Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)
1865 / 26. szám
POLITIKAI HETILAP. | Megjelenik hétfőn reggel > másfél—két nagy Íven. 5 Előfizetési díja, akár Budapesten házhoz hordva, akár í vidékre postán küldve, egész évre 8, fél évre 4, negyed évre 2 frt. Egy szám ára 20 kr. Hirdetési díj 4 5 hasábos kisbetíí-sorért 6 k-. Bélyeg külön 30 kr. „Citius enim emerget veiitas e falsitate, quam e confusione." B a c o. Szerkesztőség és kiadó-hivatal. s Czikkek, levelezések s átalában a lap szellemi részét \ > illető küldemények és tudakozások a szerkesztőséghez > < (Aldunasor. 20 sz.), előfizetési pénzek, reklamatiók és \ \ hirdetések a kiadó-hivatalhoz (Barátok-tere 7. szám) < intézendők. ÉlsőTvfolyam7l865T ' 26. szám. Pesten, December 25. Előfizetési felhívás a „POLITIKAI HETILAP" 1866-dik évi folyamára. Midőn a második évfolyamra megnyitjuk az előfizetést, rövid multunkra csak azért hivatkozunk, hogy olvasóink a lap jövő iránya iránt is tájékozva legyenek. Politikai vezérelveink nem változtak. A 48-diki törvényen alapulnak azok, melyek törvényessége kifogás alá nem eshetik. Ily szempontból fogjuk tárgyalni ezentúl is mindazon nagyfontosságú közjogi kérdéseket, melyekkel a már megnyílt magyar országgyűlés foglalkozni készül. A hét eseményeit s az országgyűlési tárgyalásokat röviden, áttekinthetőleg, saját véleményünk kíséretében s nem száraz adathalmazként bocsátjuk a közönség elé. Az irodalom, művészet s a társasélet egyéb mozzanatain kivül fősúlyt fektetünk az ország nemzetgazdasági fejlődésére, számos tényezőin kivül főleg az iparra, mely az iparegylet megalakulásával új lendületnek fog indulni. Mig a közgyűlés máskép nem intézkedik, lapunk lesz az iparegylet közlönye. A „Politikai Hetilap" hétfőn reggel jelenik meg, mikor semmiféle más politikai lap s ezért a mellett, hogy egy egész hét képét nyújtja, híreiben valamennyi más lapot megelőz. A másfél, egész két nagyívnyi lap előfizetési dija egész évre 8 frt, félévre 4 frt, negyedévre 2 frt. Az előfizetési pénzek Emich Gusztáv kiadó hivatalába intézendők. (Barátok tere 7. sz.) V Iparegyesületünk. Pest, dec. 24. Nincs senki, ki az iparnak fontosságát kétségbe vonná. — Az ipar kifejlődése, mely által a vagyonosodásnak a földbirtoktól független forrásai nyíltak , s mely a munkás osztályoknak anyagi és szellemi emelkedését idézte elő, alapja azon jogegyenlőségnek, melyen az ujabb kor állami s társadalmi viszonyai nyugszanak. Ez feltétele alkotmányainknak, mert legfőbb biztosítékuk : egy erős középrend, csak az iparral együtt fejlődhetik ki. Ettől függ az államnak gazdagsága, melynek kimeríthetlen forrásai nem a gazdag érczekben , sem földje termékenységében, hanem népe intelligens munkájában kereshetők. Sőt, ha egykor a földmivelésnek és az iparnak érdekei ellentétbe állítattak s az előbbinek túlnyomó fontosság tulajdoníttatott, napjainkban már mindenki átlátja, hogy a földmivelés is magasabb fokra csak az iparral együtt emelkedhetik, s hogy a földnek bármily termékenysége nem oltalmazhat meg elszegényedéstől oly országokat, melyekben a földmivelés emelésére szükséges tőkék hiányzanak , s melyek termékei csak az országon tul kereshetik fogyasztóikat. Mind ez általánosan elismert tény. Mióta a népek vagyonosodásának föltételei komoly tanulmányok tárgyaivá tétettek s a nemzetgazdaság á tudományok sorába lépett, az iparnak fontossága el lett ismerve mindenki által, s alig