Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 18. szám

224 által el nem fojtatik ; a szabadságérzülettel a polgári kötelessé g-é r z e t párosul; a fensöbb nemzetgazdasági öntudalom közszellem s önmegtagadási képesség nem hiányzik; a hol kitartó szorgalom, ernyedetlen munkásság, és vállalkozási szellem : józan takarékossággal s számító költezésmóddal karöltve jár; végre, a hol az a n y a gi m u n k a, s gazdálkodási tevékenység erkölcsi és politikai értéke, jelentősége, kellőkép elismertetik, méltányoltatik !! Csak kevés programmot ismertettünk meg eddigelé. Az eddigiek közlésében vagy ismertetésében részint az illető egyéniség pártállása, részint a programm jelessége, részint szaktartalma vezetett. Ha jelenleg egy magát szakembernek nevező férfitől eredt programúihoz hozzászólunk, ez csak azért történik, hogy kimutassuk, mily tévedésekbe, zavarba, hogy azt ne mondjuk, bűnös állításokba tévedhet az, ki a politikai teljes járatlanságot merő — bár nem igazolt — szakismerettel pótolhatni véli. Dr. Scliwarz Gryu 1 a programmjáról szólunk, melyet, mint a politikai harczokban edzett Gorove István ellenjelöltje, Pest Terézváros választói egy részéhez intézni jónak látott. Azt megboc8átjuk a fiatal kebelnek, hogy „a Gondviselés intelmének sugallatát" látja benne s „felsőbb erő ihletének" tulajdonítja, hogy néhány barátja, miután Fehérváron hiába kívánta s a Lipótvárosban hiába óhajtotta keresztülvinni — a Terézvárosban léptette föl újra. De veszélyes eszmezavarnak s a 48-ki törvényekkel szembeszökő valótlanságnak tartjuk, mit a „polgári hangzású nevekről" mond, melyektől „szabadelvű honfitársaink nagyrésze vissza szokott riadni," a miért is, ha választói győznek , azaz Schwarz nevü egyént választanak követjökül, „nagy példát adhatnak a vidéknek; nagy példát adnak az országnak." Bizony nem az ily hangzású nevek fogják megczáfolni azon, csak Schwarz ur elméjében támadt állítást, hogy „mi magyarok modern értelemben bevégzett államot korszerüleg teljesen fölszerelni nem is lennénk immár képesek." Nem, ezt ugy se hitte, ugy se gondolta senki; de gondolják majd elleneink, sőt meg is irták már, hogy ime a szabadelvüségéröl hires Magyarországon bocsánatot kell kunyorálni egy férfiúnak, hogy föl mer lépni követjelöltül, noha nem nemes, noha polgári hangzású neve van ! Elhiszszük, hogy a programmiró politikai meggyőződése a legtisztább, és megértjük, hogy szakférfiakra nagy szüksége lesz a jövő országgyűlésnek — legalább későbbi teendőiben. De kissé messze ragadja szakképzettségi öntudata, ha azt állítja, hogy „könnyebben rá lehet beszélni egy egyoldalú kizárólag magyarjogi dolgokban mozgó hazafit arra, hogy Magyarország souverainitásából lényeges engedményeket tegyen, a nélkül, hogy csak észre is venné, hogy ezen engedmények lényegesek." S kissé merész állítás a szaktudóstól, ha ignorálva szomorú történeti multunkat, százados küzdelmeinket, azt kiáltja „máskép nézne ki most Budapest, máskép Magyarország, ha népünk a szakerőket törvényhozásunkba már előbb bekivánta volna." Épen oly universal-szaktudós, mint Schwarz ur, tudhatná, hogy a szakerők s a törvényhozók Magyarországon legnagyobbrészt egy osztályból kerültek. Voltaképi programmjára térve,Magyarország állami souverainitását kívánja, s bocsánatot kér, hogy nem a tiszteletreméltó Corpus Jurisból irja ki a jelszót, midőn annak ily diplomatiai, tülni o d e r n jelzőt ád; adja pedig azért, mert — noha törvényhozásunk eddigelé szerinte is csupa jogtudósból állott — a „pragmatica sanctióból, az 1791-diki czikkből, az 1848-diki