Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 19. szám - [A dualizmusról]

239 Szónok nem éri be politikai hitvallomása száraz elmondásával, hanem kitűnő jogász létére, elemző modorban fejtegeti viszonyainkat, egyes elveket s fogalmakat. Terünk nem engedi, hogy a politikai s polgári szabadság elemzésében kövessük, de meg nem vonhatjuk olvasóinktól programmja némely részét, melyben egyik legfontosabb, egyúttal vitás kérdést: a municipiumot és parlamentarismust fejtegeti. Miben áll tehát — úgymond — a parlamentarismus, a melynek nevétől sokan szent borzalommal riadnak vissza? Abban, hogy a nemzet közvetett befolyást gyakorol a kormány megalakulására, s ez által az önkormányzat elvét a végrehajtó hatalom regióiba is átviszi; abban, hogy a kormányt azzá teszi, a minek lennie kell: a nemzet legfelsőbb közegévé, a melynek hivatása a nemzeti akaratot nem elnyomni vagy ellensúlyozni, hanem becsülettel végrehajtani. Es mikép eszközli ezt a parlamentarismns ? Egyszerűen az által, hogy a kormány tagjait egyenként felelőssé teszi az országgyűlés előtt, minek gyakorlati eredménye az, hogy a kormány kénytelen vagy teljesíteni a nemzetnek az országgyűlésen alkotmányosan nyilatkozó akaratát, vagy pedig, ha ezt tenni vonakodnék, visszalépni. Teljesen alaptalannak tartja továbbá azon félelmet is, hogy a parlamentarismus és municipium nem férnek meg egymás mellett, s a felelős kormány lassanként absorbeálná a megyét. Ha ki tudott fejlődni a községi élet a nélkül, hogy bele nyúlt volna a családi kör jogaiba; —- ha fennállhattak megyéink századokon át a nélkül, hogy elölték volna a községek szabad életét: ugy bizonyosan nem lehetetlen — ugyanazon irányeszme vezérfonalát követve — helyes határvonalt húznunk a megye és a felelős kormány hatásköre közt. Sőt e határvonalt már kijelöli maga azon elv: mely szerint a municipium a megye önkormányzata, — a parlamentarismus pedig az ország önkormányzata. Ez elv alapján a municipium függetlenül rendelkezik saját belügyei felett, ellenben engedelmeskedik a felelős kormánynak országos ügyekben. E tárgyról szóló fejtegetését pedig igy végzi: Nekem tehát meggyőződésem az: hogy a valódi szabadság a parlamentarismus és municipalis rendszer harmonikus egybeillesztésétől függ; meggyőződésem : hogy ez egybeillesztés nemcsak lehetetlen, de sőt egyik a másikára utalva van, egyik a másikának nélkülözhetlen feltételét képezi. Nézetem szerint az alkotmány municipalis önkormányzat nélkül oly épület, a melynek alapja nincs; s viszont parlamentarismus nélkül oly épület, a melynek tetőzete, koronája hiányzik. Amazt elmoshatja egy áradat; emezt pedig néhány erős zápor romokba döntheti, s ennélfogva lelkiismeretem csak oly zászlót követhet, melynek solidaris felirata: „Municipium és Parlamentarismus." Szintén jeles programm Klauzál Gáboré Szegeden , érdekes Jókai Móré, de velős rövidségü Szász Kár oly é, melyet ime egész terjedelmében közlünk: Az 1865. decz. 10-kén megnyilandó országgyűlésnek első föladata lesz kétségkívül azon nagy alkotmányviszályt megoldani, mely hazánkat és a birodalmat 17 év óta nyugtalanítja s folyvást válságban tartja. I. Erre nézve kívánom mindenek előtt, tényleg felfüggesztett alkotmányunk alapjainak, különösen a pragmatica sanctiónak, az 179% : X. t. czikknek, és az 1848-ki törvényeknek elismerését. Kívánom egy felelős miniszterelnök kineveztetését, ki a felelős minisztériumot legalább annyiban megalakítsa , a mennyire az eldöntendő vitás kérdések előtt egyfelől lehetséges, másfelől a királyi propositiók s törvényjavaslatok elöterjeszthetése