Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 20. szám

252 rint az előtte szóló magasztalásaival őt elszomoritá j mind arra törekedett, mit szónok előadott, de érzi mily kevésre viheté, s ez az, a mi őt szomorítja. Ezután elmondá, hogy a magyar nemzet 1848-ban lerontá azon válaszfalat, melyet addig a születés tartott fenn, s e fal romjaiból oly erődöt, oly védbástyát épitett magának, hogy nincs erő és hatalom, mely azt bevehesse. Épen azért nevetséges dolog most polgári szükségre hivatkozni, midőn mindnyájan polgárok vagyunk. Poharát a nemzetre köszönté. A riadó éljenzés megszűntével C s é r y állott fel, s humoristicus bevezetéssel felköszönté poharát a szellem jelenlévő nagy emberére Horvát Boldizsárra, és az anyag nagy emberére a vasutak fejedelmére Hollánra, ki a földön iparkodik létesíteni a vasúthálózatot, nem mint mások a levegőben, ilyen ember kell nekünk, éljen! A felköszöntésre előbb Horvát Boldizsár válaszolt, megköszöné a kitüntetést, melyben őt polgártársai részesíték. Elmondá, hogy polgártársai körében van, ő maga polgári szülőktől származott, s foglalkozása is polgáriamért munkájával eszközli családja fenntartását, végül élteté Grorovét, mint az egyenlőség bajnokát. Közben szót emelt a Terézvárosnak egy derék polgára, Strohmayer, és talpraesett világos nyelven elősorolván a nemesség érdemeit, mely mig a polgári elem az alkotmány sánczaiba- bevéve nem vala, megvédte, igazgatta a hazát, köszönetet mondott azért, hogy a polgári jog legszebbikében, a választási jogban részesité a polgári elemet is, mert hazánk emelkedett szellemű nemessége önkényt osztá meg e jogát a nemzettel, s élteté a magyar nemességet. Strohmayerre ezután V. Kovács László emelt poharat. Kovácsot azelőtt Griczey élteté, mint ki a belga bank káros működése ellen először emelt szót a nyilvánosság terén. Királyi Pál velős ékes beszédben az egyetértésre köszöntött fel, melyre a hazában most oly nagy szükség van, s a Terézvárosban nyilvánuló egyetértés választottját Gorovét élteté. Hollán Ernő német nyelven ékes beszédben válaszolt a felköszöntésre. Szónoklata kezdetén utalt, mily hiú törekvéseket pazaroltak arra, hogy Magyarország lakosságát neki idegen irányba tereljék, kik mégis mindnyájan szilárdak maradtak a hazaszeretetben; ezekután következőleg folytatá : Szívesen alkalmat veszek magamnak épen e téren konstatálni,ez örvendetes tényt, a hol annyian együtt vagyunk, többféle rendet képviselünk, a mellett hol magyar, hol német nyelven szólunk , de mindnyájan meleg, hü magyar szivet őrzünk kebelünkben. Mindnyájan lelkesedünk a hazáért, alkotmányunkért, a 48-diki törvényekért, melyek számunkra a munkaszabadságot biztosították. És ha elleneink ide akarván fáradni, meggyőződnének a testvéri egyetértésről, melyben a főváros német- s magyarajku lakosai a haza javára együvé működnek, könnyen élő ellenérvet nyernének azon szemrehányásokra, melyekkel oly könnyen illetnek. Nem kevésbbé megjegyzésre méltó más, bárha uj jelenség a bécsi sajtóban, melyet ez alkalommal nem akarok szó nélkül hagyni. Csak nemrég megkisértették választóvonalat vonni a Schmerlingianismus meg a februáristák és centralisták között s e megkülönböztetést a sokat dicsért haladási eszmék nevében kibányászni. Régi módszer ez uj alakban, hogy Magyarországot a