Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 25. szám - Az 1865-diki magyar országgyülést megnyitó trónbeszéd

313 zök számbavételével és azok bizalmas csatlakozása alapján tartó és maradandó megoldást nyerjen. Felszólítottuk továbbá Horvát- és Tótországok gyűlését, hogy eleve gondoskodjék a felöl, miszerint e jelen országgyűlésen kellőleg képviselve legyen, és midőn a horvát országgyűlésnek az 1861. évben hozott és a közjogi viszonylatra vonatkozó határozatát közöljük, egyszersmind hisszük és reméljük, hogy a századok során egyesült társnemzetek frigyesülése kölcsönös engedékenység alapján és a méltányosság azon szellemében fog létre jönni, melynek kedvelt Magyarországunk hü Rendéi és Képviselői 1861. évi Szt. Jakab hó 6-kán kelt felírásukban ez ügyre nézve kétségtelen tanúságát adták. Ez országgyűlés első feladatául kell, hogy birodalmunk egyéb országai és tartományaival közös ügyek tárgyalásának és kezelésének elhatározását sorozzuk. E közös ügyek létezése már a sanctio pragmatikábán találja alapját, kezelésük módjára nézve mégis a lényegileg változott viszonyok, lényeges változást igényelnek. Ugyanis tekintettel a politikai, nemzetgazdászati és társadalmi tényezők időközben helyt foglalt teljes átalakulására, fejedelmi hivatásunk tudatában többi országainkat és tartományainkat is alkotmányos jogokkal ruháztuk fel és ép azért a közös ügyek kezelésénél ezeknek alkotmányszerü befolyása immár nem mellőzhető. Ez eszme vezérelt minket 1860 évi október 20-án kelt diplománk kiállításában és jelenleg is azon erős meggyőződésben élünk, miszerint az abban körvonalozott közös ügyek közös alkotmányszerü kezelése birodalmunk egységes létének és hatalmi állásának elutasithatlan követelményévé vált, mely előtt minden egyéb tekintetnek háttérbe kell vonulnia. A közös ügyek kezelésének módozatára nézve 1861-dik évi febr. 26-án egy nyílt parancsot bocsátottunk közre, mely azonban több oldalról élénk aggodalmakat költött fel; — minthogy pedig e kérdést Bem az anyagi vagy erkölcsi kényszer fegyvereivel, sőt inkább a kölcsönös értesülés és a szükségesség érzetéből folyó meggyőződés alapján hisszük egyedül célszerűen megoldhatónak, f. é. september hó 10kén kelt nyilatkozványunkban fennebbi nyiltparancsunk hatályát ideiglenesen beállítottuk, és jelenleg'valamint ezt, ugy az 1860-ik évi octóber hó 10-kén kelt diplománkat kedvelt Magyarországunk Rendéivel és Képviselőivel érett megfontolás, beható tárgyalás és elfogadás végefy közöljük. Nemcsak Magyarországunk helyesen felfogott érdekei, hanem a birodalom jólléte s biztonsága parancsolólag követelik^ez ügynek közegyetértésen alapuló mielőbbi elintézését, hogy ekként egyes országaink alkotmányos szabadsága Népeink benső szövetkezése által tartósan biztositva, szilárd alakon fejlődhessék, és örvendetes virágzásnak indulhasson. Elvárjuk tehát kedvelt Magyarországunk hü Rendéitől és Képviselőitől, hogy érintett határozványainkat a méltányosság békülékeny szellemében tárgyalandják, és ha az e részben felmerülő aggodalmak eloszlathatok nem lennének, egyedül oly módosítási javaslatot terjesztendnek élénkbe, a mely birodalmunk életfeltételeivel öszhangzásba leend hozható. Szoros összefüggésben, sőt elválhatlan kapcsolatban áll e kérdés elintézésével az 1848-diki törvények azon részének átvizsgálata illetőleg módosítása, mely a fejedelmi jogok hatályára és a kormányzat hatáskörére vonatkozik. A mi egybefügg, a minek egymásra kölcsönösen hatása van, azt a gyakorlati elintézésben egymástól elvásztani nem lehet. Birodalmunk hatalmi állására, fejedelmi jogaink épségére, a társországok méltó igényeire való tekintetek ezen törvények változatlan életbeléptetésének lehetőségét kizárják. Bár alaki törvényeségük kifogás alá nem eshetik, mégis uralkodói tisztünk és népeink valódi java iránti kötelességünk érzete egyiránt tiltják, hogy a kölcsönös jogok és kötelmek viszonylatának egyidejű megoldása előtt királyi hitlevelünkben azoknak változatlan megtartását és végrehajtását elfogadjuk és biztosítsuk. Szükség tehát, hogy az érintett törvények azon határozmányai, a melyek fejedelmi jogainkba ütköznek vagy az ország kormányzatának alakját változtatják, a nélkül, hogy azt a birodalom létének feltétéivel és az ország ősi intézvényein alapuló belszerkezetével öszhangzásba helyezték volna, gondosan átvizsgáltassanak, és czélravezetöleg módo síttassanak. Eszközölhető lesz ekképen, hogy Mi is lélekismeretünkben megnyugtatva, a kellőleg átidomított és az utókor számára maradandólag biztosított magyar alkoltmányt királyi eskünkkel szentesítvén, feltehessük Szt. István Apostoli Elődünk szent koronáját, melybe kedvelt Magyarországunk boldogságát és Népeinek törhetlen szeretetét legragyogóbb ékszerkint óhajtjuk beilleszthetni. Mint Magyarország koronás királya nem késendünk azokon túl, rónája fölé irt : „In hoc signo vinces" biztatá a fejedelmet, hogy koronázási