Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 23. szám - A közoktatás kérdéséhez 1. [r.]

296 tek csak a magok alkotmányát revideálhatják. Beszéde gyújtó hatású volt. Szavazás előtt a kormánybiztos kijelentette, hogy ha a magyar és horvát országgyűlések az októberi diplomát és februári alkotmányt el nem fogadják, tovább folytatják velők az alkudozást; minden más ut vagy octroyálásra vagy arra vezetne, hogy a birodalom egyik fele a másikat contumaciálja. Külföld. Pest, dec. 3. A nagy politika tulajdonképen a körül a kérdés körül forog: micsoda viszonyban áll Ausztria és Poroszország, nem annyira egymáshoz, mint Francziaországhoz ? A helyzet látszata ilyen: Ausztria olyan színben tűnik fel, mintha el volna határozva, Poroszország nyűgét lerázni. A kölcsön, melyet Francziaország segélyével Európa nagy piaczain kötött, igen nagy könnyebbségére van, megszabadulván ez által belügyi zavaraitól. Ily módon visszanyeri politikai függetlenségét s diadalmaskodik pénzügyi nehézségein. Berlinben e miatt nagy zajt ütnek, és báró Werther, bécsi porosz követ, azt irta volt kormányának, hogy Ausztria arra számit, hogy Francziaország gyámolítani fogja Poroszországgal való ellenkezésében. Egy pár bécsi lap emlegeti is az osztrák-franczia szövetség eló'nyét. A MK a helyzet ezen látszatában hisznek, ugy vélik, hogy Poroszország meg az Oroszországgal való szövetséget keresi. Csak hogy nehezen tudja magát elhatározni bizonyos engedményekre, miután Oroszország távol van attól, hogy holsteini igényeiről lemondjon. Ellenben, a kik a helyzet ezen látszatának nem hisznek, azok ugy elmélkednek, hogy az osztrák-franczia egyetértés inkább társadalmi, vagy még inkább pénzügyi, mint sajátképen politikai természetű. S az igy vélekedők közé tulajdonképen a vérmesebb reményű poroszok magok tartoznak. Igen is — ugy mondják ezek — e pillanatban Ausztria szedi az epret, mióta kölcsönét Francziaországban elhelyezni tudta; de ha meggondoljuk azon feltételeket, melyeket a dunai államok pénzemberei vállaikra rakatni engedtek, a Francziaország által nyújtott előnyben csak Dejanira-köntöst, csak Nessus-inget kell és szabad látnunk. Az osztrák-faló kölni újság, mely az idéztük véleménynek hangot ad, azt hiszi, hogy Ausztria négy hónap múlva pénzügyi tekintetben megint csak ugy meg lesz szorulva mint most. Az újonnan kötött kölcsönt olybá veszi, mintha a hüsitő után szomjazó egy korty italt kap, mely csak arra szolgál, hogy még égetőbb szomjat érez. E hangulat mellett nem csoda, ha berlini hivatalos körökben csak mosolyognak az osztrák uj kölcsönön és kereskedelmi szerződésen, melyet szerintök Metternich hg. „olyjSzépenkérvényez," valamint Guérolt urnák, Ausztria mellett az „OpinionNationaleít-ban irt czikkein : Ausztria „préstige^-nek azért 15 év alatt vége lesz. Tehát ezek a jó urak csak egy egy fertályt engednek még az órából, midőn a lélek-harang megkondulni fog. Francziaország magatartása szerintök rendületlenül ugyanaz maradt, a milyen Bismarck urnák biarritzi mosakodása alkalmával volt; azaz: ha valaki számithat a franczia kormány gyámolitására, az csak az a német államférfiú lehet, ki kezességet tud nyújtani arról, hogy bátran, szilárdul és nyíltan akar is, képes is fellépni. Ilyenformával fenyegetőzik legalább a „Zeidler Corresp," mely igy szól: „Az uj fordulat elkerülhetlen. A kabinetek tétlensége nem természetes állapot. Az uj fordulatnak az a hatalom marad ura, mely a tények előidézése által a dolgokat ismét folyamának indítja. Poroszország az elbei hgségekben a tények ösvényén halad." Fenyegetőzés ez vagy kérkedés ? És kinek szól ? Magának Ausztriának, vagy egyszersmind Francziaországnak is! Igen is örömest látnák Berlinben, ha Ausztria hatalmát a dunatorkolat irányában terjesztené ki, mi Ausztria, Németes Francziaország kereskedelmi viszonyaira nézve nagy fontossággal birna. Természetesen ez kényelmesebb is volna Poroszország bekeblezési terveire nézve. A római és velenczei kérdést ily módon mint semleges tért tekinthetné, melyhez csupán Ausztria és Francziaországnak van köze. Hanem Ausztria nem akar a porosz bekeblezési tervekbe belemászni. A bécsi porosz követ utasíttatott kormányától, tapogassa ki, mit kívánna Poroszországtól Ausztria Holstein végképeni odahagyásaért. Ausztria erre azt felelte: oldassék meg a deíinitivum a német szövetség értelmében. Angol lapok közzé teszik azt az emlékiratot, melyet Bismarck ur, september