liberalismus által csábítgassák. Ugy látszik, e jó emberek nagy Ígéreteiket fényesen ki akarják díszíteni, hogy a nemzeteket történeti jogai feladására birják. Azt hiszik, ha annyi szabadelvüséget fektettek Ígéreteikbe, mint a mennyi abban tényleg nem található, a magyarok örömmel fognak kitárt karjaikba rohanni. Nos, én azt. hiszem, a magyarok már a 48-diki törvények által is bebizonyították, hogy valamennyi lakosai, tehát a polgárság érdekeit is csak ugy érti, mint ezen urak tul a Lajtán. Egész multunk fényes bizonyságot tesz a mellett, hogy nagyszerű reformokra támaszkodó eszmék nálunk is csakoly hamar, ha nem még hamarabb tudnak érvényre vergődni, mint bárhol másutt. De ép ama fényes álomképek, ama politikai délibábok nem bírnak viszíényre találni, mert a mi valóban nagy, és gyakorlati fontosságú, azt a nemes szívű magyar csak úgy lelkébe fogadja, mint bárki más széles e világon. Hazafias polgárságunktól tehát e csábitások mint fáradt nyílvessző a kemény faltól vissza fognak pattanni. Különben is nem a liberalismus nagyobb vagy kisebb mértékéről van itt szó, hanem a jogi kérdésről a szó legszorosabb értelmében. A ki azt akarja, hogy barátjai legyünk, mindenekelőtt jogainkat kell, hogy elismerje és tisztelje. Ez egyedüli kezessége a testvériességnek és haladásnak. Minden egyébb határjelölgetépi kísérletek csak krétavonalak, melyek a legelső alkalomnál letörölne ök. — Legújabban végre megpróbálták azt is, hogy fenyegetések által ránk riasszanak. Reactióval fenyegetnek bennünket! Még pedig nem annyira az ochlokratia, mint inkább az absolutismus értelmében. Nos, uraim, ez eszköz oly nemzetnél, mely minden sorscsapás daczára férfias bátorságot tanúsított, igen rosszul van alkalmazva. Lehet, hogy még sok csalódás van számunkra fentartva. De bár mint hulljanak a sors koczkái, egyben nem fogunk csalódni, a hazaszeretetben, a polgári erényben, e haza valamennyi lakója megtántorithatatlan hűségében! És ezzel Hollán b. Eötvös Józsefre emelte poharát. A győri választókerületben derék tudósunk Kautz Gyulának ellenjelöltje van. Kautz a nemzetgazdasági tudománynak ezen napjainkban s viszonyaink közt, majdnem legfontossabb tudománya jeles képviselője mindenesetre nyereség volna az országgyűlésre nézv e, ha megválasztatnék. Ellenjelöltje Kis Sándor ügyvéd ur programmját vagy inkább választóihoz tartott nyilatkozványát a „Győri Közlöny" csak kivonatosan ismerteti. Szónok ezúttal elégségesnek tartja saját álláspontjának jelzéséül a hazai közgyűlésről következőleg nyilatkoz ni: a hazában jelenleg két párt van; az egyik párt az, mely a kibékülést és az egyességet minden áron akarja, még ha ezen kibékülésnek ára a közös haza szabadsága és függetlensége is — mire a „Gy.K." megjegyzi, hogy ilyen pártot nem ismer, mint a hogy nincs is — és ezen párthoz szónok soha sem akar tartozni; a másik párt szinte kívánja a kibékülést, de ez alatt csakis a 48-ki törvényeknek teljes és tökéletes életbeléptetését értheti, azon 48-ki törvényekét, melyekért a nemzet küzdött és vérzett, s melyekből a nemzet egy betűt sem engedni elhatározott szándoka eme pártnak, (Talán jobban mondva az országnak ?) A közös ügyekre áttérve szónok tagadja az ily „közös ügyek" létét, felkiáltván : és ezen úgynevezett közös ügyek ürügye alatt malomkövet akarnak a nemzet