Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 16. szám - Helyhatósági szerkezetünk 4. [r.]

201 nis Sámuel, gr. DegenfeldfGusztáv, Böszörményi Jó­zsef jelöltettek ki. A nádudvari kerületben Kállay Ödön ellené­ben Nagyistván, sa kis-várdaiban ErősLajos ellen P i 1 i s s y Lajos van fölléptetve. Tolnamegye pinezehelyi kerületében B a r t a 1 György; a kölesdiben Perczel István, a bonyhádiban Per­czelBéla; a szekszárdiban SzluhaBenedek; a szakcsiban Ü r­ményi József; a paksiban Kurz György. Komárommegye gesztesi járásában SárközyJózsjef;a tatai járásban Ghyczylg­n á c z. Csallóközben : W a 1 d s t e i n gr.; az udvardi járásban M a d a­rassy Mór vannak jelölve. Marmarosmegyében oly egyezség jött létre, mely szerint országgyűlési képviselőül 2 magyar, 2 romiln és 2 ruthen fog az országgyűlésre küldetni. Borsodmegye mezőkövesdi já­rásában már a 61-ki választáskor két jelölt volt, Mocsáry Lajos és Szegheö. E kombinatia most is ugyanaz volt és a felhevült pár­tok találkozásakor heves és sajnos tusára adott alkalmat. A legtöbb megyékben és választókerületben ellenkezőleg a legrendesebben s bé­késebben fo!y a mozgalom, bár mindenütt a legnagyobb érdekeltség nyilvánul a választói jogok gyakorlata s remélt eredményök iránt. A megyék nagyrészt megkezdték előmunkálati müködésöket. Majdnem országszerte hasonló eljárást követnek. A voltaképi megyei közgyűlést bizalmas értekezlet előzi meg, melyben a teendők iránt megállapodnak. A következő gyűlésben megalakul a központi bizott­mány, legtöbb helyt a 61-diki tisztviselők közreműködése mellett, s számba véve a megoldandó fontos kérdések súlyát,, tiltakozik ugyan a törvényellenes állapot ellen, de azért elfoglalja a tért s mert komoly elhatározással teszik ezt mindenütt, a remény is nagy, hogy sikerülni fog mindazon kérdések megoldása, melyek általában az országra de közvetve ép azon megyei lakosokra is üdvösen vissza fognak hatni, kik most annyi mérséklettel és tapintattal működnek a megoldás lehe­tösítésén. A peslraegyei középponti bizottmány jegyzői hivatala a választók­hoz intézett, s magyar, szerb, tót és német nyelven nyomatott hirdet­ményeket és felhivásokat kezd szétküldeni, az 1861-diki alkotmányos főszolgabirák pedig a helységenkinti kihirdetést fogják eszközölni. A szász nemzeti egyetem a comes által f. hó 9-re hivatott össze. A „H. Z." szerint Comes Schmidt Conrád egy beszéddel nyitotta meg, mely sajnálkozását fejezi ki a felett, hogy az oct. diploma ésfebr. pátens által megnyílt osztrák alkotmányosság ege, főleg a magyarok ellentörekvése miatt borulni kezd. Felemlíti, hogy Magyarországnak a reichsrathba be nem lépése, a kiegyezést mind szükségesebé tette ; ha­nem ezen kiegyezkedésnek Erdélyre is kiterjesztése szerinte nem volt szükségesség, miután Erdély a diplomát és pátenst beczikkelyezte, s a reichsrathban is megjelent: azonban az által, hogy Kolozsvárra hon­gyülés lön hirdetve, s az unió revisiója elrendeltetett, Erdélynek az egyezkedésbe vonatása már megtörtént. Ezen tény által a szászok is érdekelve vannak, s ez által szerinte azon kérdés áll előttők, minő helyzetet foglaljon el a szász nemzeti egyetem, mint a szász nemzet közege; hogy az egyetem államkérdésekbe vegyülni jogosítva van, szerinte az az erdélyi alkotmány természetében fekszik, s ezen jogát századok óta gyakorolja s azt a kormányt 1848-ban, mikor az unió ellen, 1862-ben mikor a birodalom egysége mellett küzdöttek, kedve­sen is vette. Végül hivatkozva a sept. manifestumra, s