óhaja teljesülni fog , de viszont hü kifejezése volt a nemzet érzelmének, mely koronázáskor leghőbb vágyait teljesülve reméli látni. A sok szuronyos policzei és lovas zsandár Bach idejében, hogy puskatusázott, hogy gázolt bármely kir tolongás alkalmával — és most, e tengernép közepett még városi poroszló sem kellett a rend fentartására, s ha a szűkülő utczában ugy összeszorult az ezernyi tömeg, hogy a vis inertiae középen duzzasztotta a nyüzsgő csoportot magasra, legfeljebb a talpon maradtak jóízű kaczaja emlékeztette a magáról gondoskodó népet, hogy ha nem is tilosban, de szokatlan helyen jár, vagy inkább vitetik, s mihelyt szabadabb térre öntötte habjait, azok rögtön elsimultak, tért engedve a robogó kocsiknak, melyek Budára vitték a képviselőket az országgyűlés megnyitására. Az országgyűlés megnyitása! Vajon lesz-e tartóssága, lesz-e eredménye ? Erre, nyájas olvasó, ne itt alant a tárczában keresd a választ. Itt csak arról referálunk, hogy méltó diszszel s fénynyel, de | szintazon kellő komolysággal történt a gyülekezés, mint a milyen az ily országra szóló eseményt megilleti. A főpapság élén az ősz herczegprimás, az országzászlósok és főnemesek, a főrendi tábla tagjai s az országos képviselők díszes csoportja, teljes számban sorakozott a trónteremben, melyben ö felsége mindenütt érthető szilárd hangon olvasá föl a trónbeszédet, melyet feljebb teljes szövege szerint olvashatod, s az uri fogatok diszes sora, a robogó bérkocsisok száguldó paripái hoszszu menetben szállították fényes köntösű honatyáinkat a múzeum-, fényes öltözetű „urainkat" a megyeház termei felé, hogy ott és itt a hagyományos szertartással valósággal megkezdődjenek a Budán megnyitott országgyűlés ülései. Amott az ősz Boczkó Dániel lemondásával B e r n á t h Zsigmond lett közfelkiáltással korelnöknek megválasztva, mint a hogy a korábbi képviselői konferencziák előleg megállapították volt; emitt a még korosabb Batthyányi imre gr. teljesíté rövid ideiga korelnök méltóságos tisztét, hogy b. Sennyey tárnokmester ő exja által váltassék fel, ki mellé C z i r á k y gr. lett alelnökké kinevezve. De már a komoly politikába csapok, melynek remélhető diadalait megírni tárczán kivüli kartársaim későbbi tisztéhez fog tartozni, holott említés nélkül hagytam a tiszta katonai jellemű ünnepélyt a budai vérmezőn, s meg sem említettem a fáktyásmenetet, mely, mint Budapest lakosságának egyik hódolati nyilatkozata járult csütörtök este ő felsége budai várlaka elé. Ugy de még korábban kellett volna megemlítenem a nemzet színház díszelőadását, melyben az uralkodó ugyanoly üdvözlő fogadtatásban részesült, minővel már bevonulásakor s mindenkori megjelenésekor találkozott, s melyben nagy érdekeltséggel nézte végig az e czélra választott „Szép nő betegét," s a fiatal Erkel „Csobáncz" czimü opera első részét. A közönség, talán a magas vendég ottléte miatt oly tastózkodó volt, hogy úgy szólván ö felségének kellett jelt adni Pauliné megtapsoltatására, mit azután dörgő tapsvihar követett. — De mit említsük föl egyenkint a folyvást talpon levő, a vidékről ezrekkel megszaporodott közönség s a polgári rendező bizottmány sokféle vállalkozását, mely utóvégre is egy czélban összpontosult, hogy a köztünk mulató fejedelem ittlétét, kellemesbbé saját érzelmeit érthetőbbé tegye. A fáklyás zene alatt a fővárosi dalárdák által elénekelt Kölcsey hymnusa is lelkesedettebben kért áldást a magyarra, mely immár megbűnhődte a multat s jövendőt, és valljuk be, a két színházban mindenféle allegorikus jelenetek közt előadott néphymnust is más érzelmekkel hallgatta végig aa álló közönség, mint mikor még a cs. kir. rendőrigazgatóság szabta meg a díszelőadások sorát. Elősoroljuk-e még az udvari ebédeket, az Akadémia, lövölde, és közintézetek látogatását stb ? Ujat úgy sem mondhatnánk; de visszatekintve ő felsége nem a folyó évi, de korábbi látogatásaira s azon körútjára, melyet fény és pompa közepett, de nem a nemzet szeretete hanem a Bach kormány hivatalnokai által állíttatott diszboltozatok alatt tön; s visszaemlékezve a lobogókra, melyek mindenütt a császári hatalmat, de sehol a nép lelkébe forrt nemzeti érzést hirdették— nagy változást tapasztalunk. Oly változást, mely a lefolyt hetet nem csupán ünnepélyes, de diadalmas hétté emeli. Mert lehet-e a nemzetnek diadalma, melyre büszkébb volna, mint arra, hogy a fejedelem, kinek tanácsosai 1861-ben okot szolgáltattak arra, hogy az „országgyűlési tanácskozások fonala megszakadt", most maga fölséges személyében jelenik meg népe körében s hivatkozva amaz országgyűlés felirataira mint magyar király személyesen nyitja meg az országgyűlést „bizva és szilárd reménynyel nézve az országosan egybegyűlt Főrendek és Képviselők őszinte nyilatkozatai elébe,... és azon elénk óhajnak adva kifejezést", vajha sikerülne a kiegyenlítésnek nagy müvét Isten segélyével valamennyi nép megelégedésére szerencsésen befejezni!" —e— 50*