nyakába akasztani, hogy igy szabadsága, önállósága és függetlensége elfojtassék. Mondja különben szónok azt is, hogy „nem kellenek nekünk bötudományu emberek", pedig ezzel Deák Ferenczczel is jön összeütközésbe, ki épen a nagyobb képességet emelte ki a követjelöltekben,'de az értelmiség előtt legalább nehezen ártott ezzel ellenjelöltjének, ha ugyan szavaival Kautz Gyula jeles tudósunkra czélzott. A szentendrei választási mozgalmakra, illetőleg Kállay Béni elvbarátunk körútjára vonatkozólag Ó-Budáról több tisztelt honfitárs aláírásával ellátott levelet vettünk, melyet a bennefoglalt indokolatlan kifakadások miatt, de meg azért sem vélünk közlendőnek, minthogy multheti szentendrei levelünkben egy tiszteletlen szó sem foglaltatik Ács Károly, ama választókerület másik követjelöltje ellen s mindössze annyi van benne, hogy Kállay Bénit szívesen és lelkesedésseL'több nyelven tartott beszédeit pedig köztetszéssel fogadták szerte a kerületben. Somogyból, nov. 8. Mióta Jankovich László elfoglalta a megye kormányát, ismétlődtek az 1860-iki hangok: foglaljunk-e tért, vagy nem? — ha lehetséges : egészen ujjá alakitassék-e a megye ? vagy legyen fusio ? Az első —• már annyi nyugtalan órát okozó — kérdést két tá bor vitatja; egy kisebb, mely a hivatal vállalást jelen körülmények közt nem tartja bűnnek. Ez utóbbi, az elsőnek — ugy szólván — nyomása alatt áll. A második kérdést, miután helyiviszonyainkhoz képest nem lehetséges, s tán e tekintetben a megye kormányzó kezei is kötvék, — kevés egyén vitatja. A harmadikat többen akarják, de a közvélemény ellen úszni, nem tartják sem tanácsosnak, sem időszerűnek; azért itt legnagyobb a habozás . . . s miután a megye — legalább jelenleg — nem látszik szárnyai alá venni a nem választás utján „tért foglalókat", — ugy látszik, a fusio sem leend olyan szerencsés, minőnek azt egyelőre gondoltuk. A követválasztási mozgalmak itt is mindent háttérbe szorítanak. Fájdalom, bizonyos választó kerületekben nagyon is erősen capacitálják a népet, melynél, a nevelés hiánya miatt, még mindig az anyagi érdek, a pillanatnyi siker van túlsúlyban a szellemi felett! — Bizonyos tömegeket oly egyének vezetnek, kiknél nem hogy a mostani válságos napokban, a politika harezterén, de az életben sem sok garantia van; s a nép megy, megy ... a —jégre! . . Már sok ujoncz elhullott a lobogók árnyában, néhány hét alatt, de azért még mindig elég van, kik erővel arra szánták magukat, hogy a megyét és hazát boldogítsák. Hogy a dicsőség mámora csillogó ruhái után annyian vágynak, még a mindennapiság köréből is, csak most észlelhettük legjobban. A politikai téren elesett sok hulla felett — tán nem csalódom — ha következő győzteseket említek fel a nyolez választókerületben: A kaposvári választó kerületben : S o m s s i c h Pál; a marczaliban C s é p á n Antal, 1861-ben volt másod alispán, a csurgóiban I n k e y József, a nagy-attádiban gróf Somssich Imre, a szigetváriban Bittó István, 1861-ben volt orsz.gyülési képviselő, a lengyeltótiban Kacskovics Ignácz, egyik legtudományosabban képzett fia a megyének; a szilliben Fekete Lajos, 1861-ben képviselő; a tabiban Zichy Antal, szintén 1861diki képviselő. É leendő nyolez képviselő — legalább tudtunkra — mind Deák F e r e n c z nagy hazánkfia lobogója alatt fog küzdeni. ROBOZ.