Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 19. szám - Nézetek közoktatásunk országos rendezéséről 2. [r.]

240 III. Belkórdéaeink iegfontosbika a társországok ós Erdély s a nemzetünket alkotó különböző nemzetiségek kérdése. Ezek irányában, a mint a legszabadelvübb és legtestvériesb nézeteket táplálom, ugy az érdekeiket biztosító engedmények azon legszélsőbb határáig megyek, mely szent István koronájának épségét és tekintélyét nem koczkáztatja, és saját nemzetiségünk természetes és politikai jogos igényeit nem sérti. Minden vallás-felekezetnek szabad gyakorlatot, s törvény előtti teljes egyenlőséget követelek; követelem ennélfogva az 1848; XX. t. czikk részletes kifejtését, alkalmazását s teljes életbeléptetését. Alkotmányunk fő védbástyája 1848 előtt a megyerendszer volt. Azóta s ezután a népképviseleti országgyűlés és a parlamentáris kormány a legfőbb alkotmányos biztosíték A volt megyerendszer tehát átalakítást igényel, úgy azonban, hogy a franczia központosítás túlságába ne essünk, mert e tisztán nemzeti intézvényünket a népképviselettel és a felelős kormánynyal öszhangzásba hozni, nem pedig eltörölni akarjuk. E fontos kérdésben nézeteim legtöbbekben összehangzanak azokkal, melyeket legközelebb báró Eötvös József, a „Politikai Hetilap" ban fejtegetett. A közoktatást országos kérdéssé óhajtom tétetni. Az állam és egyház közös érdekeinek e legnagyobbika iránt nézeteimet épen mostanában közlöm a „Politikai Hetilap"-ban. E tekintetben, hivatalom- s tanulmányaimnál fogva, talán nem lennék a törvényhozásnak egészen hasznavehetlen tagja. Hol, bár mint nyilvános szónok épen nem remélek, nem is kívánok föltűnni, egyáltalában én sem akarok henyélő lenni. Az irodalmi, tudományos és művészeti állapotokat országos fontosságú nemzeti ügyeknek tartván, oda fogok működni , hogy Akadémiánkat, Nemz. Múzeumunkat, Színházunkat stb. az ország magához méltó anyagi gyámolításban is részeltesse. Végre a Jász-Kún hármas kerület érdekeit illetőleg: mindenek előtt sürgetni kívánnám a választó kerületek czélszerübb beosztását, habár ez geográfiailag több részre szakadottságunk miatt csak az által lesz is elérhető, hogy kerületeinknek egy-vagy kettővel több képviselő adassék a törvényhozás által. — Egyébiránt a Jász-Kún kerületeket külön nemzetiségi térületnek nem tekintem; s az egy, nagy, szabad, boldog Magyarország egy alkotó részét akarom látni csak bennök! Szent-Endre, nov. 1. Ugy vélem, nem lesz érdektelen, ha e kerület képviselőválasztási mozgalmait röviden ecsetelem. Folyó évi okt. elején gróf Tel eky Sándor ur egyik jószágán Pomázon mulatott, midőn öt ott barátja Kállay Béni ur meglátogatá; a vidék birtokos urai közül a gróf ur tiszteletére szintén töb ben jelentek meg, a midőn eszmecsere és társalgás között a nemes gróf a jelenlevőknek képviselőjelöltül melegen ajánlá barátját Kállay Bénit. Az ajánlás megtérnie gyümölcsét; mert néhány nap múlva a kerület összes közbirtokossága ünnepélyesen hivá meg Kállayt a már fellépett 61-ki képviselő Ács Károly ellenjelöltjéül, egyszersmind felhiván öt, miszerint Szent-Endrén valamely napon mondja el választói előtt politikai hitvallomását. E végből okt. 23. tüzetett ki, midőn Kállayt a helységek és városok küldöttei s a földes urak