Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 23. szám - A közoktatás kérdéséhez 1. [r.]

295 azon ingerültség megértésére, mely a Volksfreund (Rauscher bibornok lapja) és a Vaterland (a Thun-Clamféle feudálisok közlönye) közt e perczben nyilvánul; ez utóbbi töredék Bismarck grófban még mindig gentilhomme parfait, az igazi „lovng"-nak eszményét látja megtestesítve és tán Ausztriában is az alkotmányosság azon nemét akarná meghonosítani, melylyel az újdonsült porosz gróf a maga hazáját boldogítani törekszik. Hogy az imént emiitett hajdani barátok a porosz szövetség feletti itéletökben egymástól eltérnek, az természetesen még nem zárja ki azt, hogy a meghasonlásnak még más okai is lehetnek, nevezetesen az, hogy Rauscher érsekbibornok szeme előtt még mindig valami „összosztrák primátus" lebeg, mely csak a centralisatio mellett elérhető', mig a feudálisok egyszersmind föderalisták is és a birodalom fősulyát a központból a peripheria felé szeretnék áthelyezni. Helyesen jegyezte meg egyik itteni lap, hogy ugyanezen ok az, mely miatt ö eminentiája oly kevéssé kedvező szemmel nézi a magyar mozgalmat is, arról nem is szólva, hogy e mozgalom még az ő kedvencz müvét,a konkordátumot is fenyegeti. Szerencsére az ily mozgalmak hatalmasabbak egyes ember akaratjánál, és a mint az országgyűlések eddigi magatartása mutatja, Tinti és Kuranda eszményei még akkor sem várhatnak valósulást, ha oly hatalmas egyéniség, a milyen a bécsi érsek, csatlakozik hozzájuk. Egyébiránt még senki sem mondhatja előre, mennyiben kész ő eminentiája a centralista ellenzékkel járni, ellenben már is tény az, hogy a kormány erős támaszt nyert a birodalom egyik legjelentékenyebb országában, O-Gralicziában! Ennek magatartása reánk nézve különö>s érdekkel bir már azon oknál fogva is, mert az meglepő hasonlatosságot mutat Magyarország eljárásával, sőt ez utóbbi ugy látszik mintaképül szolgál a lengyel hazafiaknak. Groluchovski és Smolka politikai elveikre nézve legalább is oly nagy ellentétet képviselnek, mint a mely a hajdani magyar konservativok és liberálisok közt létezik. Mindazáltal a nevezett két férfit e perczben karöltve látjuk járni, és Groluchowski követté választását kizárólag Smolka támogatásának köszönheti. Ez utóbbi, miként megbízható forrásból tudjuk, a maga hivei előtt kijelenté, miszerint a kormány nem nyújthatott ugyan még semmi kézzelfogható eredményt, de minden arra mutat, hogy helyes uton halad. Ezért nem kell akadályokat gördíteni eléje és bizalommal lenni irányában mindaddig, mig bizalmatlanságra dönthetlen okok nem léteznek; a kormányt „szorítani" tehát most épenséggel nincs idején; a mit önszántából megadni kész, azt részletfizetés gyanánt el kell ;fogadni és semmiképen nem dolgozni a centralisták kezére a „mindent vagy semmit sem!" elv felállítása által. Mindezek előtt a közjogi kérdés elintézését be kell várni és e tekintetben kezet foghatnak mindazok, kik e kérdést a lengyel nemzet túlnyomó többségének értelmében akarnák megoldatni; csak azután kerülhetnek szőnyegre a szabadsági kérdések, és akkor váljék el egymástól, a mi többé együvé nem fog tartozni. Vajon nem kézzelfogható-e az analógia a lengyel és a magyar taktika közt, és nem természetes-e, hogy a bécsi centralisták, egyiket csak oly kevéssé bírván megérteni mint a másikat, Smolka szabadelvüségét csak ugy gyanúsítják, miként hazánk legjelesb fiaiét is gyanúsították?! Kissé furcsa helyzetbe jutottak, az igaz, a galicziai izraeliták és a ruthénok. Amazok előtt a lengyel nemzetiség érdekei csak másodrendűek, mig a szabadsági kérdések rájuk nézve főfontosságuak. Azonkívül Goluchowskit gyűlölik, sok nagy és apró bántalomért, melyet a gróftól el kel" lett türniök. Nem tudom, igaz-e, hanem itt Bécsben uton útfélen beszélték öt év előtt, hogy Groluchowski, ki akkor államminiszter volt, midőn valamelyik galicziai zsidó község küldöttsége audientiára jött hozzá, egyszerre félbeszakítva az elnök beszédét, azt kérdé: „hát micsoda vasúti osztályon jöttetek ti ide?" „A másodikon" válaszoltak a küldöttek. „No bizony — mondta volna erre a miniszter — mintha az ilyen emberek nem utazhatnának a harmadik osztályon." Szemére lobbantották e gyöngédtelenséget ő excjának e napokban, a mUe a gróf azt méltóztatott válaszolni, hogy