végett mulhatlan szükséges is. II. Mi a birodalmi úgynevezett „közös ügyekw-et illeti; nézetem Bzerint közös ügy: a) Az uralkodó ugyanazonságából folyólag az uralkodói udvar, melyet felváltva a birodalom székhelyén és Magyarország fővárosában óhajtok tartatni; b) a birodalom európai nagyhatalmi állásából folyólag: a diplomatiai külképviselet, s ezzel összefüggőleg a had- és békejog. A birodalom e két pontból eredő közös költségeire nézve elfogadom az aránylagos teherviselés (quota) rendszerét, mely az évenként, vagy hoszabb időszakokban', közös befolyással megállapítandó költségvetés bizonyos számarányos részét Magyarországra veti, melyet ei; saját pénzügy-minisztere által s országgyülésileg önállóan meghatározandó adózási módja szerint vet ki s szolgáltat be. Mert lehetetlen már hazánknak, és pedig minden adómegajánlási jog 8 minden ellenőrzés nélkül, az eddigi, különösen földmivelésünket végkép lenyomó, menynyiségileg elbirhatatlan s módjaiban nemzeti állapotainkkal és szellemünkkel éles ellentétben álló adózási rendszert tovább viselni. Az adó kevesbítése, jobb rendszerbe és arányokba beosztása, a boszantó adónemek eltörlése s a beszedési kezelés költségeinek lejebb szállítása, — gondjaink s teendőink egyik legfontosabbika kell hogy legyen. A szintén közös befolyással megállapítandó katonai szükségletből hazánkra eső aránylagos részt, szintén külön hadügyminisztérium, országgyülésileg megállapítandó módon szedi be ; a magyar katonaságról csak a felelős hadügyminiszter ellenjegyzésével rendelkezhetvén a birodalmi haderő fő hadura a császár-király. A közös intézkedésre nézve ugyan, az 1861-ki föliratok szerint most is az „esetről esetre" érintkezést tartom legczélszerübbnek; mindazáltal ha szükség kivánja, az országgyűlésektől delegált állandó választmány eszméjétől sem vagyok idegen, melyben Magyarország a teher arányában bírjon befolyással s kiküldöttjei az által legyenek az országgyűlésnek felelősök, hogy minden évben újra választassanak. — Ellenben a közös törvényhozás eszméjét, jelenjék az meg Reichsrath vagy Reichsparlament neve alatt, határozottan visszautasítom mint olyat, mi hazánk törvényhozási önállásával meg nem férhet. kitűnő psycholognak ismertetett fel. Eme tanulmányainak nyoma nem a szereplő egyének idealizálásának, hanem pontos festésökön látszik. Sem bűnbakjait, sem ideáljait nem ismeri a történetnek. Igen is tényező a jellem is, de kapcsolatban a korral s viszonyokkal, melyekkel együttesen hat az eseményekre. De a pontos festés fáradalmait nemcsak a coriphaeusok kialakítására fordítá: élethű rajzait vesszük a mellékszemélyeknek is. Eme tekintetben annyival becsesebb müve, mert néhol az eddigi elfogadott történeti tudattal jön összeütközésbe. Csak Brebiri Pált hozom fel, e hatalmas oligarchát, kinek azon negatív érdeme mellett, hogy Róbert Károly behozásának főtényezöje volt — mely tettével ugyan a nemzeti párttal ellentétbe tette magát, de azzal azon idő szerint észszerű politikát követett — számos positiv érdeme is van családja s azzal kapcsolatban a magyar korona hatalmának nevelése körül. E kettőnek összefüggését szépen kimutatja szerző. Ily módon azonban szerző sokszor az egyetemes történet elfogadott nézetein is változtatott. V. István bitorlott jó hirealávan szállítva. 