Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 3. szám

31 összehívásának. Az Összehívás meg is történt, és Fiume is felszólíttatott, hogy ez országgyűlésre követeket küldjön. Nehogy a gondolat és tett — habár részben meg nem érdemlett — következetlenségével vádoltassunk, tanácsosnak, söt szükségesnek látszott, hogy jelenleg is passivitásban maradjunk s a „nessuno"-hoz ragaszkodjunk. A dolgok jelen helyzete azonban, főkép viszonyaink s e szerencsétlen város érdekei, a Fiume áital sürgetett autonómia, a vasúti kérdés s más az országgyűlésen meghányandó tárgyak, melyek Fiumét anyagilag közelről érintik, — mind ennek számbavétele sokakat megingatott és aggodalmas határozatlanságra birta. Ekkor vettük a bécsi miniszterváltozás hírét s vele a kormányrendszer közel megfordulásának reményét. A kormányrendszer változásával a magyar kérdés gyors megoldását, ezzel együtt pedig saját helyzetünk más stádiumba lépését is vártuk. A mi a horvát-szlavón országgyűlést illeti, ugy sem érdekeinek ártani nem akartunk, sem nem kivánhattuk, hogy az által, mert Fiume ott képviselve nincs, magunknak vagy a közérdeknek — habár nem is a Magyar- és Horvátország között óhajtott kiegyezésnek — ártsunk, de talán valamely fontos nemzetgazdasági vagy közjogi kérdésnek hátrányát vagy késleltetését okozzuk. Az idö sürgetett s nem engedte meg a kölcsönös tanácskozást; a remény gyarapodott ugyan, de vele a bizontalanság és határozatlanság is. Ezért a mostani választásokat nem is szabad a fiumeiek érett megfontolásának vagy önálló szavazatának venni; hanem sokkal inkább az elfogult lakosság mesterségesen készült látszólagos akaratnyilvánításának kell tekinteni. A feljebb érintett 1200 választó közül 650 nem vett részt a választásokban; 261 „nessuno"-val betöltött szavazó-czédulákat adott be: tehát 911 azok száma, kik senkire sem szavaztak. Ezért csak 189 szavazott névre s e szavazatok is ugy szétágaztak, hogy csupán Ciotta János s csupán egy választókerületben nyerhetett általános szótöbbséget 50 szavazattal. F. L. Fiume, jul. 12. A város három választókerületében újra elrendelt választás eredménye fényesebb alig lehetne. Ismét egy bizonyíték arra, mily összetartóan s egyetértően cselekszik ezen lakosság, ha át van hatva az öntudattól, hogy tettei és cselekvései drága szülővárosa jóllétét előmozdíthatják. A politikai viszonyok 1861 óta tetemesen javultak. A Magyar-és Horvátország közötti kiegyezés akkor előre látható lehetetlensége mellett, a fiumei képviselők megjelenése a horvát országgyűlésen csak fokozta volna a viszályt; minthogy képviselőink tiltakozása uj anyagot szolgáltatott volna veszélyes vitatkozásokra. Ezért czélirányosnak és tanácsosnak látszott akkor a „nessuno" s a horvát országgyűlésre való választás elrendelésére Fiume városa az ismételt három választási kísérletnél tagadólag válaszolt. Az óhajtott kiegyezés reménysugara szerencsére eloszlatá a sötét felhőket, melyek 1848 óta szt. István koronáját borítják s a derültebb ég, mely minden jóérzelmü hazafi szivét megörvendezteti, bizalommal tölt el az iránt, hogy az óhajtva várt kibékülés valósulása legjobb úton van. Ezért Fiume, áthatva a meggyőződéstől, hogy a magyarok maguk is roszalhatnák passivitását, s miután a „nessuno" hatóságilag semmiselött gondolkozunk, s egy lapban is olvastam ilyen valamit. — Igaz, az