Szent-Endre határán 117 kocsival, ágyúdörgés közt fogadták, s nagy számú lovas bandérium kíséretében vitték be a szőnyegekkel, s zászlókkal díszített utczákon keresztül SzentEndrére, hol politikai hitvallomását németül, magyarul és szerbül kitörő tetszészaj között mondván el, részt vett a tiszteletére rendezett lakomán, minek végeztével számos kocsitól követve Pestre visszatért. Ugyanekkor a Szent-Endrén jelenlevő tinynyei földesurak meghívták Őt körükbe, hogy ott szintén elmondja programmját, s e felhívásnak engedve Kállay okt. 28-án több kocsi kíséretében meg is jelent az öt mozsarak dörgése, zeneszó, lovasbanderium és élj énekkel fogadó tinynyeiek között, kik elmondott beszédét a legnagyobb tetszéssel kisérték s a Vásárhelyiek uri házánál rendezett díszlakomán, melyet csak egy szóval a legkitűnőbbnek mondhatok, szebbnél szebb pohárköszöntökkel tisztelték meg. Este a visszatérő Kállayt Vörösvár lakossága zeneszóval várta, s a nép öt kocsijából kiemelve vállain vitte a helységen keresztül. Másnap, előre elkészített terv szerint, számos kocsi kiséretében ágyúzás, zeneszó és diszes lovas bandérium mellett tartá bevonulását Ó-Budára, hol Őt a polgárság előkelői fogadták. Politikai programmja absolut tetszésben részesült. A beszéd végeztével Kállay kocsira ülve, leirhatlan éljenzés között és zászlós lovasok kíséretében távozott el szeretett választói köréből. — Sajnosán kell azonban megemlítenem, hogy az ácspártiak, derék jelöltjüknek bizonyára tudta s beegyezése nélkül összeszedvén egy csomó választóképtelent, sőt még a velük egyforma jelvényü buda-ujlaki Ráthpártiak közül is sokakat áthiván fülsértő lármával akarták a bevonulási rendet megzavarni, mi azonban a polgárok nyugodtsága és a rendőrség szigorú eljárása folytán meghiúsult. Okt. 31-én Kállay számos, kocsitól követve vonult át Békásmegyer, Kaláz, Üröm, Boros-Jenő, Solymár és" Vörösvár községeken, s mindenütt kitöiö tetszéssel fogadták beszédét. A hosszú kocsisor előtt a községek zászlós lovasai, — mintegy 50-en — vezették a menetet, melyet minden helységben ágyúzás, zene, és nagy néptömeg fogadott, s a köz egek lakói egy szívvel lélekkel fogadták Kállayt jelöltökül, Önkényt ígéretet tevén, hogy a választás napján közülök hiányza ni senki nem fog. így végződött e mondhatni diadalmenet, s miután nem czélom kritikát, de hü leírást adni, e leirás után, melynek hűségéért kezeskedem, ítéljen a közvélemény e kerület hangulata felől. Most ennyit; a további eseményeket később szintén tudatni fogom." GYENE GUSZTÁV. A magyar országgyűlés megnyitása, mint jól értesült körökben beszélik, csakugyan ő felsége által személyesen fog megtörténni. A trónbeszéd fogalmazásával Barthos udv. tanácsos és Reviczky Sándor udv. titkár vannak megbízva. A trónbeszéd azon uj dolgot, hogy nem egy megkoronázott király nyitja meg a gyűlést, a monarchának a nemzet irányában tanúsított bizalmával fogja indokolni. Valótlan pedig azon elterjedt hir, mintha az országgyűlés tartamára a pesti helyőrség megerősíítetését elrendelte volna a miniszteriura. A horvát udvari kanczellária vezetésével Mazuranics fölmentésével Kussevics báró altábornagy bízatott raeg ő felsége által. Z i g r o v i c s alelnök nyugalmaztatott. A lefolyt héten keringett hir, hogy