Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 16. szám - Helyhatósági szerkezetünk 4. [r.]

2 00 nyeink szerinti kormányzást, az alkotmányos önállást, függetlenséget. A közös ügyek kezelésénél ez okból visszautasítok minden oly javaslatot, mely hazánk törvényes önállóságát nem veszi tekintetbe, s egyedül a kormányzási nagyobb kényelem szempontjábál indulva ki, szorosabbra törekednék fűzni a Lajtán innen és túlnan fekvő országok érintkezését, mint a mennyi épen jogos és szükséges. így a hadügyet illetőleg szükségesnek tartom a vezérlet közösségét, a nélkül, hogy azért a katonaállítás, élelmezés és szállásolás, sőt — békés időkben, midőn az elhelyezést főleg az élelmezés könnyebbsége szabályozza, — a katonaelhelyezés jogáról is le kellene mondania Magyarországnak. 1848 előtt is beíolyt ezekre az ország, sőt az újonczállítás módja s a katonai kötelezettségek ideje is máskép volt szabályozva innen és túlnan a Lajtán, a nélkül, hogy ez által a birodalom védelmi ügyei legkevesbbé is szenvedtek volna. Az öszhangzást az intézkedésekben a birodalom két részének kormányai és országgyűlései legjobban közvetíthetik, föl lévén tehető, hogy a mi czélszerüt, a mi jót kiván és határoz az egyik, önérdekében is követi a másik törvényhozás. Ugyanezt mondhatni az adók kivetését és beszedését illetőleg is. Ha vannak, a mint fentebb érintém, közös terhek, nagyon igazságos, hogy azoknak viseléséhez a birodalom mindkét önálló fele illető arányban járuljon. Az arány megszabása az egyezkedés tárgya a két fél között. Ez azonban nem föltételezi az adózási rendszer közösségét. A birodalom érdeke csak annyit követel, hogy a ránk eső rész is behajtassék. S a közelebbi évek tanulsága is meggyözhete bennünket, minő veszélyes lenne oly rendszert fogadnunk el, mely szerint két külön kormány, a birodalom és hazánk kormányának végrehajtó közegei egymás mellett 'működjenek. Annyi volna ez, mint megörökíteni hazánkban a súrlódást, s folytonos tápot és alkalmat nyújtani a központosítás ingerének. Le kell fegyvereznünk a központosítási vágyat, fel kell oszlatnunk hivatalnok-seregét hazai földünkön, különben egy perczig sem lehetünk nyugton a foglaló hadjárat megkezdésétől. Előadám a kötelezettségeket, melyek a pragmatica sanctióból folynak hazánkra nézve, kijelölvén a jog és szükségesség határait azok teljesítésében. Elismerem, hogy ezeken kivül vannak még némely ügyek, melyek a viszonynál fogva, a melyben a birodalom többi országaival állunk, közöseknek mondhatók. Ilyenek a kereskedési érdekek s a vámpolitika. Egy vámterületet képezvén a birodalom többi népeivel, s a közbenső vámsorompók visszaállítása ellenkezvén érdekeinkkel, a vám és kereskedési politikát közös értekezés utján kell megállapítanunk. Ilyen közös értekezés utján intéztetik e politika külön fejedelmek alatt álló népek között is. Annyival gyakrabban fordul elő iiy értekezés szüksége egy vámterülethez tartozó országok között. Ez értekezés azonban a közös vámszabályzat tételeinek megállapításán s esetenként, idegen vámterületekkel, világkereskedelmi útvonalok irányainak kijelölésén túl nem terjeszkedhetik. Részemről a belforg&lom ügyének rendezését, a magyar szent korona határain belül, s a hiteles kereskedelmi törvények hozását annyival inkább törvényhozásunk részére kívánom ezentúl is fentartani, mivel meg vagyok győződve, hogy az az egység, a mennyi nemzetgazdaságilag viszonyban levő államok között szükséges, különben is magától előáll rövid időn. A világtapasztalás ugyanis azt mutatja, hogy a mely mértékben hullanak le a kereskedelmi szabadság korlátai s válik gyakoriabbá s élénkebbé a forgalom és érintkezés egyes nemzetek közt: azon mértékben fejti ki közöttök az érdekek kölcsönössége a