országgyűlés még nincs kihirdetve és mielőtt a dolog a választásra kerül, még talán két hónap múlik. De miután ő felségének nyilatkozatai után becsületes magyar ember csakugyan nem kétkedhetik az országgyűlésen, én nem igen látom átal, mért ne gondolkozzunk jóval előre oly valamiről, mit, ha nem gondolkozunk is, végre tennünk kell. — Meglehet szolgabíró ur, ki természetesen a kormánynak nagy embere, azt hiszi, hogy mivel a kis lutri sokat hoz be, itt is legjobb reá nézve, ha mindent a sorsra bizunk, de én máskép gondolkozom. Nem szeretem a meglepetéseket. A mi igy jő — mint mi gazdák tudjuk — ritkán jó, s azért újra mondom, egyedüli kivánatom a jelen pillanatban, hogy az országgyűlés mentül elébb összehivassék, hogy a 48-iki törvények értelmében mentül elébb választhassuk követeinket, s hogy mentül jobban válaszszunk. — S hogy az utolsóra a legnagyobb biztossággal számolhassunk, ez alkalommal még egy biztos szert is ajánlhatok, mely az egész ország minden választó kerületében alkalmazható s mely mindenütt meg fogja tenni hatását. Ne gondolja hogy — falusi ember létemre — azokhoz szegődtem, kik a világot csaknem mindennap egy uj találmánynyal lepik meg, s ha nagy hirdetéseik igazak lennének, az emberiséget rég megmentették volna tyúkszemeitől s fogfájásától, söt még öszhajaitól is. —• En is határozottan elmondom: használjátok szavamat s nincs többé rosz választás! de szavam egyszerű, nem kerül semmibe, s a mit én mondok, az igaz s még feltalálási kiváltságot sem követelek, és szívesen elismerem, hogy azt már régen sokan ismerték, csak azt kérném, kisértsék meg, s tapasztalni fogják sikerét. Szavam egyedül egy igen egyszerű szabály alkalmazásában áll s ez az : hogy mindenki azt válaszsza országgyűlési követének, kire saját fontos ügyeit bizni szeretné. — Az, kit peres dolgainkban, vagyonunk kezelésében, uj szerződések kötésére, melyektől egész jövőnk nek nyilváníttatott, tanácsosnak tartotta a képviselők megválasztását. S ugyanazon egyetértéssel és meggyőződéssel, melylyel 1861-ben egyhangúlag a „nessuno-"t vetette a választó-vedrekbe, ép oly egyetértve s ujjongva tolult most a választás helyére, hogy képviselőit kiszemelje. Ünnepélyes és megható jelenet volt, midőn a három kerület választói három, Martini, Verneda, és Cosulich képviselőjelöltek neveivel ellátott zászló vezetése és zeneszó mellett 9 órakor reggel, a Casinoépület előtt összegyűlve, meghallgatá Sgardelli hazafi (levelezőnk által beküldött s alább egész terjedelmében közlött) beszédét, melyet a sűrűn összegyűlt nép, szűnni nem akaró éljenekkel és evvivákkal fogadott s kisért, szívélyesen éltetve a nemsokára megkoronázandó magyar királyt is. A beszéd meghallgatása után a választók illető három kerületeikbe vonultak, s ott közfelkiáltással választattak meg: Martini volt városi elnök, Verneda városi tanácsos, és Cosulich tengerész -kereskedő mind a három derék férfiú, kik népességünk igaz érzelmeit ismerik és képviselik. Reméljük, hogy a horvát nemzeti párt által korábban választott negyedik képviselő Ciotta is a fiumeiek által egyhangúlag választott három kép/iselő programmjához fog csatlakozni, egyesült erővel lelkiismeretesen küzdő lakosságunk mélyen érzett s hőn ápolt azon óhajtása mellett, hogy közvetlenül Magyarországhoz csatoltassunk. F. L. Sgardelli József beszéde a fiumei