ő igazán már nem emlékszik erre a históriára. Az izraeliták tehát gyanús szemmel nézik az ily személyiségekkel szövetkező liberálisokat. A ruthénok pedig, kik a Schmerling-kormány eníantgáté-jai voltak, pro primo gyűlölik a lengyeleket, a hányan vannak; aztán Groluchowski ellen még külön panaszuk is van. 0 excja t. i. valamikor támogatta a ruthénok törekvéseit, hanem utóbb azt vélte észrevenni a gróf, hogy ezen ártatlan ruthénok csak sodronybábok . melyek bizonyos orosz kezek által mozgattatnak; e perez tői fogva megszűnvén a támogatás, a ruthénok most valami hitszegőfélét látnak Goluchowski grófban. Végre pedig — és ezt nem tréfásan mondom — a birodalmi tanács a jó ruthénokra nézve jövedelmi forrás is volt; az a 10 ftnyi napdij (melyből alig egy pár krajezárt költöttek naponkint) több hónapi sessió alatt szép sommácskát tett, melyben aztán hazatértük után követek és választók osztoztak; ennél több pénzt sem ezek, sem amazok soha életökben még nem láttak vala; sőt tudok egy ruthén parasztot, ki a követi minőségben kapott törvényjavaslatokat, jelentéseket és mindennemű nyomtatványokat azonnal font számra eladta a szatócsnak, hogy még ez uton is növelje hivatalának jövedelmezőségét. Hogy valami zöld ál-demokrata szenteskedő arczczal ne foghassa rám, miszerint szegénységükért gúnyolom e parasztokat, azonnal hozzá akarom tenni, hogy csak méltányosnak tartom, ha az , a ki a közügynek szenteli idejét, fáradságát, és nem oly gazdag, hogy ingyen tehetné, anyagilag is kártalaníttatik, hanem az tán a közjó érdekében tennie is kell ám valamit. A jámbor ruthén parasztok azonban nem csak olvasni nem tudtak, hanem kukkot sem értettek abból, a mi a birodalmi tanácsban tárgyaltatott. Szegény emberek biz azok is, a kik azt az adót fizetik, melyből a képviselők dijaztattak; ezek is méltán követelhetik, hogy véres filléreikből a közügynek valami haszna legyen; már pedig őszintén megvallva, én nem birom megérteni, a közügynek mennyiben volt haszna ab • ból, hogy egy tuczat ruthén paraszt hő nyári napokon a Schottenthor előtti házban a hazáért — hortyogott! Egyébiránt e jó emberek most igazán fejüket vesztették, t. i. Litwinowicz érseket, a ki souffleur-jök volt, most pedig ugy látszik bé két kötött a kormány nyal és szintén Groluchowski pártjához szegődött! Ha ezúttal csak a galicziai tartomány gyűlésről és az ottani pártállásról szólok, ennek oka egyszerűen az, hogy épen csak ott állunk már teljesen világos helyzettel szemben, mig a többi tartománygyülés csak a jövőhéten fogja a felírási javaslatokat vitatni és ez által a maga állását is szabatosítani. Csak a cseh tartománygyülésről lehetne már ma is biztossággal állítani, hogy ottan a centralisták kisebbségben fognak maradni és hogy a prágai képviselet — ha nem is oly egyhangúsággal, mint a lembergi — de legalább tetemes többséggel a kormány mellett fog nyilatkozni, nem gondolva azzal, hogy a bécsi centralisták megint kigyót békát fognak kiáltani az „illiberális" kormány ily támogatása ellen. Mennyiben alapos egyébiránt ezen „illiberalismus"-ról szóló szemrehányás, azt egy ujabb ténynyel lehet illustrálnunk. A „Neue Fr. Presse" az uj kölcsön tárgyában nem rég igen heves czikket hozott, melyben az államügyészség a közcsendháborítás bűnét látván, pert indított a nevezett lap ellen. Miként most hallom, e per Belcredi gróf egyenes kívánatára el fog ejtetni vagy talán már el is elejtetett. A nemes gróf ugy vélekedik, hogy a szóban álló czikk formája kárhoztatandó ugyan, és hogy a meggyőződés, melyből az eredett, téves, de hogy mégis meggyőződésből és hazafias szándékból íratott a czikk, melyet üldözni most annál kevésbbé van ok, miután az a kölcsön létrejöttét nem gátolta. Összevetve ezen eljárást azzal, mely a lelépett kormány alatt követve lőn, a sajtó valóban azt mondhatja: „Istenmentsen a liberális miniszterektől, az illiberálisokkal majd magam fogok boldogulni ! (Fk) tiraczból sürgönyözik, hogy a stájer tartománygyülés tegnap (dec. 2-dikán) ötórai vita után, 50 szavazattal 7 ellenében, tehát roppant többséggel, elfogadta a Kaiserfeld javasolta föliratot. Kaiserfeld részletesen fejtegette a közjogi kérdést; kimutatta, hogy a reichsráth a magyar törvények változtatásában nem vehet részt s a lajtántuli képvise-