Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 23. szám - A közoktatás kérdéséhez 1. [r.]

297 mindaddig, mig a mont-cenisi átfúrás nem ád elégséges tapasztalást arra nézve, vajon lehetségesek-e azok a roppant hosszú, mértföldekre terjedő alagutak az Alpesek alatt. A mont-cenisi munkánál t. i. már is észre kezdik venni, hogy az összenyomott levegő hatása három kilométer távolságra gyengül, az öntött vascsövek láthatatlan hézagainak befolyása alatt. Már arról van szó, hogy az alagútban magában kell építeni egy uj összenyomó gépet, a mi nem lehetetlen, a kérdés csak az: nem növekszik-e ez által a költség oly roppant mértékben, hogy az eredmény végtére még sem felel meg az áldozatnak. A cholera szűnni kezd Nápolyban is, a meleg őszi idő azonban, mely ismét beállt — annyira, hogy a felső kabát utczán elviselhetetlen — aligha nem kedvez a ragály kiterjedésének. A idegenek ez idén nagy részint elmaradtak Olaszországból; azok, kik mégis megjöttek, vagy itt telelnek Flórenczben, vagy Rómában; Nápoly el van hagyatva. Közintézetek és Társulatok. Magyar Tudományos Akadómia. A bölcsészeti, törvénytudományi és történelmi osztályoknak mult hétfőn tartott ülésében először G r eguss Ágost r. tag terjesztette elő Balog Sámuel lev. tag értekezését: Schopenhauer Arthur philosophiájáról. Az értekezés világos és részletes képét adja e bölcsész atheista és pessimista nihilismusának. Ezután Rómer Flóris lev. tag mutatta be az O-Szönyben ujabban lelt római régiségeket, köfaragványokat, fölirásos téglákat, vas és réz apróságokat, stb. Indítványt is tett a további ásatások folytonos figyelemmel kisérésére nézve, mely egyhangúlag elfogadtatott. Az összes ülés tárgyai közöl egy szomorút, egy örvendetest, meg egy furcsát emelünk ki. A szomorú az elnök azon jelentése, hogy a Böhmféle gyűjtemény megvételére az országos pénztár állapotánál fogva nincs kilátás. Az Akadémia még egyszer fölir a helytartótanácshoz. Az örvendetes a^z, hogy Sztrokay Antalné asszony az általa megajánlott 100 aranyos Sztrokay-díjra nézve az Akadémia kivánta módosításokba belenyugszik. A furcsa az, hogy egy Regéczi Imre nevü uri ember, ki már többször lépett fel gáncsolólag az Akadémia dijosztásai ellen, most 50 arany jutalmat ajánl föl, ugyancsak az Akadémia által odaítélendőt azon munkának, mely legjobb módokat fog ajánlani arra nézve, hogy az ítélet a pályázatok fölött igazságos és részrehajlatlan legyen. Az ajánlat természetesen mellőztetett. Az ajándékok közöl kiemelendő Palkovics Károly ur egy incunabuluma 8 egy török imakönyve, továbbá a belgrádi szerb tudós társaság köny vküldeménye, mely a nevezett társaság titkárának m ag y a r levele kíséretében érkezett az Akadémiához. , yjoií júaobaim úü&ib'Á ; -Amiu{'JÚM öJoJJi s* 3tev,s4 tiob&H n vj§c Kisfaludy-Társaság. A Kisfaludy-Társaságnak nov. 29-dikén tartott havi ülésében, melyet a Társaság már saját termében tartott, Greguss Ágost helyettes igazgató üdvözölvén a tagokat, azon óhajtását nyilvánította, vajha az új működési helylyel együtt az erélyes működésnek, a tekintélynek és fénynek is új korszaka derülne a Társaságra. Tagadhatatlan, hogy a Kisfaludy-Társaság, mely keletkezése első idejében egyfelől a magyar szépirodalom areopagja, másfelöl a legkitűnőbb tehetségek munkásságának középpontja volt, vesztett azon üdvös befolyásából, melyet egykor a hazai irodalomra gyakorolt, a minek okát szóló főleg abban találja, hogy mig az irodalmi viszonyok tetemesen átalakultak, a Kisfaludy-Társaság szervezete átalában véve nem változott. Hogy tehát a Társaság visszavívhassa