idézve belőle azon passust, mely a népeknek a legitim jogok tisztelete mellett meg­nyitja a kiegyezésre a tért — óhajtja, hogy a nemzeti egyetem a nem­zet történetét a becsület egy uj lapjával szaporitsa. Következett ő felsége háromszoros éltetése. Erre Ranicher főkorm. tanácsos, szebeni követ emelt szót. Mint mondá a szokás a volna, hogy Segesvár követe szólaljan fel a nemzet nevében, de nem levén jelen, neki jutott a szerencse. Rövid beszédé­ben megköszönte, hogy a comes a gyűlést összehítta, festé a jelen helyzetet, mely nem csak a szászok, de a Gesammtstaatot is fenyege­ti; s állásukat az 1613-kihoz hasonlitá, midőn a szászok Segesvártt a szász jog és szabadság megvédésére összeesküdtek; most is hasonló érett tanácskozásra, egyetértésre hijja fel a képviselőket. Ezután jegyzőt s verficaló bizottmányt nevezve, a^ első ülés el­oszlott. Egy oláh röpirat. Kolozsvártt egy román röpirat jelent meg ily czimmel: „Az e r­délyi román nemzet vezetőinek politikájaaz utolsó 5 év alatt." Irta egy román. E röpiratot a „K. K.!t igy ismerteti: Az élőbeszédben elmondja szerző, hogy a helyzet komoly, azon abnormis állapot, melybe a haza sodortatott, tovább fenn nem tartható; épen azért az együttlakó nemzetek minden fia, ki a közös haza és nem­zet jóllétét óhajtja, türhetlenül és kétségek közt várja a kifejlést. Azért irja ő is e munkát, leginkább a román népvezetök 5 évi politikáját so­rolván elő ; mert sok oly intézkedésekbe folytak be ők, melyek a tör­vényesség formájával sem birnak, annál kevésbbé foglalják magukban a haza és román nemzet jóllétét. Az első fejezetben kifejti: hogy az októberi diploma által erköl­csileg vagy szellemileg csak annyit nyertek, hogy a publ. administra­tióban a német nyelv a magyarral váltatott fel; a magán ügyek, folya­modások s községi kezelésben a szabad nyelv használata még 1859­ben meg volt engedve. De anyagilag is csak annyit nyertek, hogy az adót már nem 2, hanem 20 katona exequalja. Továbbá, hogy az 1861-ki konferenczián a helyett, hogy Hosszú Józsefnek az 1791- és 1848-diki törvényeken alapult separatum votumára hajlottak volna, egy alkot­mányellenes választási törvény'octroyálását fogadták el stb. A második fejezetben arról van szó, hogy a román vezetők saját hivatalocskájuknak s magán érdeküknek mennyire képesek voltak föl­áldozni a nemzeti közügyet, az éllenvéleményüeket pedig renegátoknak nevezték. A harmadik fejezet előadja részletesen, hogy az 1863-beli kon­gresszuson, hogy fojtatott el a szabad szó; ki volt mondva, hogy csak oly képviselők választassanak a országgyűlésre, kik a vezényszót ér­tik, t. i. papok, vagy hivatalnokok. Ennek kivitelét P. vállalta magára, ki e végre minden eszközt felhasznált, s gyakran nem a legtisztább jellemű emberekkel tette magát érintkezésbe. Itt közli P. urnák két levelét kivonatban, melyek közül egyik A. espereshez, a másik V. úr­hoz íratott. 1-sö levél: „Esperes ur azon lesz,hogy M. D„ ki a kor­mány embere, választassék meg követül; mert, ha történetesen H. J. választatnék meg, az uraságodra és gyermekeire háramló szomorú kö­vetkezményeket magának tulajdonítsa." 