Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 20. szám - Nézetek közoktatásunk országos rendezéséről 3. [r.]

253 Finme, no?. 8. Ciotta ur programmja, melyet múltkor a bécsi „Debatte" közlött, itteni körökben kellemetlen benyomást okozott, s habár alkotmányos életben gyakran előfordul, hogy a nézetek módosulnak, vagy épen meg is változnak, Ciotta urnák még is rosz néven vesszük, hogy fiumei polgár, de országgyűlési követ létére oly nézeteket vall, melyek — s Ciotta ur ezt jól tudja — nyilt ellentétben állnak e lakosság tántorithatlan szilárdságával, melylyel a közvetlenül Magyarországhoz csatlakozásra törekszik; mert Fiume mind dicsőült Mária Terézia 1779. april 23-án kelt diplomája, mind az erre következett 1807-dik országgyűlés IV czikkelye folytán a magyar királysághoz tartozó városnak tekinti magát. Nem is kételkedünk, hogy méltányos kívánságunk a nemsokára egybeülendö magyar országgyűlés előtt szóba kerülni s e lovagias nemzet képviselői által a nálok megszokott melegséggel saját ügyök gyanánt tárgyaltatni is fog; hisszük, hogy ö felsége — egyforma igazságot szolgáltatva ugy egy nagy országnak, mint egy kis városnak — az országgyűlés határozatát kívánalmainak tökéletes teljesítése végett szentesíteni is fogja. Horvát nemzeti pártunk Mazuranics kanczellár elbocsáttatása által valamennyire meg volt lépetve, s első pillanatra teljes tétlenségre határozta el magát, Zágrábból várván az ügyek további fejlődését. ÍI hoivát pártok fusiója. Több német és magyar laphoz — s hozzánk is — az alábbi nyilatkozat küldetett be: Nyilatkozat. A Zágrábban megjelenő Domobran és a bécsi Zukunft azon hirt hozzák, hogy Z i d a r i c s al-bán ur egy miniszteri conferentiában megkérdeztetvén a Hovát- és Tótországban levő pártok fusiója iránt, a miniszter urak mulattatására jónak látta azt válaszolni: hogy „ezen fusio által kölcsönösen meg akarják egymást csalni." A legtisztább szándékok elleni ezen meggondolatlanul kimondott rágalmak, a fusionális párt minden erkölcsi alapjának ezen negatiója, végre a Zidarics al-bán által részletezett, de most bizonyos oldalról pártunk néhány tagjának tulajdonított programm a következő nyilatkozatra indít bennünket. A több, mint huszévi változó szerencsével Horvát- és Tótország nemzeti és politikai önállóságának hivei közt egyrészről, és a Magyarországgal való összeköttetés barátai közt másrészről folytatott küzdelmek mind a két irány hiveit azon meggyőződésre vezették, hogy azalatt az országnak nemzeti, ugy mint alkotmányjogi és anyagi emelkedése visszatartatott, részben pedig teljesen megrontatott, míg ezen küzdelmeket idegen és belföldi hereszerü elemek csak önző czéljaikra zsákmányolták ki. Ezen tapasztalás által vezéreltetve, a mindkét nézetbeli honfiak beismerték, hogy az egymásközti egyetértés és egy nagy szabadelvű nemzeti párttá való egyesülés nemcsak lehetséges, hanem egyszersmind hazafiúi kötelesség, hogy megsemmisíthessék a még mindig hatalmas bureaukratiának legújabb időben nagyon is világos abbeli törekvéseit, hogy Horvát- és Totországban folyvást minden kibékülést ellenző tartás megmaradjon. E czélt szüntelen szem előtt tartva, reméljük, hogy korlátot szabunk azon töredéknek, mely a legelvetemültebb eszközök felhasználása által önző czélok után jár, ha a fusiónak még mindig fenntartott megegyezést közzé teszük. A pragmatica sanctio és alaptörvényeink határozataiból kiindulva, a kiegyezkedésnél az alkotmányos mód fenntartása mellett a következő elvekhez ragaszkodunk : 1) Hogy az államhoz való államjogi Összviszonyok rendezésének szükségképen meg kell előznie a Magyarországgal való összeköttetés kérdését, mely összeköttetéshez az országgyűlés az 1861. 42. tcz. értelmében a háromegy királyság készségét nyilvánítja ; szükséges pedig azért, mivel ezen összeköttetés tartalma ama szabályozástól függ. 2) Hogy az összállamhoz való államjogi viszonyok rendezése, minthogy maga után vonja a Horvát- és Magyarországra nézve közös jogok módosítását, a két ország jól megértett érdekében Magyarországgal közösen eszközlendő, és pedig a teljes paritás alapján. 