választókhoz. Polgártársak! Minden derék és becsületes polgár kötelessége söt tartozása, hogy hasonló körülmények között önként intézze szavát polgártársaihoz. Fiumeiak! Ha nekünk valaha kedvező és reményteljes korszak kínálkozott, ugy ez a mostani. Főkép ma van azon nap, melyen a fiumeiaknak újra azon szilárdsággal és következetességgel kell cselekedniök, mely nekik azelőtt valamennyi civilizált, mindenekelőtt pedig a magyar nemzet nagyrabecsülését megszerezte. Minthogy a mult szombaton a szavazó vederből került, „nessuno "-ra szóló szavazatok nagy része, különös módon, érvénytelennek nyilatkoztatott, azért mára uj választások rendeltettek el. Csak egyetlen egy ut marad az üdvösségre s ez az: hogy Martini Giovanni, Verneda Ernesto és Cosulich Casimiro urak személyében három igazi fiumeit válasszunk meg képviselőkül. Fiumeiak! Ne legyen senki csalódásban az iránt, hogy reményeink ugyanazok maradtak, melyek 1848-ban s 1861-ben voltak: Fiume közvetlen uniója Szent István koronájával. Nem szabad magunkat csalódásban ringatnunk, be kell ismernünk, hogy mielőtt Horvátország uniója Magyarországgal meg nem történt, a mi reményeinknek teljesedése is lehetetlen. Ezért kötelessége az igazi fiumeiaknak: e képviselőket megválasztani, hogy a zágrábi országgyűlésen kinyilatkoztassák, hogy a sorsunk feletti eldöntés csak a magyar- s horvátországi országgyüfügg, teljes meghatalmazottunknak neveznénk, az bizonyosan legjobb képviselőnk lesz; az, ki más fontos kérdésekre nézve velünk egyet nem ért, vagy mert belátásához, s mi még fontosabb, jelleméhez bizodalmunk nincs; az, kit nem ismerünk eléggé, hogy saját érdekeinket reá bízzuk, nem alkalmatos arra sem, hogy országgyűlési követünk legyen; és pedig azon igen egyszerű oknál fogva, mert az ország dolga saját dolga, s pedig egyik legfontosabb, s mert ha erről a választásná! megfeledkezünk, később az adó fizetésnél, anyagi jóllétünk csökkenésében, az igazságszolgáltatásnál, egy szóval mindenben, mire a törvényhozás hatása kiterjed, bőven meg fognánk győződni. Angliában, hol a parlamenthez épen most választanak, a lapok az egész ország számára közlik kijelöltjeik sorát. — Nálunk ez nelicz lenne, de nem is szükséges. — Mi beérhetjük szabályunkkal. Kinek lesz többsége, arról nézetünk külömbözö lehet, — conservativ szomszédom és a póstamester csaknem összekaptak e kérdésen, — de, hogy a nemzet ezen úton képviselve lesz, s hogy a többség azoké fog maradni, kik az ország érdekeit szívökön hordják, s Önállásának biztcáításáról legjobban gondoskodnak, az kétségtelen ; s nekünk kis embereknek, kikre a kormányliivatalok osztásánál a sor soha sem kerül, a fő dolog. De elég mára. — Még egy dologról akartam ugyan irni. Még mi itt a vidéken, mint On látja, csak még várunk, s a minisztériumban történt változást, mint a rendszer változásnak jelét, Ö U> kanczellárnak kinevezését, mint annak zálogát tekintjük, hogy a jogfolytonosság elve elismertetett s hogy valahára ismét a törvényesség terére visszalépünk, s hogy ezáltal számos bajainknak orvoslása, viszonyaink alkotmányos megállapítása lehetővé vált : addig a Lajt iíi tuli sajtót rémülés tölti el, s ki egyes bécsi lapokat olvas, csakúgy m azt hinné, hogy Ausztria alkotmányosságát komoly veszélyek í ;ny ege tik. Hát csakugyan azt hiszi valaki, hogy az alkotmány, melyet a feje5*