a horvát országgyűlés megnyitása elnapoltatik, megbízható értesülés szerint alaptalan; az országgyűlés minden bizonynyal nov. 12-én nyittatik meg. A „P. Napló" zágrábi tudósítója írja, hogy a Bécsből visszatért Zsidarics al-bán ablakait beverték. A horvát jogászok pedig illyr sapkát akarnak ölteni. A „Domobran" pártja minden kis egyéni tévedést, mely a Dráván innen és tul felmerül, Magyarországnak ró fel, s hinti a konkolyt. E fondorlatok ellenében a józan ész azonban arra hivatkozik, mit a magyar országgyűlés 1861-ben két feliratában Horvátországra nézve kimondott, s mihez Magyarország jelenleg ragaszkodik. AZ erdélyi országgyűlés követeiül választattak Bereckben : Fejér János és Domokos László; Kézdi-Vásárhelyit: Papp Lajos és Benkö Pál. A regalisták névjegyzéke már megérkezett Kolozsvárra a főkormányszékhez. A jegyzékben valamennyi 48-diki s 63-diki regalista neve foglaltatik, kivéve Haynald érsek és Pop as s u püspök neveit, mint a kik jelenleg többé nem erdélyi főpapok. A szász nemzeti egyetem által kiküldött bizottmány az egyetemnek a Kolozsvárit összehívott országgyűlés iránti viszonyáról ö felségéhez javaslott felirat alakjában terjeszté elő véleményezését. A nyilvános ülésben előterjesztett okmány kifejezi az aggodalmakat az országgyűlés ellenében és kinyilatkoztatja, hogy a szászok készek az unio-kérdés tárgyalásához fogni s megnevezi az erre való kikötéseket s feltételeket ezek között első sorban a birodalom egységének s hatalmi állasának fenntartását. Nézetek közoktatásunk ország os rendezéséről. Felettébb messze vezetne, ha az állam és egyház viszonyát egymáshoz, minden vonatkozásaikban, kimerítőleg akarnók fejtegetni e helyen. Nálunk végtelen sokkal nagyobb elmék foglalkoztak e tárgygyal; s nem mondhatnók, hogy az, elméletileg is egészen tisztába volna hozva. Még több nehézséggel jár a viszony gyakorlati megállapítása, az előforduló s viszálypontokat képezhető egyes esetekben, a minő kétségkívül a közoktatási ügy is, melynek gyakorlati megoldásával czikkeink foglalkozni kívánnak. Ha jól emlékszünk, az 1839—40-diki országgyűlésen, az általános vallásügyi tárgyalások alkalmával, melyeknek eredménye azon országgyűlésen ugy un nem, de valamivel később az 1843. III. t. cz. lőn, mondá hazánk nagy bölcse Deák azon emlékezetes szavakat, miszerint „az államok akkor követték el a legnagyobb hibát, midőn legelőször a vallás ügyébe avatkoztak ; az államnak , úgymond, elég arra felügyelni, hogy a polgári társaság czéljával ellenkező valiások ne legyenek, a mely állam ebbe mélyebben beleereszkedett, mindig megadta az árát. E hibát azonban Európa minden államai elkövették, a bajban már benne vagyunk, nincs más hátra, mint ezen az uton vigyázva járnunk. hogy ujabb hibát el ne kövessünk." *) Meghajlunk, őszinte tisztelettel, a legmagasabb állameszély e nyilatkozata előtt s elismerjük, hogy az, valamint elméletileg kétségkívül a legtisztább, ugy a gyakorlati megoldásokra is a legalkalmasb kulcsot adja, — egész azon határig, mig az állam és az egyház külön-külön ügyeiről van szó. Az állam valóban legjobban teszi, ha azokba, mik az *) Lásd Bodon Ábrahám 8aj.it följegyzéseit az országgyűlési vallásügyi tárgyalásokról, a Sárospataki Füzetek IV. évfolyama 819 s köv. lapjain.