Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 25. szám - Az 1865-diki magyar országgyülést megnyitó trónbeszéd

318 Hogy ezen magasztos eszme minél előbb testté váljék, részemről kész vagyok a nagy terem fölikesitésére tervezett festmények közül, két rendbeli falfestmény elkészítésére 3000, az az három ezer o. é. ftot oly feltétel alatt sziveaen fölajánlani, hogy ezen festmények a magyar nemzet mivelödésének történetéből merítve, Méltóságod javaslata értelmében, hazai művészek által készíttessenek. Fogadja stb. Báró Sina Simon. — A múlt hét nagy és örvendetes eseményei között méltán helyet foglal az Eszterházy képtár megnyílása is. Nyugalmas műélvezetről természetesen szó sem lehet egyelőre e mozgalmas napokban, midőn a vidékiek és idegenek ezrei tolongnak oda, hogy a méltán magasztalt dísztermekben legalább egyszer megforduljanak. Valljuk meg nem is annyira a képek vonták magukra föfigyelmünket ez ízben; —• tudjuk, hogy a tarkálló sokaságban sok igaz gyöngye van a halhatatlan nagy művészetnek, s hogy a régi jó ismerősökkel később és csendesebb órákban, majd kedélyesen el fogunk cseveghetni a meddig tetszik ; ezúttal csak a kézzelfogható valóságban kéjelegtünk, hogy csakugyan birjuk valahára a kincsbányát, melyből régóta kiéheztetett közönségünk egészséges tápszert és magasztos élvezetet meríthet; de másrészt gyönyörködtünk a hullámzó tömegben is, s a tömeg között nem egy eredeti alakban, mely megtestesült kérdőjel gyanánt meg megállt egy-egy kép előtt, azt olvasva a katalógusból hogy szerzője két-három száz esztendő előtt élt s hogy hires ember volt. — De vajon érzi-e a mű szépségét vagy elhiszi, csupán hogy szép az a fekete festmény, mert az a hire, mert ugy hallotta mindig ? Ki tudná megmondani, mert e tekintetben fehér holló az őszinte vallomás, mihelyt ellentétben áll a közvélemény vagy a lajstrom szentnek tartott Ítéletével. Az ily magába fojtott tiltakozások száma legio. Pedig e müvek értelmes feleletet adnak, mihelyt okosan tudjuk kérdeni. E mesterségre megtanit a képtár gyakoribb látogatása, az elfogulatlan összehasonlítás, s egy kis tájékozottság a művészet történelme és alapelvei körül; de csakis ez az egyetlen ut, melyen megtanulunk a magunk lábán járni, és felszabadulni a ránk erőszakolt ítélet járma alól, melylyel az első jött ment „műértő" elutasítani jónak lát. Képtárunk berendezése, a mennyire első látogatás után Ítélni lehet, nagyon kielégítő, a jól világított helyiség pedig valóban gyönyörű és mondhatni, ritkítja párját az egész kontinensen. Teljes elismerésünket érdemli végre az a gondoskodás, hogy a képtár megnyíltával azonnal — bár még oly száraz catalogussai is kedveskedtek a közönségnek. — Bővebb magyar lajstromot e képtárról, nemrég Ormos Zsigmond bocsátott közre. Figyelmeztetjük reá a közönséget. — Lapjaink szerint a „lipcsei illustrált újság" fö^leg a schlesvigholsteini hadjáratból ismert jeles illustrafcorát, Beck Ágoston festészt, azonkívül több más rajzolót küldött volna Pestre, hogy fővárosi ünnepélyeink mentül több művészi rajzát nyújtsa olvasóinak. E hirek, részben aligha tévedésen nem alapulnak, vagy a lipcsei lap rendkívül ki akar tenni magáért, mert ugy tudjuk, hogy a nevezett lap ugyen-e czélra Székely Bertalan és Weber Henrik hazai művészeink közreműködését is igénybe vette, s hogy ezeknél szombaton már táviratilag is sürgette a megígért rajzokat. Irodalom. Heckenast Gusztáv kiadása mellett legújabban két igen becses mü került ki sajtó alól: Szilágyi Sándor nagykőrösi tanár és jeles történésztől „Erdély története tekintettel művelődésére" két vastag, de csinos kiállítású nyolczadrét kötetben, melynek jeles tartalmára még hosszabban is visszatérünk; és „Az államtudományok encyklopoediája", irta Mohi Róbert, fordította L ö w Tóbiás. Egy nagyhírű német tudós nagyhírű munkája lett ezáltal