Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 19. szám - Nézetek közoktatásunk országos rendezéséről 2. [r.]

241 egyházat kizárólag illetik, épen nem elegyedik. Ilyenek a hitczikkek, confessiók, egyházi igazgatás és fegyelem stb. stb. kérdései. De mint birodalmunk két felének, melyek egymástól igen sok ügyeikben külön önálló testeket képeznek, vannak közös ügyeik, ugy lehet s van is közös ügye államnak és egyháznak. S fölebbi fejtegetéseinkből is világos annyi, hogy a közoktatás ügye épen ily közös ügy. Közös, mert az ember értelmi képzése, mi az oktatás általános feladata, lényeges összefüggésben van egyfelől a vallásos és erkölcsi képzéssel, mi kiválólag az egyház, és a polgári képességek megszerzésével, mi az állam feladatai közé tartozik; közös, mert az iskolához, mely polgárokat, és az iskolához , mely embereket képez és nevel, az államnak ép oly jogos követelései vannak, mint az egyháznak; s közös ügy végre, mert utoljára is a növendék, kiből az iskola az államnak polgárt és az egyháznak hivŐt, a társadalomnak embert, az életnek pályamunkást képezni tartozik, egy és oszthatlan egyén, s igy lehetlen levén, hogy szellemének felét az egyház, felét az állam képeztesse, államnak s egyháznak egyaránt érdekében áll gondoskodni, hogy egész embert képeztessen, ki föladatának és hivatásának minden irányban minél teljesebben megfeleljen. Közös ügynek tartjuk tehát a közoktatás ügyét. A mily középkori eszme szerintünk, az iskolát kizárólag egyházi intézménynek tekinteni, egészen az egyház rendelkezése alá adni; szolgálójává vagy kiskorú leányává tenni, szóval az államra való minden lényeges tekintet nélkül, vagy csakis esetleges tekintettel arra, kizárólagos egyházi irányzatok czéljára engedni kizsákmányoltatni: részünkről szintoly ferde egyoldalúságnak tartjuk az ellenkezőt, mely az egyháztól minden befolyást megtagad az iskolákra s azokat kizárólagos államintézményekké teszi. Az első véglet, mindenütt, de kivált különböző vallásfelekezetekre oszlott nemzetnél, végeredményében oda vezet, hogy statust, vagy statusokat állítson a statusban, melyek egymással, s az egészszel ellenséges táborpontokat elfoglalni s egymás ellen folytonosan toborzani meg ne szűnjenek; és pedig ott, hol az leghatályosabban lehet és legveszélyesb következményű, a fejlődő ifjúságban. A másik véglet, melytől már csak egy lépés van a családnak is, mint olyannak, lerontására s az államban fölolvasztására, meggyőződésünk szerint a társadalom egyik és legfőbb alapjának a vallásnak, a kedélyekből és intézményekből kitörlésére vagy legalább teljesen közönyössé tételére, — és igy végeredményében : a keresztyénségnek s magának a társadalomnak aláásására vezetne; mit, mint kitűzött czélt bevallani a socialisták nem is kételkednek, de mitől mi, a békés átalakulás természetes utján kivül, irtózunk. Mint Aristoteles szerint minden dologban, ugy itt is, középen az igazság; s az iskola az államé is, az egyházé is, a közoktatás ügye közös ügye a kettőnek. A közös ügyekről azonban, a közös ló emblémája alatt, egy épen nem aesthetikus példabeszéde van a magyarnak ; s az osztatlan birtokok példája, az ősiségek korából, s ujabban is, szintén azt bizonyítja. A mi mind csak arra int: hogy valahol közös birtokról s együttes teendőkről van szó, igyekezzünk az egyes alkotó elemek vagy igénytartók közt határozottan osztani ki a szerepet, s mind a munkát bölcsen felosztani, mind a kötelességeket és jogokat világosan megszabni. Clara pacta, boni amici; s a közös ló is jobb állapotnak fog örülni. Az oktatás fogalmának első s alapeszméje az érzelmi képzés, tekintet nélkül még azon befolyásra, mit erkölcsiségünkre vagy világi életczéljainkra gyakorol. A tudomány, mint puszta igazságkeresés erkölcsi vagy hasznoss.