találunk^civilisált országot, melyben a törvényeknek s kormányi rendeleteknek arra irányzott egész sorát nem m ntathat nók fel. De ha a czél, mely után napjainkban alkotmányos formák alatt törekszünk, ugyan az, melyet már a mult század felvilágosodott absolutismusa magának kitűzött; tagadhatatlan, hogy azon eszközökre nézve , melyek által e czél elérhető, ujabb viszonyaink, s azon elvek által, melyeket napjainkban a civilisált világ elfogadott, nagy változás idéztetett elé. A mult, sőt a jelen század kezdete is az ipar nevelésének fő-eszközét a vámrendszerben kereste. Aként rendezni ezt, hogy az által a külföldi iparnak versenye kizárassék, vagy hogy a honi gyártmányoknak uj piaczok nyíljanak : ez volt a feladás, melyet minden kormány saját iparának érdekében magának kitűzött. S ha bár a végeredmények a várakozásnak sokszor meg nem feleltek, s a mesterségesen előidézett ipar a gazdagság helyett, melyet tőle vártak, csak a pauperismust vonta maga után, még ezen bajok is, melyeknek oka nem az iparban, hanem azon fluctuatiókban kereshető , melyek ott, hol az ipar valamely ágának természetes feltételei hiányzanak, mindig támadnak : még ezen bajok is, mondjuk, csak azon befolyást bizonyítják, melyet egy állam vámrendszere által az iparra gyakorolhat. — Bizonyos pedig, hogy valamint Angliában, ugy Svajcz kivételével csaknem mindenütt, hol az ipar magasabb fokra emelkedett, ez nagy részint az egyes országok érdekében felállított vámrendszereknek köszöni kifejlődését. De ép oly bizonyos az is, hogy ez egykor oly czélszerünek tapasztalt eszköz jelen viszonyaink között többé nem alkalmazható. Bármily nézetben legyünk a szabad kereskedés elve iránt, annyi áll, hogy ezen elv eddig ugyan következetesen keresztülvive még nincs; de, hogy a civilisált világ minden országai erre törekszenek, s hogy nincs állam, mely ezen általános iránynak ellenállhatna, miből világos az is, hogy a mennyiben egy vagy más ország az ipar emelését tűzte ki czéljául, ennek elérésénél napjainkban nem prohibitiv rendszer vagy magas vámszabályra, hanem csak oly eszközökre támaszkod hátik, melyek a szabad verseny eszméjével megegyezhetők. A szabad kereskedésnek elve, szükségkép nagy s elhatározó hatást fog gyakorolni az iparra, s előttünk kétségtelen, hogy azon aranyban, melyben ezen elv egyes országokban következetesen alkalmaztatik, az iparnak azon ágai, melyek csak magasabb vámszabályoknak köszönik virágzásukat, el fognak enyészni. — A szabad kereskedés által az ipar mezején, a különböző országok között, a munka felosztásának egy neme fog előidéztetni, mely szerint minden ország az iparnak csak azon ágaira szorítkozik, melyeknek feltételeivel bir, s teljesen osztozunk azok nézeteiben, kik a szabad kereskedés elvének elfogadásától egyes országokban bizonyos iparágaknak vesztét jósolják. Szabad kereskedés mellett csak oly ipar állhat fenn, mely pártolás nélkül versenyezhet más országok iparával, azaz : mely másoknál tökéletesebben vagy olcsóbban termel, s tagadhatatlan, hogy annak eszközlése sokkal nehezebb, mint midőn az ipar emelésére csak a vámszabályok megváltozása tartatott szükségesnek. De miután nem a protectió, hanem a szabad verseny századában élűnk, s miután napjainkban az iparnak jövőjét a védrendszerre alapítani nem lehet, főkép oly országban, melynek főiparága a mezei gazdaság, s melyben a gyáriparnak ily módoni védelme^csak oda vezetne, hogy más orszá51