hazai irodalmunkba átültetve, oly munka, melynek tanulmányozását nem eléggé ajánlhatjuk azon férfiak figyelmébe, hik hazánk közjogi és államviszonyait a közel jövőben megállapítani hivatvák. Csak ily munkák komoly tanulmányozása fogja megteremni azon gyümölcsöket, hogy a kiket választói bizalma képviselőkké tön, képesek lesznek a rájok ruházott országos bizalomnak akkor is megfelelni, midőn legfőbb fontosságú közjogi intézményeink végleges elrendezéséről lesz szó. Azért örülünk, hogy e korszerű jeles munka most, oly alkalmas pillanatban látott napvilágot magyar nyelven, mi által hazánkfiai valamennyiének hozzáférhető lett. — ASzathmáry Károly szerkesztette „Magyarország anyagi érdekei" czimü nemzetgazdasági folyóirat V. füzete megjelent. A több érdekes s különféle szerzőtől származó czikk közül kiemeljük az „Első lépés az anyagi reformok terén" czimüt Feszt Imrétől, melyben szerző a statistika fontosságát, sőt hazai viszonyaink megismerésére nélkülözhetetlenségét fejtegetvén, a külföld példájára hivatkozva kimutatja, hogy sem az Akadémia kebelében működő statistikai bizottmány, sem az általa sürgetett országos statistikai hivatal hiányainkon nem íog segíteni. Czélt csak akkor érünk, ha sokan, mindnyájan fogunk a statistikai adatok gyűjtéséhez, mire nézve egyesületet ajánl Feszt, a lehető legcsekélyebb évdijjal, hogy minél számosabban vehessenek benne részt. — Ha mindenfelöl egyetemes terv szerint járunk el, s a szedendő adatok kijelölése, a beszerzettek összeszerkesztése tudományosan s központilag történik, s ha országos erő támogatja az egyletek működését, akkor talán czélt érhetnénk ez indítvány valósításával. A Kisfalndy-Társaság kiadványai közül jelenleg négy (illetőleg öt) mü van sajtó alatt, úgymint: „Bethlen Gábor ifjúsága," történeti regény két kötetben, irta P. Szathmáry Károly : „Anyógin," verses regény Puskintól, fordította Bérczy Károly; „Tót népdalok," Lehovszky Tivadar, Szeberényi Lajos és Törzs Kálmán fordítása szerint, öszszesen közel 500 darab, ismertető bevezetéssel Szeberényi Lajostól; végre a magyar Shakspere Vl-dik kötete, melynek tartalma „Antonius és Cleoapatra" Szász Károlytól, és „Szeget szeggel" Greguss Ágosttól. A két regényt a pártolók könyvilletményül kapják. Valamennyi felsorolt mü uj évre megjelenik. Zene. A nemz. színházban (december 13-án) sikerülten folyt le az ö császári és királyi fölség megérkezésének tiszteletére rendezett díszelőadás. Nagyobb számú közönség a színházba nem férhetett, s az öröm s lelkesedés ö felsége beléptekor zajos és szűnni nem akaró éljen kiáltásokban tört ki. Az egész előadó személyzet először a néphymnuszt énekelte zenekar kísérettel. A közönség az egész folyama alatt állva maradt, miközben a színpad hátterén villany világításban, művészien rendezett csoportozat közt ő felsége szobra volt látható, s ez a közönséget ujabb éljenekre ragadta. Következett aztán Erkel Ferencznek ez alkalomra szerzett ünnepi indulója, melynek hangulata jól el van találva, menete komoly, méltóságteljes ; nem oly harczias, hogy csatákra lelkesítsen; nem oly érzelgö, hogy elpuhítson. Ezt követte Bús Vitéz „Egy szép asszony betege" czimü vigjátéka, s végül jött Erkel Sándor „C s o b á n c z" czimü operájának két első felvonása. E miiről már több izben kedvezöleg nyilatkoztunk; tüzetesebb ismertetésünket a teljes előadásig elhalasztjuk ugyan, de addig sem késünk nyilvánitni, hogy a fiatal tehetség, kinek első operai kísérletében oly egészséges gondolatok, tiszta dolgozat, helyes lélektani felfogás, érthető zene van, feljogosít hinnünk, hogy jövő működése hazai művészetünkre nagy nyeremény lesz. Az első felvonás végén ö felsége — miután az előadás menetét nemcsak figyelemmel kisérte, hanem Pauliné jelenetére magas tetszését is nyilvánította — a közönség zajos éljenei közt eltávozott. A második