jognézetek egyformaságát, mely aztán a hitel- ós kereskedelmi törvények hozásában is önként bizonyos egyformaságot hoz létre. Hogy az értekezletnek vagy bizottságnak, mely az érintett közös ügyek felett a koronával értekeznék, a magyar országgyűlés és a Lajtán túli országok törvényhozása egyenlő számú kiküldötteiből kell alakulnia : szintoly természetes, mint hogy az országgyűlések választottai között kormány által kinevezett tagok nem ülhetnek. Egyáltalában akként alkotandó egybe ez értekezlet, hogy se birodalmi törvényhozássá, se államtanácscsá ne nője ki magát. Mindkettő központosításra vezetne. Szükség továbbá, hogy az országgyűlés küldöttei a legközelebbi országgyűlésnek mindenkor számot adjanak eljárásukról, bemutatván az értekezlet magyar és német nyelven szerkesztett jegyzőkönyveit. A nemzet minden évben, újraválasztás által, Ítéljen aztán eljárásuk fölött, kihagyván azokat a tagokat, a kik többé, bármi oknál fogva, nem birják bizalmát. Szükséges végre, hogy a közös ügyekben, a közös megállapodások folytán tett kormányi intézkedések, a magyar korona országait illetőleg, a fölség mellett levő magyar miniszter, s a Lajtán túli országokra nézve az ottani belügy- vagy államminiszter által ellenjegyeztessenek. Miniszterekről szólok. Jele, hogy én föltétlenül ragaszkodom zzon kormányformához, melyet az 1848-ki törvények megállapítottak. Századunkban, mely a szakrendszert az iskolákba s a munkafelosztást a gyárakba s a magán élet foglalkozásaiba is bevitte, kiáltó anachronismus a testületi kormányforma, élén egy mindentudó kanczellárral vagy tárnokkal. Az állam nagy érdekei is megkívánják, hogy egy-egy szakember álljon mindeniknek élén, osztatlan figyelemmel, egész lélekkel. S ha magán ügyeinket se bizzuk senkire számadás nélkül, annyival inkább követelnünk kell a felelősséget azoktól, a kik a nemzet nagy érdekeit kezelik! Megannyi ok a testületi kormány ellen, melynek kebelén a naponként változó többséget nem vonhatni felelősségre. Ide járul, hogy az államok naponként uj meg uj szükségei állnak elő, melyekkel a testületi kormány, a hivatalszobákban felnőtt örökös tisztviselőkkel élén, csakhamar ellentétben találja magát. Tapasztalás mutatja, hogy a mint a tudományokat nem lehet testületileg vinni előbbre, ugy azon nagy eszmék is, melyek koronként előbbre viszik a nemzeteket, nem kormányi bureaukban születnek. Megannyi ok a rendszer mellett, mely azon államférfiakat juttatja koronként a közigazgatás különböző ágai élére, a kiknek ily átalakító nagy eszméik vannak. A parlamenti kormányformát értem, — azt a kormányformát, mely mellett a korona legfőbb tanácsosai a nép képviselői közöl lépnek a kormányba, s addig állanak a közigazgatás egyes ágai élén, inig a többség bizalma tölök el ném fordul, vagy a kor szelleme el nem hagyja őket. Ismerem az indokokat, melyeket e kormányalak csalékony volta mellett fel szoktak hozni. Oly országokra hivatkoznak, melyekbe ez uj kormányalakot a régi intézményekbe, a szabadságot a kényuralom fá^ jába akarták beoltani. Részemről épen nem csodálom, hogy az önkormányzat rendszere rendőri államokban, a mindenható bureaukratia mellett , az állam fensőbb rétegeiben nem szilárdult meg: valamint megfordítva természetesnek találom azt az élethalál-harczot, melyet 1848 előtt helyhatósági rendszerünknek a bureaucraticus kormánynyal folytatnia kellett. Oszhangban kell állaniok az állam intézményeinek. A parlamenti kormány, az országos önkormányzat rendszere csak őszhangban a helyhatósági önkormányzattal állhat fen. Önkormányzat felül, az országos, — önkormányzat az alsóbb rétegekben, a megyei és községi ügyek kezelésére nézve, egyaránt a többség kifolyása lévén egyik és a másik, nem hogy kizárnák egymást, mint