0 derék atyja alatt a felforgatás embeieivel szövetkezett, s ezek jutottak hatalomra már ennél fogva is nemcsak alatta, hanem utána is. Egész élete ok nélkül való tervtelen kergetőzés volt, s nevezetes része volt a bekövetkezett nyomorokban. Aztán Róbert Károly behozásának története s az indokok bonczolása is uj. E ténynél valóban fontos tényezők szerepeltek, melyeket oly világosan és tisztán mint Salamon . még senki sem vett számba, mindenek fölött kimutatása a pápai hatalommal megalkuvás szükségességének. Epen ily uj]szempontok voltjön ahires zárai ostrom története is, mely első nagyobb tényezője alá a Brebiriek hatalma alászállásának. Általán Salamon nem tür semmiben semmi homályt. Soha sem keresi a dolog kényelmes oldalát: elsiklani egyfelől valamely pont felett, mely a forrásokban nem eléggé tisztán vagy más eseményekkel keverten adatik elő, vagy kerülni másfelöl mindazt, mely mint nagy mértékben korhoz kötött sok utánjárással fejthető meg : kétségkívül mind ez kötelessége a kritikai történetírásnak, de a teljesítés milyenségével függ össze a történetíró állásának meghatározása. Az első Zrínyiek föbecsét ilynemű tanulmányok teszik. Voltak a Brebiriek s Zrínyiek között, kik a magyar történet első rangú szereplői közé tartoztak. Mondhatni dynasták voltak roppant uradalmakkal, melyek egy kisebb megyével fölértek. Ezeknek helyrajzi ismerete szükségessé vált, hogy a birtokosok tetteinek némely rugóját s történeteiknek némely pontját tisztába hozhassa. De ugyan ezeknek összefüggése a hazai állapotokkal jogtörténelmi tanulmányokat vett igénybe, s a zászlósúri intézménynek koronkénti alakulása is megkívánta azt, mert e munkában a magyar oligárchaság van felmutatva a XII., XIII. és XVl-ik századokban. S ha szerzőnek ezek körüli tisztázásai, ha ezeknek világos, szabatos előadása nem kis érdem volt, s ha ezenkívül még számos kézirati forrásnak napfényre hozásával, művészi feldolgozásával, ha a források tévedéseinek kiigazításával, ellenkezéseik kiegyeztetésével, ha éles és világos kritikájával jó szolgálatot tett a magyar történetírásnak,.s ha már ezeknél fogva is élvezhető és korrekt munkával szaporítá ennek irodalmát: el kell ismernünk, hogy a szigetvári ostromnak leírása páratlanul áll irodalmunkban. Már magának Zrínyinek életrajza kimerítő, s művészi ecsettel festett életrajz: látjuk e féríiu óriási alakját minden árnyoldalaival, hibáival, de egész nagyságában, apró gyengeségek nélkül. Látjuk a martalóczok közt nevelt gyermeket, a rakonczátlan ifjút fényes tehetségeivel. Látjuk, hogyan képezi önmagát, hogyan szélesül látköre, teremti meg befolyását s emelkedik magas polczára nemcsak a külső, hanem a lelki nagyságnak is. Mintegy előkészületei a végkatastrophának. S e pontnál szerző adja a várnak pontos leírását s a hadjárati előkészületek rajzát. Megismertet az ostromnak minden tényezőjével, mozzanatával, a hadászat akkori állásával, a katonaság leírásával. a török háborúk sajátságos folytatási módjával, a török sereggel s hadfolytatásával. De nagy gondot fordít a lélektani mozzanatokra, az indokokra, melyek a kétségbeesett ostromot s a kétségbeesett védelmet előidézték; mert a dologban ezek is nagy szerepet játsztak, az őrség leirására s viszonyaira, szóval mindenre, a mi a védelmezett helyen és körüle történt. Szerző munkájában számos kézirati forrást használt. De ha már ezeknél fogva is sok uj adattal bővíté a történetet, kétségtelen, hogy munkájában nemcsak az ilyen adatok ujak. A munka eszmegazdagsága minden olvasót meg fog lepni. Sok homályos ténye a történetnek lett általa kitisztázva, sok helytelenül értelmezett adat felvilágosítva. De e kritikai eljárás az előadás elegantiájára nem gyakorolt hátrányos befolyást; szerzőnek gondolkodása s előadása egyiránt szabatos tiszta felfogható A magasabb történetírásnak minden kellékeivel bir ő. zS. 37*