vezérszerepét a magyar szépirodalom mezején, szervezetét a kor kívánalmaihoz kell idomítania, mire épen most az idő, midőn alapos reményünk van a törvényes magyar kormány helyreállásához. Részletes reformtervet szóló nem terjesztett elő, csak nagyjában érintette, hogy a reformnak ki kell terjedni mindazon eszközökre, melyek a Társaság erejét akár anyagilag, a jövedelmek szaporítása által, akár erkölcsileg, tagjai számának emelése, illetőleg egy új tag-osztály fölállítása által, öregbíthetik; hogy a reformnak ki kell terjedni a Társaság összes működésére, a melynek körébe nevezetesen — mivel szépirodalmunk legégetőbb szüksége a kritika — a szépirodalomnak kritikai ellenőrzése volna minél nagyobb mérvben fölveendő, stb. Szóló ezúttal csak meg akarta pendíteni a reform eszméjét, mert azt hitte, hogy midőn a Társaság új helyen kezdi meg ismét működéseit, legelső sorban illik megemlékezni azon eszméről, mely arra van hivatva, hogy a Társaság ujjászülöje legyen. A Társaság tagjai magokévá tevén a reform eszméjét, egy héttagú bizottságot biztak meg a reformjavaslat részletes kidolgozásával. Elhatározták egyszersmind, hogy hálafölirat intéztessék a M. T. Akadémia igazgatótanácsához, mint amelynek jóvoltából épült az akadémiai palotában külön terem a Kisfaludy-Társaság számára. Ez ünnepélyes havi ülésben több becses ajándék és gyűjtemény lön bejelentve, nevezetesen : Horvát Mihály úr részéről utolsó munkájának egy példánya ; L i p ó c z y György ur részéről Bárány Boldizsárnak Katona Bánk bánjáról szóló bírálata, Katona sajátkezű másolatában, melyet a Kisfaludy-Társaság Evlapjaiban fog közrebocsátani; N é m e t h Sámuel ur részéről Kisfaludy Sándor olajfestményü arczképe Simótól; a budai kir. egy. főgymn. önképző egylet második évkönyve; Kún Gyula és Szentpéteri Pál urak népköltészeti gyűjteményei. Örvendetes tudomásul vette továbbá a Társaság, hogy a lelkes nyomdász, Emich Gusztáv ur, a mult gyűlésben elfogadott tót népdal-gyűjtemény kiadására vállalkozott. Shakspere Ántonius és Cleopatrája, Szász Károly tag fordítása szerint, a magyar Shakspere kiadásba fölvétetett. Végül a Társaság a legközelebbi közgyűlés tárgyainak megalapításával foglalkozott, miről a közönség annak idején részletes hirdetés által fog értesíttetni. Vegyes. Az országgyűlés tagjait, mind a felső, mindaz alsóháziakat a pesti főkapitányság fölkéri, hogy Budapesten levő lakásaikat nála (városház földszint 23. sz. a.) szóval vagy Írásban, vagy pedig a Pesten űrállomáson lévő bármely rendőri közegnek átadandó értesitéssel, minél előbb bejelenteni szíveskedjenek. A Kisfaludy-Társaság legközelebbi közgyűlésén (jövő évi febr. 6-dikán), mint halljuk, az elnöki és titkári előadásokon kivül B é r c z y Károly emlékbeszédet fog mondani Madách Imre elhunyt tag fölött, Gyulai Pál egy életképi vázlatot, Szász Károly pedig „Rachel" czimü bibliai költeményt fog fölolvasni. Irodalom. Ráth Mór kiadásában az imént jelent meg „Mária magyar királyné, II. Lajos özvegye." Irta Juste Tivadar, francziából fordította a jeles és szorgalmas költő és műfordító, Szász Károly. E mű általános történelmi becsét ránk magyarokra nézve azon érdekeltség is neveli, melylyel a magyar királyasszony, a Mohácsnál elesett ifjú király özvegye iránt viseltetünk. E kötet ujabb járulék a Ráth Mór által idöközönkint kiadott több külföldi történelmi müvekhez. Eddig „Lord Clive, Warren Hastings", „I. Napóleon trónlemondása", „Waterloo" és „I. Napóleon Szt. Ilona szigetén" jelentek meg hasonló csinos alakban. A komolyabb, de érdekes olvasmányban gyönyörködő