a merev centralista párt tanítja, set egyik a másikat kiegészíti, föltételezi és kölcsönösen biztosítja. Nem kis elöhaladás az államtudományra nézve, hogy elvégre oly államokban is kezdik ezt belátni, a hol eddig a legmerevebb központosítás uralkodott, mint Francziaországban. íme, barátom, a legfőbb elvek, melyeknek elnöklete alatt óhajtanám hazánk viszonyait a birodalomhoz s hazánk belügyeit rendeztetni. Sikerül-e a megoldás már a közelebbi országgyűlésen? Részemről ismerve a tényezők véleményeit, a kik a megoldásra befolynak, s szemem előtt tartván a határokat, a melyeken tulmennünk egyaránt tilt a hála őseink iránt, kiktől jogainkat Örököltük, és a kötelesség utódaink iránt, kik egykor tőlünk kérik számon a szent örökséget, — nagy reményeket, mint fenébb is mondám, a közel jövőben nem táplálok. E reménytelenség azonban nem zárja ki a küzdés kötelességét, nem zárja ki a siker, a szerencsés megoldás reményét egy távolabb jövőben. Előkészíteni e jövőt, már magában érdem. S ha a jövő országgyűlésnek nem sikerülne megoldani a nehéz feladatot: talán sikerül előmozdítania a meggyőződést, hogy minden beolvasztási törekvés, alkotmányos uton is, bárminő alakban, Szintúgy meghiúsul, mint előbb a nagy-sándori megoldás kísérlete. Azonban minél közelebb jutunk a megoldás felé: ánnálinkább éreznünk kell a felelősség nagyságát, mely reánk nehezülne, ha a kiegyezés nem azon törnék meg, mivel a nemzet jogaihoz, függetlenségéhez ragaszkodott, hanem az általuk elkövetett politikai hibák következtében. Nem csak Magyarország, hanem a birodalom összes népeinek, sőt az egész polgárisuk világnak szemei függenek ez idöszerint a magyar országgyűlés tagjain. Nem csak Magyarország , hanem a birodalom összes népei s a polgárisult nemzetek közvéleménye fog Ítélni eljárásuk fölött. E pillanat nagyszerűségét egyaránt érezniök kell a képviselőknek , a kik előtt talán még nagyobb feladat áll, mint őseink előtt, midőn a pragmatica sanctiót kötötték, — és a választóknak. Vezérelje Isten szerencsével mind ezek, mind amazok lépteit! Téged pedig édes barátom áldjon meg! Fogadd őszinte barátod üdvözletét és jókivánatát igazi barátodnak CSENGERY ANTALNAK. A követválasztási mozgalmak országszerte folynak. A jelöltek nagy része, mint feljebb emiitök, programmot is bocsátott ki. Ujabban fölmerült nevek közül • néhányat kiemelünk: Szepesmegye késmárki kerülete a külföldön élő Ludvigh jeles hazánkfiát akarja megválasztani, visszatérhetését remélik. Miskolcz városa 61-diki követje Vadnay Lajos mellett nyilatkozik. A másik borsodi kerület eddigi képviselője Szathmári Király József alkalmasint az edelény i járásban foly meg választatni, helyette Horváth Lajost emlegetik; a dédesi kerületben gr. Serényi László lép föl, ellene Benöfi Soma lelkész; a szirma-besenyői járásban b. Vay Béla, a csáthiban b. Vay Lajos a jelöltek; a keresztesi kerületben a 61-diki képviselőnek Prónay Józsefnek nincs ellenpártosa. Mocsáry Lajos, Szeghö József és Ipolyi Arnold a kövesdi kerületben emlegettetnek. Zentán jelöltül egyhangúlag Jankovich Gyula kiáltatott ki. Nyíregyházán Bánó József versenyez Rissdorferrel a képviselőségért; az előbbinek megválasztatását biztosítottnak nézik. Makón Návay Tamás, Faragó Ferencz és Dobsa Lajos közt oszlik meg a választók bizodalma. Balassa-Gyarmaton az elhunyt Madách Imre helyett Szontagh Pál lesz megválasztva. Debreczen harmadik választó-kerületjének Kiss Lajos a jelöltje. Nagy-Körösön Tanárky Gedeon figyelemre méltó, de meg a bécsi lapok által is méltatott programmot bocsátott ki, főkép a közös ügyek tárgyalására nézve fontosat. Győrben Kautz Gyula mellett ujabban Xantus Jánost emlegetik, kit Veszprém megye pápai kerülete is kiván. — Szabolcsmegyében B ó-