törvényekből csak akkor vonhatjuk le Magyarország önállóságának képletét egész biztossággal, ha tudjuk, hogy minő jogok illetnek meg Európában egy államot." Szegény ősök! minek alkottatok törvényt, ha még hazánk önállóságának képletét se vonhatjuk le tisztán azokból. No de máskép lesz az ezentúl, mert az uj programm Magyarországot „mind azon politikai közegekkel föl kivánja szereltetni, melyek egy souverain államot megilletnek;" de kivánja azt is, „hogy a közegek szabadelvűek is legyenek, a mennyire csak ezt a magyar nemzet lélektani alkata óhajtja." A „lélektani alkat" uj tényező az államéletben, de tán az egyedüli uj, mit e programmban minden szóhalmaz mellett találunk. Oly gyermekded felfogás legalább nem dicsérőleg nevezhető újnak, hogy „a minisztérium ne csak névleg legyen felelős, de tényleg is," meg, hogy „a miniszter semmit olyast végre ne hajthasson, mit az országgyűlés mint törvényjavaslatot el nem fogad." Hogy a követjelölt a minisztérium e hő pártolása után rögtön municipalistának vallja magát, az alkalmasint szintén a modern európai felfogás következménye s csak annyiban uj, hogy a íranczia központosító rendszernek, melynek e programmban oly gyakori utánzására találunk, némileg ellentéte. Hogy választóitól megkívánja, miszerint legalább olvasni irni tudjanak, hogy e czélra ezrivel, vagy legalább „tömegesen" kivánja felállítani a „polgári" iskolákat, csak mert külföldön „Bürger-Schulok vannak, ha, elfelejtve a 48-diki törvényeket, azt kivánja, hogy ha jogot, politikát tanult az ifjú „polgári származású neve politikai pályájában ne legyen akadály; ha a törvényhozás által akarja a tanárok fizetését megszavaztatni, s a végrehajtó hatalom állomásait, mind „szaklagos fölügyelet" alá' helyeztetni; a munkaszabadságot — talán a franczia socialista értelemben? — korszerűen szabályoztatni; ha Fiumét tengeri fürdővé, a terézvárosi thália-szinházat a jeruzsálemi, hindostani és chinai vasutvonalak indóházává igéri átalakíthatni; felépíteti a docksokat, Pannonia-hidat, Reiter-csatornát, megváltja a lánczhidat s mégis az adót leszállíthatni gondolja: akkor engedjen meg Schwarz ur, hogy, ha azt nem fogjuk is róla állítani, hogy „nesze semmi, fogd meg jól"-félét igér a terézvárosiaknak; ama „nagy pipáju kevés dohányu" magyar emberek közé számítjuk őt is, kiket azzal vádol, hogy a mohácsi vész óta, nem bírták „Magyarországot modernállamilag berendezni." A magyar minisztérium kineveztetése sokféle versiókban fordult elő a lefolyt hét lapjaiban. A régi „Presse" legelső lépett föl azon hírrel, hogy a kormány ez ügygyei tüzetesen foglalkozik. E hirt meghazudtolja a „Gen. Corr." és tagadja, mintha a kormányban komoly tárgyalás alá vették volna egy magyar ministerium kinevezését. A „Fremdenblatt" meg azt hallja, hogy a magyar minisztérium az országgyűlés megnyílása után fog kineveztetni, csakhogy a miniszterek megtartják a régi dicasterialis rendszerben divatozott elnevezéseket mint tárnok, országbíró, camerae praeses stb. Főispáni kinevezés. A „Wien. Ztg" szerint Ő flge october 22-ki igen fontos geographiai válpont említtetik, a mi, ha az abroszra nézünk, nem tűnik fel. Pedig igazat ád nekik a természet, két oldalán a vidék egészen más jellegű; a Luni felé eső déli rész sziklái fehér és szines márványból állanak, talaja mészporladék, melyen a gesztenye terem, s az olasz, csúcsánál szétterjedő fenyő; a fokon tul a sötétebb s keményebb köböl álló hegysoron az olajfa ültetvények kezdődnek, s terjednek a part hosszában a mennyire a szem lát, a napban ezüstösen csillámló leveleikkel, itt-ott