felvonás zárütenyeivel kapcsolatban jött a magyar néphymnusz, melylyel az előadásnak vége lön. Az Írói Segélyegylet vasárnapi hangversenyébe, ö felsége Károlyi Gryörgy gróf által meghivatván, sajnálattal kijelenté, hogy abban részt nem vehet; az egylet javára azonban 1000 frtot legkegyelmesebben adományozni méltóztatott. E kegyelmes tény által ö felsége újra bebizonyitá, hogy az ország szellemi munkásait nagyra becsüli, midőn anyagi gyámolitásukhoz oly szép összeggel járul. — Folyó hó 17-én folyt le a vigadó teremében az írói segélyegylet javára rendezett philharmoniai hangverseny. Az első számot Bach Toccatája tette. E mü szépségeiről s ügyes hangszereléséről csak azoknak lehet helyes fogalmuk, kik ezelőtt már a múzeum dísztermében hallották, hol minden szólamát tisztán ki lehetett venni, holott jelenleg a rosz acustika az egészet összezavarta. A második szám Mihalovics Ödön fiatal zeneköltő indulója volt. Hazánkfiai közt a fiatal szerzőnek van legkiválóbb tulajdona Wagner felfogására s utánzására. Ez magában már sok érdem egy kezdőre néztve, tehetségét azonban csak akkor Ítélhetjük meg, mikor az elemeket leküzdve, (mely küzdelem mindenkire nézveHnkább utánzás korszakának nevezhető) önerején saját egyéniségét fogja bemutatni. Jelen csinosan dolgozott, ügyesen hangszerelt müvében nemcsak Wagnerre, hanem különösen Mendelssohnra s Lisztre emlékeztet. M. indulóját Beethoven Kemény A. symphoniája váltotta fel. melyre Liszt Dante symphoniájának első része (a pokol) következett, Mily nagy költészet Beethoven symphoniájának legkisebb motívuma, s mennyire csak a száraz reílexion alapulnak Liszt hyerogliphái : az is meggyőzödhetik ebben, ki eddig netalán kétkedett, ha a két müvet egymásután hallja. A pokol unalmaiból Carina k. a. hozott ki, Handel, „R in a 1 d o" czimü dalművének egy szép magándalát kitűnően énekelvén. A t. kisasszony nemcsak művészetével áldozott az írói segélyegyletnek, hanem ezen kívül ötven forinttal is járult az alaptöke emeléséhez. Az utolsó számot a Rákóczy induló tette Berlioz átirata szerint. Volt okunk hinni, különösen a jelen körülmények közt, hogy a hangverseny mindenkinek alkalmat ad, meghozni tehetségéhez képesti áldoI zatát az irói segélyegyletnek ; de fájdalom ! a félig üres terem látására e hitünk csaló ábrándképpé változott. A magas aristokrátia meghozta ugyan áldozatát; de a középrend csaknem egészen hiányzott, sőt azok is, kiknek a dolog érdekükben volt: az irók — egy kettő kivételével — egészen hiányoztak. Az is lehet, hogy csalódásunknak épen a körülmények voltak szülő okai, melyekre reményünket építettük: de bármint legyen, bizonyos, hogy e hangverseny inkább a zenekar jaJ vára, mint az irói segélyegylet hasznára ütött ki. A flórenczi társas életről irja levelezőnk, hogy S c h i f f tanár megkezdte érdekes felolvasásait az emésztésről, melyekben előadja élő kutyáin szerzett nevezetes tapasztalásait. A1 e a r d i a szobrászat feladatáról és történeteiről olvas, Ferrari a történeti időszakokról, A m a r i exminiszter az aráb irodalomról Mohamed ideje előtt, G e n er e 11 i pedig a pápa világi hatalmának alapjairól, természetesen azon szellemben, hogy ezek ki nem állják a történetíró szigorú kritikáját. Mind ezen felolvasások számosan látogattatnak, de a nőnem alig van képviselve a hallgatóságnál, ez Giuliani apáthoz szokott tódulni,ki Dante paradicsomát fogja commentálni, s csak újév után kezdi felolvasásait. Annál több nőt lát az ember a színházban s a philharmoniai teremben, különösen szőke angolnöket, kik ez idén elárasztják Flórenczet, minthogy a cholera-félelem gátot vetett az utazók azon folyamának, mely minden évben Flórenczen keresztül Nápolyba tolul. Most mindnyája itt akadott meg, mert Murray kézikönyve Rómát különösen husvétre ajánlja. Itt vannak hát a hosszú izmos angolok, sovány nejeikkel