közönség szívesen fogja venni ez ujabb kötetet. — A közeledő országgyűlés s a politikai kérdések élénkebb vitatása élénk versenyre kelti a kiadókat is. így a napokban Ráth Mórnál is, Lauffer Vilmosnál is jelent meg egy-egy „Országgyűlési zsebkönyv." Mindkettő gyakorlati használatra igen alkalmas. R á t h é az országgyűlési házrendszabályokat, Magyarországot érdeklő közjogi kibocsátványokat, országgyűlési okmányokat, s Magyar- és Erdélyország alaptörvényeit foglalja magában, a 438 lapra terjedő csinos kötet ára 2 ft 40 kr. L a u f f e r é kisebb, még inkább kezelhető , s tartalma inkább a legújabb korbeli nagyfontosságú államokmányok közlésére szorítkozik. Politikával foglalkozó féz'fiak — ezekben pedig Magyarországon nincs hiány — kedvesen veendik e czélszerü kis compendiumokat. — Ismét egv jogtudományi közlöny indul meg újévvel. Heckenast urnák az a szerencsés ötlete támadt hogy, miután már két joglapunk van, ő még egy harmadikat is ki fog adni. Heckenast urnák szoktak lenni efféle szerencsés ötletei — ellenkező irányban is. A midőn például legcélszerűbb volt volna, hogy a „Magyar Sajtót" napilapul hagyja, sőt meg is nagyobbítsa, akkor hetilapot csinált belőle. —,Reguly nyclvbnvárlatai, a mint azokat Hunfalvy Pál a M. Akadémia „Értesítő"-jében előadta, mint Londonból irják, közelebb angol nyelven megjelennek. Rónay Jáczint hazánkfia fordítja le, még pedig a nyelvész Bonaparte Lucián hg meghagyásából. Képzőművészet A dunaparti uj tárlat mult hó 28-ikán nyilt meg. Rég megtanultuk immár,mit kelljen itt az „uj" alatt érteni, s azért nem panaszkodunk többé sem a változás csekélysége, sem pedig az ellen, hogy a határidőket pontosan nem szokták megtartani. — Legérdekesebbek a jelen kiállításban a G ö s 11-féle vizfestményü sikerült másolatok az Eszterházy-képtárból; névszerint Velasquez, Gonzales-Cocques s főleg Rembrandt azon ismert remekmüve után, mely két olvasó barátot ábrázol. A bőkezű herczeg, képtárának e gyöngyétől nem bírt megválni; szívből óhajtjuk, gyönyörködjék benne még sokáig ! Frank 1 Jhazánkfia Párisból küldött két müvecskét; az egyik vak Béla király Árva várában, vizfestmény; a másik egy lengyel költő elmerengő alakja, tusrajz. Felfogás és kivitel dolgában oly különböző két mu, hogy az utóbbinak eredetisége iránt gyanút ébreszt. Weber Henrik csinos kivitelű magyar életképet állított ki, Beszédes Kálmán egy processios zászlóra való, s e czélra csakugyan elég jó „Szűz Máriát." Bőmmel mehádiai tanulmányainak egy uj szörnyszülöttét mutatja be. (Abból már csakugyan nem „instálunk" többé !) W o 1 f r a m ur, talán a Lüdersféle illustrátiók nyomán neki — bátorodva — melyekkel egyik legderekabb illustrált lapunkat külföldről elárasztja — Bécsből küldi nekünk a „szegény legények"-et s a pusztai „pásztorok"-at. Bizony szegények és jámborok is azok, mint tisztelt uratyjok Bécsben. Blaas tanár „arczképéröl" már külön volt alkalmunk nyilatkozni. Ily gyenge társaságban csakugyan jobbnak látszik, mint a minőnek bizonyul négyszemközt. Náni Napóleon három életképnemüt küldött Velenczéböl; legjobb közülök az olasz zenészpár. „Fiatal hölgye" oly simára nyalt, lelketlen valami, hogy méltóbb helye volna a „titkon árult" fényképek között. Két „Lindlar" isidé tévedt tárlatunkba; miután megnéztük, nem csodálkoztunk többé a rendkívüli megtiszteltetésen. Egy korábbi eset megengedi, hogy kétkedni bátorkodjunk valódiságukon. Malgratti Bécsben egy márványból faragott Szt. Ceciliát állított ki. Az ily silány müvek befogadása végkép megsemmisíti tárlataink megingott hitelét. Vigasztal-')ul 46