férfiú 20 évestől 40-ig, négy nap lefolyta alatt mátkát válaszszon magának, ellenkező esetben büntetésök kereszthalál vagy száműzetés lesz. Ezen törvény alól a nők sem vétetnek ki, kik önhibájok miatt maradnak hon, mint szintén a rabszolgák sem, kikre nézve áll, hogy : „szolgát szabad kéz szabadít."*— A fejedelemnek van egy Xanthus nevü tudósa, s ennek egy fiatal leánya: Erota, kiről születésekor a jóslat azt mondván, hogy egy szolga fogja öt megszeretni, s egy király nőül vengyobb súlyuk miatt a vitel távolsága az árban tetemes kü_ lönbséget tesz; miután végre, napjainkban a tőke oda fordul, hol nagyobb s biztosabb jövedelemre számolhat ; s igy iparunk azon ágai, melyek haszonnal mivelhetők, a külföld tőkéire számolhatnak: kétségtelen előttünk az, hogy az ipar bizonyos ágaira nézve hazánk már jelenleg is csaknem minden szükséges kellékekkel bir, s hogy azok eddig csak azért nem fejlődtek ki, mert helyzetünk ezen előnyeit részint nem ismertük, részint felhasználni nem tudtuk. Hazánk, főkép azon viszonyaira nézve, melyek az iparra vonatkoznak, valóságos terra incognita előttünk, melynek kincseiről szólunk, melynek jövő felvirágzásáról álmodozunk, de melynek helyzetéről részletes ismereteink nincsenek; s Európa civilisált országai között nem találunk egyet sem, melyben az iparos osztályoknak közös érdekeik tiszta felfogására és hatályos előmozdítására kevesebb alkalom nyílnék, hol kevésbbé lenne gondoskodva arról, hogy a munkás és mesterember saját mesterségének folytatására a szükséges ismereteket megszerezhesse, s hol az iparos minden eszközöket, melyek őt haladásában segíthetik, minden nemesebb ösztönt, mely őt szakmájának tökéletesítésére buzdíthatná, oly egészen nélkülözné, mint hazánkban; és miután mindaddig, mig ezen helyzetben maradunk, iparunk kifejlődése lehetetlen, s miután azon hiányok pótlására egyeseknek törekvései s a törvényhozás vagy kormányunk legjobb szándékai elégtelenek s helyzetünk teljes ismerete szintúgy, mint azon sokféle akadályok elhárítása, melyek iparunk kifejlődésének útjában állnak, csak sokaknak egyesült munkálkodásától várható: nézetünk szerint iparunk emelésének érdekében nem történhetik semmi üdvösebb, mint ha egy oly egyesület alakul, mely kizárólag ezt tűzi ki feladásául. Ez okok indítottak többekkel együtt engem is arra, hogy a már egyszer létezett, de az idő viszontagságai folytán megszűnt iparegylethez hasonló ugyan, de a haladott kor kívánalmainak még inkább megfelelő egyesületet alakítsunk. Már 1863-ban indultak meg ebbeli törekvéseink, de a nem régen lelépett kormány iszonyodott az egyesülésben rejlő erőtől s mind ujabb ujabb akadályokat gördítvén ni; öt atyja, nehogy a jóslat első része beteljesedjék, a világtól elzárta s csupa oly együgyű szolgákat adott melléje, kik reá nézve nem lehettek veszélyesek. Most azonban hallván a fejedelem parancsát, három rabszolgáját elküldi három barátjához Athénébe, Corinthusba és Lycanosba, kiknek fiaik számára leányát feleségül ajánlja. De Nycia, Xanthu^ neje, más terveket forral agyában, ö bizván a jóslat azon szavaiban, hogy leánya király neje lesz, elhatározza magában, a fejedelem előtt bevallani, hogy leánya, kit holtnak hirdettek, él, — tán meg fog tetszeni a fejedelem fiának Dio dórnak, s most az is nősülni kényszerülvén, őt fogja nejéül választani. E közben Xanthus az elküldött rabszolgák helyébe egy ujat ád leányánk, Aesopust, kit csendss természete és hebegő beszéde miatt együgyübbnek tartott, semhogy leányát tőle félthette volna; azonban Aesopus meglátván Erotát, hirtelen szerelemre gyulád iránta s mintegy varázsütés által egyszerre ékesszólóvá levén, oly élénk szavakban tárja ki szerelmét Erota előtt, hogy az is viszonszereiemre lobban. Ekkor belép Xanthus, és látván, hogy áll a dolog, Aesopust házából elűzi. Aesopus kóborlása közben a fejedelem fiához ér, kinek elbeszélvén, hogy Xanthusnak mily gyönyörű leánya van, az mint élvhajhászó fiatal ember ég a vágytól, a leánynyal megismerkedni, söt nőül venni. A fejedelem udvarába jutván, ott Sardanapalával találkoznak, egy bőbeszédű kerítönővel, ki Lia Kométa és Sieta nevü kéj leányokat s egy szende lelkű fogadott leányt Tamiát odavezetve, erősen követeli, hogy közülök a fejedelem fia, ki mint kéjencz, a leányok előtt nagyon ismeretes, egyet feleségül válaszszon, ugy szintén a többieknek is férjet szerezzen. Aesopus ügyesen ugy intézvén a dolgot, hogy mindegyik leány egy külön szobába kerüljön, midőn mindjárt reá megérkezik egymásután Dors u s , O r o s u s és A1 k i a s, kikért Xanthus rabszolgáit küldte volt, és Xanthus leánya után tudakozódnak, Aesopus, Dorsust Sietához, Onosust Kometához és Alkiast Liához küldi, mindegyik leányról azt állítván , hogy az Xanthus leánya. Mielőtt ezt tenné Aesopus. már gondoskodott arról, hogy Diodor a fejedelem fia Xanthus leányát meg ne lássa; azért Trundusiával, egy költőnőt fitogtató aggszüzzel elhitetvén, hogy Diodor beléje szerelmes, Diódort hozzá utasítja légyottra, Trundusiát is Xanthus leányának adván ki; Tamiát pedig, kinél észrevette, hogy Dio dort ábrándosan szereti, a fejedelem előtt bevallván, hogy leánya él, azt a fejedelem elé vezetendő, haza sietett, ugy hogy