3) Hogy azonban a Magyarországgal solidaritásban eszközlendő rendezése, az összállamhoz való viszonylatnak semmi esetre sem praejudicálhat a hármas királyság teljes önelhatárzási jogának, a Magyarországhoz való viszony szabályozása körül. Ezen nyilatkozatot nyilvánosság elé bocsátjuk a magunk és politikai elvbarátunk nevében. Zágráb, nov. 6-án 1865. Báró Rauch Levin, Báró Kuslan K. B. Hellenbach L. Jellacsics Károly, Bedekovics Kálm., Bogovics Imre, Horváth Péter, Suhaj Imre, PerkovacJ., Horvát Imre, Mrazovics M. A hozzászólást e programmhoz [fenntartjuk magunknak későbbi számunkra. A magyar országgyűlési követjelöltek közül Ipolyi Arnold Heves m. mezőkövesdi kerületében, É r k ö v y Adolf pedig a pest-józsefvárosi követjelöltségröl visszalépett. Amaz, mert a választási mozgalmak közt zavarok történtek, melyekért jó ha zafi létére nem akar felelős lenni; emez, hogy megszüntesse a pártsza kadásokat s Szentkirályi Mórnak biztosítsa a többséget. Az első követyálasztások a magyar országgyűlésre már megkezdődtek. Ugyanis Szarvason e hó 9-én választatott meg Podmaniczky Frigyes b. Szarvas város országgyűlési képviselőjéül egyhangúlag. Gyöngyösön pedig nov. 11. délelőtt 10 órakor ment végbe az országgyűlési képviselőválasztás, és gr. Almássy György egyhangúlag választatott meg Gyöngyös város képviselőjéül. Az erdélyi országgyűlésre történt választásokról eddigelé következőket tudunk: Gyula-Fehérvár városa részéről: Szoboszlóy György és b. Kemény Gábor választattak országgyűlési követekül. Szászváros városa részéről: Lészay Dániel és Schuller József. Pótkövet Popovics Miklós. Szamosujvár városa részéről: Simái Gergely és G a j z á g ó Salamon választattak. Küküllömegye felső kerületében Erzsébetvároson gr. Bethlen Farkas választatott követül. Torma Károly csaknem egyhangúlag választatott meg B.-Szolnokmegye követéül. Szász-Sebesszéken B o 1 o g a János és dr. T r a uschenfels Jenő választattak meg; pótkövet Leonhárd Károly. Szászsebesen L a s s e 1 Ágoston és B i n d e r Mihály. Szász-Régen városában B i r t h 1 e r Frigyes és Meltz Sámuel. Szászváros-székben pedig T u 1 b á s János és B a 1 o m i r i János lettek követek. Pótkövet B e r c s á n György. Zágrábból sürgönyzik az „Id. Tanújáénak, hogy a katonai határ-őrvidék képviselői testületileg tisztelegtek a horvát bánnál. S o kcsevics altábornagy következőleg felelt nekik: Szégyenelném, ha önöknek utasítást kellene adnom ; mert meg vagyok győződve, hogy a határvidéki nép mindig hive volt a császárnak. Mrázovics ügyvédnél f. hó 10-dikén a horvát-nemzeti és horvát-magyar párt együttes magatartásának előkészítése végett hosszasb tanácskozmány tartatott. Nézzetek közoktatásunk országos 3<f rendezéséről. Két gazdasszony egy konyhán, még ha napa és meny volna is, ritkán fér jól meg. Hogy iskoláink ugy legyenek szervezve, miszerint azokban azt, mi az államot illeti, az állam, s mi az egyházat, az egyház igazgassa, és igy egy s ugyanazon iskola, két különböző' elem intéző befolyása alatt álljon egyszerre, soha sem tudtuk helyeselni, sőt megfogni sem. Hogy az állam felügyeleti joga, területén még a templomra is kiterjed, elismerjük; mert az első czikkünkben idézett [fontos nyilatkozat szerint vigyáznia kell, hogy az állam czéljával ellenkező vallások ne legyenek. E felügyeleti jogot a közoktatásra nézve törvényeink s a gyakorlat, eddig is fentartották az államnak; de ennek határain belől az egyház teljes autonóm-joggal állította, szervezte és igazgatta iskoláit. Az ellenkező kísérlet, hogy t. i. az iskola az egyházé legyen, de az állam tettlegesen befolyjon igazgatásába, egész logikai tisztaságában a Thun-féle Org. Entwurfban volt kifejezve, s mindannyiszor oda, az erősebb korlátlan uralmára vezetne. Ily vegyítését az igazgató elemeknek nem engedhetjük meg, sem az elméletben, sem a gyakorlatban; s egyedüli czélravezető közvetítésnek azt véljük, hogy némely iskolák az egyházéi legyenek, eddigi autonóm-jogával, az állami felügyelet eddigi modora mellett; mások pedig az államéi. Ezt pedig nem ugy értjük, mint legújabban kísérlet tétetett, hogy legyen például gymnáziuma az egyháznak vagy felekezetnek s gymnáziuma az államnak. Ez felesleges erő pazarlás volna, gyakorlati szempontból j elméletileg pedig azt látszanék bizonyítni, hogy vagy egyik, vagy másik gymnázium, mint olyan, nem felelhet meg czéljának s szükségessé teszi maga mellett, maga ellenében a másikat, a mikor maga feleslegessé válik. Ugy értjük tehát fentebbi tételünket, hogy a közoktatásnak, bizonyos fokozataiban az egyház s más fokozataiban az állam sajátjának kell lenni, a szerint, a mint egyik vagy másik czéljainak kell túlnyomólag szolgálnia. S hogy itt határt vonhassunk, röviden bár, de be kell tekintenünk a közoktatás egyes fokozatainak természetébe és czéljaiba. Szembeötlő mindenekelőtt, és semmi oldalról még ellenvetéssel sem találkozhatik az, hogy egyfelől azon intézetek, melyek a gyakorlati élet pályáira képeznek szakembereket, tehát az orvosi, mérnöki, ügyvédi fakultások, egészen