ígi eredmények nélkül magában is czél lehet. S a mennyiben a tudomány, az igazság csak egy lehet, természetesen semmi módosítások alá nem jöhet, a szerint, a mint egyik vagy másik vallásos nézlet gyakorolna befolyást reá. A Gibeonban megállított nap és az Ajalon völgyében megállított hold nem változtathatja meg a Kopernik világrendszerének tudományosan megállapított tényeit, vagy Keppler három törvényét, ha azok a tudomány által maga utján meg nem czáI foltatnak vagy nem tökélyesíttetnek. S szintoly igaz, hogy ' pl. a keresztes háborúk vagy az inquisitio történelmi tényeit, valamely egyházi, vagy épen felekezeti szempontból, a tanítványok előtt meghamisítani lehet, de megváltoztatni, vagy csak az emberiség tudalmából is kitörülni, semmi módon nem. És azért valahányszor a tudományról, mint tudományról, mint egyszerű igazságkeresésről, minden mellékes czélok nélkül van szó, ott egyedüli tekintet épen csakis az igazság lehet, s azért oly intézkedés szükséges, mely azt legkevésbbé veszélyezteti és legbiztosabban vezet elérésre. De szintoly tagadhatatlan másfelől, hogy némely tanulmányoknak s bizonyos fokon az egész képzésnek, magán a tudáson túl más, jelesen erkölcsi és vallási czéljai is lehetnek, s ott a hol és mennyiben ez ugy volna, e más czél más eszközöket is kívánna czélszerü kivitelére. Mihelyt ez alapigazságokat mind állam, mind egyház, illetőleg felekezetek, tartalék nélkül elismernék, s azon határok megállapításában, melyekig egyik a másikat terjeszkedni engedheti s engedni köteles, egymás iránt méltányosak lennének: a kérdés fontosabb és egyszersmind kényesebb oldala meg volna oldva. Mi megkisérlendjük e határok kijelölését saját szempontunkból, de még előbb a kérdés egy másik, nem kevésbbé életbevágó oldalát is tekintenünk kell. Jó iskolákhoz, legyenek azok az államéi vagy az egyházéi, szóval a közoktatás virágzó állapotához, két dolog múlhatlanul szükséges: anyagi és szellemi erő, pénz és tanitók. Sok pénz és jó tanitók. A pénz általában egy állam anyagi ereje, tulajdonkép az államé; mert a mennyiben egyesek birják s adják is. nem egyháztagi, hanem állampolgári minőségben birják s tehát adják azt; s a mennyiben az egyház társasága maga is birtokos lehet, úgy lehet az, mint egyén, mint az állam egy tagja, egy alkotó része. A megkülönböztetések tán szőrszálhasogatóknak látszanak, de megtenni s kimondani szükségesnek véltem azért, hogy kifejezhessem azon meggyőződésemet, miszerint jól rendezett államban, hol az egyház helyzete is kellőleg van kimutatva és biztosítva, valamint az állam egyfelől köteles az egyházak anyagi, netalán elégtelen erejét támogatni, hogy a közös czéloknak kellőleg megfelelő iskolákat s általában virágzó közoktatást tarthassanak fel közösen, ugy másfelől annakelfogadásától s általában az együttes teherviseléstől az egyháznak sincs oka féltékenyen vonakodnia, mert reá abból semmi oly köteleztetés nem hárulhat, mi czéljaival ellenkező irányba kényszerítné. vagy épen azok megsemmisítésével fenyegetné. Jól értsük meg, — jól rendezett s az egyház helyzetét biztosító államban, mondám; tehát nem igazolom a Thun-féle kísérleteket, nem akkor sem, ha lényegökben ugyanazonosan, nemzeti kormánytól jönének is, a mi azonban fel sem tehető. Virágzó közoktatáshoz, mondám, sok pénz kell. Hogy mennyi ? arról számítást tenni e helyen nem lehet szándékunk, de bátran állíthatjuk, hogy több. mint a „Studiorum fandus"-sal rendelkezhető felekezet is bír hazánkban, és sokkal több, mint a protestánsoktól telik, és végtelen sokkal több, mint a mennyivel a keleti egyházhoz tartozó nemzetiségeink rendelkezhetnek. S ebből világos, hogy vagy le kell mondanunk a virágzó közoktatás reményéről, vagy a teher egy részét az államnak kell viselnie. Mily arányban, szintén később kisérlendjük meghatározni. Másik, mire a jó iskolához múlhatlan s ha lehet, még a ; pénznél is elkertilhetlenebb szükség van, jó tanitók, e név | alá a tanárok minden fokozatait is befoglalván. Távol le| gyen, kicsinylőleg nyilatkozni akarnunk társadalmunk egyik I legtiszteletreméltóbb osztályáról, melyhez tartozni egykor j magunknak is dicsekedésünk volt; de áll, hogy tanerőkben j még tán szegényebb, mint pénzben közoktatásügyünk. Nem | egyetemi és akadémiai tanárokról szólunk. Hanem első sorI bari az elemi-, nép- vagy falusi iskolákban alkalmazott tanj erőkről s aztán a középtanodák tan-személyzetéről. Ez utóbbiak tanárai legnagyobb részint azok, kik a kollégiumokat és papnöveldéket végezték, és igy nem speciális tanári képI zésen és pedig egy bizonyos tudományszakra valón mentek 1 át. A népiskolák tanítói számára a- legújabb időkig alig, s