2-dik levél : „Fájdalommal értesültem, hogy ott az általam kijelölt kormány emberén kivül egy más román és H. J. akar követ lenni; tegyetek meg mindent, hogy ne boldogulhasson, és ha látjátok, hogy mégis sikerülne, fogjatok kezet a szászokkal, mert inkább egy szász, mint egy ellen véleményű román !" Itt látja, hogy e felszólalásoknak mik lettek következményei. A negyedik fejezet elmondja, hogy a szebeni országgyűlésen a románok alkották a többséget, mégis rendre minden alkotmányos jo­gokat kiadtak kezükből, hogy a reichsrathba mehessenek; a Leopoldi diplomát megsemmisítették; a fötörvényszéket ma a hazába határoz­ták, holnap Bécsbe küldték; s csak egyetlen egy román találkozott, ki azt kívánta, hogy mielőtt a birodalmi tanácsba követeket küldenének, rendezzék itthon belügyeiket; de ezen román senki által sem pártol­tatott stb. Az ötödik és utolsó fejezet ily formán szól: Miért mentetek a bi­rodalmi tanácsba? Ott sem a birodalomnak, sem a román nemzetnek, sem a ti letűnt üstököse itek Schmerling-, Nádasdi-, báró Reichensteinnak, sem magatoknak nem használtatok, csak a németek és csehek előtt ne­vetségessé tettétek magatokat, kik szemetekbe mondák, hogy a kor­mány satellesei vagytok stb. Nem érdemiitek, hogy a nemzet tovább is higyjen nektek, s vétek volna annak vezetését továbbra is a ti kezetek­ben hagyni. Schmerling, Nádasdy, Reichenstein és Zichy nem keveseb­bet akartak, minta48-i törvényeket s a magyar alkotmányt megsemmi­sítve, helyébe egy ujat octroyálni; de ezen férfiak a kormányrúd mel­lől elmozdittattak s ö felsége teheti, hogy mind azt, mi 1862-ön innen történt, visszavegye, mint ezt II. József és I. Ferencz királyok tették. De nem is akarok én — mond végre szerző — azoknak beszélni, kik Bach alatt kezdték s Nádasdy alatt főméltóságokra emelkedtek; hoz­zád fordulok a román nemzet és irodalom regenerátora, Baritiu György, kit ezek árulónak nyilatkoztattak; fölszólitIak,'hogy a 848. törvények mellett — a szükséges revisióval — nyilatkozván, vedd kezedbe a tör­vényesség zászlóját, s az önérdek mérgétől még romlatlan ifjúság s a szabadságra vágyó román nemzettel czélhoz jutsz! Mert csak az 1848­ki törvények, a szükséges revisióval, képezhetik most legszebb álma­inkat! Ezt kívánja az uialkodó, ezt a magyar nemzet, ezt a birodalom jólléte, s a román nemzet boldogsága! Bécsi levelek. XVI. Bécs, okt. 14. „A létei édes szokása" az egyetlen ok, mely e levél megjelenését kimentheti. Tollúnk nyugodnék, habár oly ér­zékeny volna is, mint az aeolhárfa húrjai, mert politikai at­mosphaeránkban a legkisebb szellő sem vehető észre. A Lajthán innen a szó teljes értelmében fenakadott a politikai élet; félig-meddig el van felejtve a september 20-diki neve­zetes esemény, és a bécsi úgynevezett „kedélyesség" könnyű­vé teszi ama szabály követését: „felix qui obliviscitur rerum irreparabilium. * Csakhogy véleményem szerint az „irrepa­rabile" szó itt épen nincs helyén, vagy legalább nem kellene lennie. Nem irreparabilé-t alkotott september 20-dika, hanem épen ellenkezőleg kiindulási pont akart az lenni a történt hibák helyrehozására; annak, mi elvétve volt, javítására. Sajnálatos volna, ha a birodalom nyugati fele oly pillanat­ban, midőn eldöntő helyről az mondatik neki: a mi eddig a népek szabad hozzájárulása nélkül alkottatott, nem bizonyult életrevalónak, rajta hát, mozogjatok, alkossatok jobbat! — ha a birodalom nyugati fele ily pillanatban, kezét ölébe téve, azon szégyenítő vallomást tenné, hogy biz ő erre nem képes, hogy ily fontos perezben nem tud mást tenni, mint igazi török fanatisinussal bevárni, a mit az idő hozni fog. Megemlítők, hogy a német szabadelvüpárt tekintélyesb tag­jai közt élénk levelezés folyt, mely — bár teljesen magán­jelemmel birt —Jmégis tekintélyes politikai párt alakítását tűzte ki magának czélul. És mi volt az eredmény ? Sajnálat-

Next

/
Thumbnails
Contents