Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 1. szám

4 magyarázhatja magának, ha el nem felejtette, hogy az itteni püspök Á gymnasiumban a vizsgák szép eredményt mutattak föl , de az egyházlátogatók ez alkalommal aligha nem vették észre egy oly szellem gyenge suhogását, mely ha erösebb lengéssé válnék, bizonyára lehűtené nemcsak a kerület, de legközelebb magának a városnak is gyámolító rokonszenvét ez iskola irányában. Szolgáljon e néhány tény annak bizonyságára, hogyha az egyház-látogató superintendens e völgyzugokban talál is itt-ott ellenséges elemekre, ezek csakis egyes zugokra fognak szorítkozni, csak igazság és türelmesség gyökerezzék meg lelkünkben, csak erély és ildom karöltve vezéreljék lépteinket. Bécsi levelek. Bécs, jimhiB, 30. Valami tizennyolcz évvel ezelőtt Bécsbe vetődvén, nem keveset csudálkoztam, midőn ittuton útfélen ugyanazon adomákkal találkoztam, melyek minálunk is forgalomban voltak, csak azon kis különbséggel, hogy, a hol mi „svábokat" mondtunk, az itteniek „magyarokat" mondtak. A „regnum unumet indivisibile" kétfélének mindegyike, a mi bolondot, bárgyút kigondolni képes volt, kárörvendő önelégültséggel ráfogta a másikra. Ugy éltünk mi egymás mellett, mint a két szomszéd kalapgyártó Freytag „Elveszett kéziratában; kitértünk egymás elől, a mennyire csak lehetett; midőn pedig nem lehetett és az érintkezés mellőzhetlenné lőn, kicsinyeltük, gúnyoltuk, lenéztük egymást. A közös érdeknek, közös érzületnek, legalább a túlnyomó többségnél, semmi nyoma nem volt. Az „atyai" kormány e mellett igen jól érezte magát; a közbenső vámsorompó nem csak kereskedelmi , lianem politikai korlát is volt ; a Lajta melléke nem csak vízválasztót képezett, hanem népválasztót is Nevezetes, hogy 1848 után merőben ellenkező ut ugyanazon czél felé vezetett; Metternich kormánya, mely a birodalom Ret lelet mesterségesen tavuuua ci vgfuu&vwx, . x*o«i,_"b-rtrmány, mely e részeket mesterségesen össze akarta forrasztani, ugyauazon eredményt szülte, azaz a birodalom népeit elidegenité egymástól, sőt Bach alatt a siker még teljesebb volt. Hogy is ne! Az ember akkor vágyódik leginkább a szabadságra, a mikor be van zárva, és nincs alkalmasabb eszköz az együvé tnrtoiás érzetének megsemmisítésére, mint az együvé kényszerítés. Szerencsére a-kor iránya hatalmasabb nem csak az emberek akaratánál, hanem még hibáiknál is; heves durranás közben robbantá szét e hatalmas szellem 1848-ban a mesterséges eltávolítás, 1859-ben a mesterséges összeforrasztás rendszerét; az éveken át egymástól elidegenitett népek együttes erőmegfeszitéssel semmisíték meg 1848 ban az elkülönítő, 1859-ben a központosító absolutismust. Négy év előtt kísérlet tétetett az együvé kényszerítés rendszerét, más diszitvények mellett és más szereplőkkel újból szinre hozni, de e kísérlet — hála az égnek erőszakos megrázkódás, bár nem lassan dúló károk nélkül — mint kivihetlen abba hagyatott és a birodalom sorsa most uj válponton áll. A két fél helyzete közti összefüggés azonban itt is érezhető lőn. Miként Schmerting hivatalba lépte maga után vonta az „ októberi" férfiak kiválását, ugy Éajláth György kanczellárrá kineveztetése a Schmerling minisztérium fenállását tette lehetlenné. E kölcsönös hatás pedig nem csak a személyek változásában nyilvánul, hanem azon mély benyomásban is, melyet e változások a birodalom nyugati felében tettek és mely lényegesen különbözteti meg a mai kort attól, a midőn az örökös tartományok lakójának legkisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy vájjon ki a magyar kormány feje? Ne kicsinyeljük e benyomás fontosságát hazánk sorsára nézve is. Bécs nem csak földiratilag, hanem szellemileg is közelebb áll a nyugathoz, mint Magyarország, és ez idő szerint nincs ország, melynek helyzetére az európai közvélemény nagy hatással ne volna. E közvélemény pedig hazánk ügyeiről rendesen nem első kézből szokta magát informáltatni és 1861-ben is a nagy juris processus-t, ámbár a ioff a mi részünkön volt, csak azért vesztettük el, mert elleneinknek sikerült azon meggyőződést terjeszteni TTWópában, mintha saját követeléseink az osztrák birodalom fenállásával és szabadelvű' fejlődésével megférhetlenek volnának. E pillanatban ránk nézve a dolog nem áll oly kedvemire nézve valamennyien egyetértünk. Ma az adó nagyságához még valami jött, mire nézve egyetértünk, & az azon legfelsőbb határozat helyeslése, melylyel a bécsi