kinyúló sötét czyprusokkal vegyítve, mig felül s alul a barna bérez éles ellentétet képez, mintegy az enyészet s pusztulás képe, melyek az életet minden oldalról környezik s fenyegetik, s komoran tükröződik a hullámok daczára tiszta, átlátszó vizben. A sajka most csendesebb tengerre ér, s gyorsan suhan előre. De minő dörgést hallani, mintha ágyú szólna? S a félszigetről ott minő fal emelkedik, melyben néhány nyílás ablaknak látszik ? Eme fal Te-' laro városának házaiból áll, melyek csak a föld felé különözvék el egymástól, a tenger felé pedig tömör bástyát képeznek. Csak egy szük nyíláson keresztül lehet kis csolnakkal e városkába jutni, mely nyolczszáz év előtt épült ily sajátságos modorban az arabs rablók ellen, s melynek lakosai ugy meggyülölték a tengert , honnan csak elnyomóikat várhatták, hogy a hagyomány fenmaradt napjainkig, s ők most is csak földmivelést, nem pedig kereskedést vagy tengerészetet űznek, a mint helyzetük magával hozná. A sziklákba pedig, a melyekre Telarót épitették, nagy boltozatos üregeket vájtak a habok, s mikor alattok megtörnek, a viszhang oly erős, hogy égzengésnek vélné a hajós, s szinte intésnek veszi, nehogy a vasszirtzárta parthoz nagyon közeledjék, melyen az elszórt czyprusok mintha egy-egy sírt, egy-egy baljóslatú emléket jelölnének bús lombjaikkal. De ha mégis kiszállanunk sikerül, s az erdőbe hatolunk, e szomorú benyomás csakhamar elmúlik. Az olajfák közt termékeny fügefák bocsátják szét kék gyümölcscsel bőven megrakott ágaikat, a bokrok közt a myrtus és a puszpáng , a zsálya s a tömjén és a rozmarin •díszlenek s virágoznak, s betöltik a levegőt illatukkal, szintén kiegészítve ama háborítatlan nyugalmat, mely e vidéket jellemzi, hol a tenger távol moraján s a száraz gályákon recsegő lépteinken kivül más alig töri meg a csendet, mert ezen ültetvényekben ritkán találkozunk emberrel, s még kevésbbé állatokkal, hiszen e part hosszában sehol sincs falu; az emberek régóta városokba költöztek a hegyek tetejére, hol barmokat sem tarthatnak, s a honnan reggelenkint lejönnek olajfáikat s szőlőiket használni. A műveltség itt már kétezer esztendős, s nem hagyott egy talpalatnyi földet használatlanul, s még a kopár szikla hasadékaiba is, a hol más nem fér el, egy fügefát, egy fenyőt látunk ültetve. Általában, az egész környék magán viseli a régiség bélyegét, kopott utaival, százados, felhalmozott kőfalaival, lépcsöfokozatos kertszerü földrétegeivel, melyek aggastyán ránczaihoz hasonlítanak a hegyek homlokán. Végre szélesedni kezd szük Ösvényünk, több keresztút a tenger felé vezet, vagy fel valamely magaslatra; az ültetvények ritkulnak, majd cser- s nyárfák is vegyülnek az olajfák közé, s ezeknek egyhangú szürkeségét a színezetek különféle árnyalatainak vidám játéka váltja fel. S uj kilátás nyílik, lent a tengerparton elhagyott zárdára, s szintén elhagyott váracsra, mely amannak romjain épült, egy tengerbe távol benyúló sziklatömegen, az úgynevezett Maralungán ; átellenben Tino szigete jelöli világítótornyával a spezziai öböl másfél mértföldnyi nyílását, mig magát Spezziát két dombsor fedi el, melyeknek közepett, az elsőnek tövében fekszik Lerici. E nevét a rómaiak korában nyerte Sziczilia Eryx városához való hasonlatosságáról, s hajdan a genuaiak jelentékeny erőssége volt, most békés kereskedöhely, melynek kikötőjében mindig van hajó Montevideoból, vagy Angolországból vagy a fekete tengerről, ámbár védgátja felett a dombon ott áll még teljes épségben a régi várkastély, melynek őrseregét jelenleg egy bén a hadastyán képezi. PULSZKY ÁGOST.