havában, királyának átnyújtott és ez jóvá is hagyott. Ez emlékirat szerint Ausztria, az Elbehgségek odahagyásaért, a hadi költségek megtérítését és pénzbeli kárpótlást kapna. Ha Ausztria a maga birtoklási jogát Poroszországnak átengedi, Schleswig, eo ipso, a nemzetközijognál fogva Poroszországhoz tartozik, mert itt a német szövetségnek semmi keresete. Poroszország eztán Anglia, Francziaország és a német szövetség óhajtása szerint, a holsteini rendeket összehívná, kik természetesen az annexióra szavaznának. Az angol lapok szerint Bismarck gróf e tervéből nem csinált titkot Párisban, hol jól fogadtatott, és megtudta, hogy Ausztria a Tuileriák által fel fog szólittatni, hogy ismerje el Olaszországot; Poroszország a franczia kormány e lépését gyámolítani fogná, stb. Megint az a nagy Fridrikféle flóta hang, melylyel Voltaire királyi barátja mulatni szokta magát, mikor egy-egy csatában megverték. Flóreiicz, nov. 26. A kamara még mindig a választási igazolásokkal foglalkozik , a e hét vége előtt be nem végezheti munkáját, azalatt azonban már kiviláglott , hogy a kormány nem számíthat többségre, hire volt tehát, hogy jövő héten, az elnökválasztásnál kisebbségben fog maradni s beadja a lemondását. A miniszteri természet azonban az egész világon ugyanaz, ragaszkodik a tárczához s igy ma tudni akarják, hogy La Marmora keresztüljár ez oppositió eszén, s kifog rajta az által, hogy semmi elnökjelöltet nem ajánl a kamarának, s beleegyezik bárkinek megválasztásába, igy tartván fen a minisztérium életét mindaddig, mig valami elvkéi'désben kisebbségben nem marad.Az oly indírect bizalmatlansági szavazatot, minő egy személy kérdésnél tűnnék ki, méltatlanságnak tartván, azt kívánja, hogy tudja a világ, miért bukik meg, mintha bizony elvekről volna szó, nem pedig ügyességről s ügyetlenségről^ Annyi bizonyos, hogy a kabinetnek nincs többsége , az ellenzék tehát majd talál alkalmat, hogy erejét kimutassa. Igaz ugyan, hogy nincsen egy párt sem, mely magában elég erős volna uj administratiót alkotni, legalább kettőnek kell egyesülni arra, hogy positiv többség alkottassék, s igy a mostani miniszterek is azon édes reménynyel ringatják magokat, hogy nekik is sikerülhet még valami fusió, csakhogy nem számítanak a követi természet azon gyarlóságára, mely a pártokat minden haldokló administratiótól elvonja, senki sem akarja igazi vagy képzelt népszerűségét s befolyását az által gyarapítani, hogy egy népszerűtlen minisztériumot támogasson. Mordini s Crispi részvényei mindennap javulnak, a bal centrum aligha nem szövetkezik velők s barátáikkal, s igy alakulhat aztán egy igazán haladó kabinet. Azalatt a kamara egy hatalmas egyéniséggel szaporodott meg, B e r t a n i Ágoston tudor, a ki a sicziliai expeditiót szervezte, Milazzóból lett követté. A választási bizottmány másnak adta ugyan a követi megbízást, a kamara azonban azt találta a választási irományok vizsgálatából, hogy Bertaninak volt többsége, s öt ismerte el követül; most csak az a kérdés, elfogadja-e az uj követ választóinak bizalmát, mert a vá-< lasztás előtt nem akart sehol jelöltül fellépni. A követek nincsenek megelégedve az uj kamara építészeti elrendezésével ; a műértők azt találják, hogy Falconieri építész elrontotta a híres ötszázak teremét, melyet Savonarola épített a flórenczi országgyűlések számára. Nagyszerűsége az uj elrendezés által egészen megszűnt, a diszitmények nincsenek öszhangzatban, a V a s a r i freskóival, az elnök nem látja mind a követeket, a követek nem hallhatják az elnököt, s az újságírók páholyába nem hat el a követek hangja. Mindenki panaszkodik most az építész ellen, pedig három hónap előtt, midőn arról panaszkodtak, hogy egy uj lépcső alkalmazása miatt első Cosmos irószobája leromboltatott, letorkoltak bennünket a kormánylapok, s azt találták , hogy a régi emlékeknek, ha nem épen mestermüvek, helyet kell engedni az újkor kényelme számára. Most a kormánylapok is szidják az építészt, mert a kormánynak oly nagy felelőssége van, hogy hivatalnokának hibáit sem meri; mentegetni, félve, hogy a terem helytelen elrendezése legyen azon utolsó pehely, mely, az angol közmondás szerint, eltöri a teve hátát. A közmunkák minisztériuma vizsgálja most a kérdést, melyik hegyszoroson kellessék átvinni a középeurópai vasutvonalat. A L ukm a n i e r átmenettel már véglegesen felhagytak, most csak a Gotthard és Spltigen közt van a választás, azonban ez is aligha nem idő előtti