miniszterek lemondása elfogadtatott. S Ön bátran ezt is, mint a közvélemény nyilatkozatát jegyezheti fel. Miután régtől fogva tudtuk, hogy a nagy patiens ily krisis nélkül nem épülhet ki, nagy megnyugvásunkra szolgál, hogy az végre bekövetkezett, s ámbár falusi ember létünkre aminister candidatusok sorát ismerni szerencsénk nincs, s így azokra nézve a kik bejönnek még nincs ítéletünk, azokra nézve, a kik mennek, tisztában vagyunk, 8 bátran elmondhatom, hogy ez egyszer e ministeriurn lépéseit legalább nálunk általános helyeslés követi. %" Mi vár ezután reánk, az iránt a vélemények ismét eltérnek, s conservativ szomszédom, ki az uj cancellár kinevezése után már az Ígéret földjén látja magát, eddig senkit sem győzhetett meg nézetéről, hogy tulajdonkép már nincs is hátra semmi, mit józanon kívánnunk lehetne. De örülünk, hogy legalább a kezdéshez hozzá fogtak, hogy oly embert látunk a kormánypolczon, kivel talán nem egyezünk meg sok nézetben, de kivel megegyezünk a tiszteletben, melylyel minden jóravaló magyar a törvény iránt viseltetik. — S miután a minister nem fogja többé mondani, hogy várhatunk, épen azért csak most kezdünk várni. Talán még ismét írok, többet hallunk, s tisztábban ítélhetünk a történtekről, s akkor majd én is többet irhatok. Az Aurora-kő r. 1823—1830. (Irodalomtörténeti raj z.) Kisfaludyhoz sokan jártak ifjú és idős írók. De az ugy nevezett Aurorakört csak Vörösmarty, Bajza, Toldy, Zádor és Helmeczy alkották. Volt a körnek két németje is, mint Bajza megjegyzé tréfásan, Paziazzi Mihály és Tretter György (később Járy), amaz egy oláhországi nemes ifjú, ki Magyarországba telepedett, egy pár bécsi és pesti német lap dolgozótársa, emez egy pesti születésű szintén fiatal német iró. Mindketten nagyon tisztelték Kisfaludyt s örömest foglalkoztak a magyar szebb költemények német fordításával. Ez ifjú irók sokszor gyűltek össze Kisfaludy szállásán. A szíves házi gazda, a pipadal költője, először is pipával kínálta meg őket, aztán szünet nélkül folyt a beszéd, leginkább irodalmi dolgokról. Kisfaludy volt a legidösb köztök, kivéve a vele egy vivásu Helmeczy t. Az ifjabbak közül senki sem tegezte Kisfaludyt, sőt egymást sem mindenik. Vörösmarty Toldyval és Bajzával csak 1830 körül kezdett tegeződni. Kisfaludy mint hiresb iró, tapasztaltabb ember nagy tekintélyben állott elöttök. Egész életében egyetlen kritikát sem írt ugyan, bár folyvást készült hozzá, de barátai körében szeretett elmélkedni Goethéről, Sliakspeareröl, a romantikáról s hallatta ítéletét mindenről, a mi a magyar irodalomban megjelent. E kis kör egymásra hatva fokozta saját hatását az irodalomra. Az Aurora dolgozni kényszerité őket, a közönség tapsai ösztönzék, barátságuk egymást mivelte. Kisfaludy sarkalta barátait, hogy az Aurorába kisebb müveik legjavát adják. De midőn a szerkesztési idő közeledett, senki sem volt készen, maga a szerkesztő legkevésbbé, ki örömestebb festett, olvasott vagy nagyobb drámai müveinek terveibe mélyedt, mintsem zsebkönyve számára kisebb müveket dolgozzék. Ekkor aztán összeszedte magát az egész kör s megírta a mi eddig csak eszmében élt lelkében vagy töredékben hevert íróasztalán. Ily kényszerűségben irta Vörösmarty Egert, Teleki József gróf történelmi rajza után, a mely mellé még oda adta neki Kisfaludy Fessler munkáit. így irt néhány költeményt az Auróra képeihez, melyek rajzát Kisfaludy készítette. Lyrai költemény, eposz, dráma mindig csak kikerült valahogy, de beszélyek dolgában néha annyira megszorultak, hogy Paziazzinak vagy Tretter- <í nek kellett írni német beszélyt, melyet aztán lefordítva mint magya* * eredetit adtak ki. Tárgyakat szolgáltattak egymásnak, sőt ugyanegy egy tárgyról irt költeménynyel is versenyeztek egymással. így irta Vörö smarty Cserhalmát Kisfaludy figyelmeztetésére, igy versenyeztek egymással a Bánkódó Férjben, igy írtak ketten Ilosvay Toldiáról két különböző fajú költeményt. Felolvasták egymásnak müveiket és megbírálták. Azonban Kisfaludy müveiről vele szemben tartózkodva mertek szólani, mert a mint Bajza írja egyik levelében Toldynak, az ócsárlás hamar kedvét szegte. A bíráló megjegyzésekből vita keletkezett, melyben nagy szerepet játszott a nyelv, verselés, a különböző, kivált a modern műfajok elmélete, a nemzeti és romantikái elem. A nyelvészeti vitákban Helmeczy vitte a főszerepet. Ő volt a legtermékenyebb s legmerészebb szócsináló, kitől Kisfaludy nemcsak nyelv-