Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)
1865 / 16. szám - Helyhatósági szerkezetünk 4. [r.]
201 nis Sámuel, gr. DegenfeldfGusztáv, Böszörményi József jelöltettek ki. A nádudvari kerületben Kállay Ödön ellenében Nagyistván, sa kis-várdaiban ErősLajos ellen P i 1 i s s y Lajos van fölléptetve. Tolnamegye pinezehelyi kerületében B a r t a 1 György; a kölesdiben Perczel István, a bonyhádiban PerczelBéla; a szekszárdiban SzluhaBenedek; a szakcsiban Ü rményi József; a paksiban Kurz György. Komárommegye gesztesi járásában SárközyJózsjef;a tatai járásban Ghyczylgn á c z. Csallóközben : W a 1 d s t e i n gr.; az udvardi járásban M a d arassy Mór vannak jelölve. Marmarosmegyében oly egyezség jött létre, mely szerint országgyűlési képviselőül 2 magyar, 2 romiln és 2 ruthen fog az országgyűlésre küldetni. Borsodmegye mezőkövesdi járásában már a 61-ki választáskor két jelölt volt, Mocsáry Lajos és Szegheö. E kombinatia most is ugyanaz volt és a felhevült pártok találkozásakor heves és sajnos tusára adott alkalmat. A legtöbb megyékben és választókerületben ellenkezőleg a legrendesebben s békésebben fo!y a mozgalom, bár mindenütt a legnagyobb érdekeltség nyilvánul a választói jogok gyakorlata s remélt eredményök iránt. A megyék nagyrészt megkezdték előmunkálati müködésöket. Majdnem országszerte hasonló eljárást követnek. A voltaképi megyei közgyűlést bizalmas értekezlet előzi meg, melyben a teendők iránt megállapodnak. A következő gyűlésben megalakul a központi bizottmány, legtöbb helyt a 61-diki tisztviselők közreműködése mellett, s számba véve a megoldandó fontos kérdések súlyát,, tiltakozik ugyan a törvényellenes állapot ellen, de azért elfoglalja a tért s mert komoly elhatározással teszik ezt mindenütt, a remény is nagy, hogy sikerülni fog mindazon kérdések megoldása, melyek általában az országra de közvetve ép azon megyei lakosokra is üdvösen vissza fognak hatni, kik most annyi mérséklettel és tapintattal működnek a megoldás lehetösítésén. A peslraegyei középponti bizottmány jegyzői hivatala a választókhoz intézett, s magyar, szerb, tót és német nyelven nyomatott hirdetményeket és felhivásokat kezd szétküldeni, az 1861-diki alkotmányos főszolgabirák pedig a helységenkinti kihirdetést fogják eszközölni. A szász nemzeti egyetem a comes által f. hó 9-re hivatott össze. A „H. Z." szerint Comes Schmidt Conrád egy beszéddel nyitotta meg, mely sajnálkozását fejezi ki a felett, hogy az oct. diploma ésfebr. pátens által megnyílt osztrák alkotmányosság ege, főleg a magyarok ellentörekvése miatt borulni kezd. Felemlíti, hogy Magyarországnak a reichsrathba be nem lépése, a kiegyezést mind szükségesebé tette ; hanem ezen kiegyezkedésnek Erdélyre is kiterjesztése szerinte nem volt szükségesség, miután Erdély a diplomát és pátenst beczikkelyezte, s a reichsrathban is megjelent: azonban az által, hogy Kolozsvárra hongyülés lön hirdetve, s az unió revisiója elrendeltetett, Erdélynek az egyezkedésbe vonatása már megtörtént. Ezen tény által a szászok is érdekelve vannak, s ez által szerinte azon kérdés áll előttők, minő helyzetet foglaljon el a szász nemzeti egyetem, mint a szász nemzet közege; hogy az egyetem államkérdésekbe vegyülni jogosítva van, szerinte az az erdélyi alkotmány természetében fekszik, s ezen jogát századok óta gyakorolja s azt a kormányt 1848-ban, mikor az unió ellen, 1862-ben mikor a birodalom egysége mellett küzdöttek, kedvesen is vette. Végül hivatkozva a sept. manifestumra, s idézve belőle azon passust, mely a népeknek a legitim jogok tisztelete mellett megnyitja a kiegyezésre a tért — óhajtja, hogy a nemzeti egyetem a nemzet történetét a becsület egy uj lapjával szaporitsa. Következett ő felsége háromszoros éltetése. Erre Ranicher főkorm. tanácsos, szebeni követ emelt szót. Mint mondá a szokás a volna, hogy Segesvár követe szólaljan fel a nemzet nevében, de nem levén jelen, neki jutott a szerencse. Rövid beszédében megköszönte, hogy a comes a gyűlést összehítta, festé a jelen helyzetet, mely nem csak a szászok, de a Gesammtstaatot is fenyegeti; s állásukat az 1613-kihoz hasonlitá, midőn a szászok Segesvártt a szász jog és szabadság megvédésére összeesküdtek; most is hasonló érett tanácskozásra, egyetértésre hijja fel a képviselőket. Ezután jegyzőt s verficaló bizottmányt nevezve, a^ első ülés eloszlott. Egy oláh röpirat. Kolozsvártt egy román röpirat jelent meg ily czimmel: „Az e rdélyi román nemzet vezetőinek politikájaaz utolsó 5 év alatt." Irta egy román. E röpiratot a „K. K.!t igy ismerteti: Az élőbeszédben elmondja szerző, hogy a helyzet komoly, azon abnormis állapot, melybe a haza sodortatott, tovább fenn nem tartható; épen azért az együttlakó nemzetek minden fia, ki a közös haza és nemzet jóllétét óhajtja, türhetlenül és kétségek közt várja a kifejlést. Azért irja ő is e munkát, leginkább a román népvezetök 5 évi politikáját sorolván elő ; mert sok oly intézkedésekbe folytak be ők, melyek a törvényesség formájával sem birnak, annál kevésbbé foglalják magukban a haza és román nemzet jóllétét. Az első fejezetben kifejti: hogy az októberi diploma által erkölcsileg vagy szellemileg csak annyit nyertek, hogy a publ. administratióban a német nyelv a magyarral váltatott fel; a magán ügyek, folyamodások s községi kezelésben a szabad nyelv használata még 1859ben meg volt engedve. De anyagilag is csak annyit nyertek, hogy az adót már nem 2, hanem 20 katona exequalja. Továbbá, hogy az 1861-ki konferenczián a helyett, hogy Hosszú Józsefnek az 1791- és 1848-diki törvényeken alapult separatum votumára hajlottak volna, egy alkotmányellenes választási törvény'octroyálását fogadták el stb. A második fejezetben arról van szó, hogy a román vezetők saját hivatalocskájuknak s magán érdeküknek mennyire képesek voltak föláldozni a nemzeti közügyet, az éllenvéleményüeket pedig renegátoknak nevezték. A harmadik fejezet előadja részletesen, hogy az 1863-beli kongresszuson, hogy fojtatott el a szabad szó; ki volt mondva, hogy csak oly képviselők választassanak a országgyűlésre, kik a vezényszót értik, t. i. papok, vagy hivatalnokok. Ennek kivitelét P. vállalta magára, ki e végre minden eszközt felhasznált, s gyakran nem a legtisztább jellemű emberekkel tette magát érintkezésbe. Itt közli P. urnák két levelét kivonatban, melyek közül egyik A. espereshez, a másik V. úrhoz íratott. 1-sö levél: „Esperes ur azon lesz,hogy M. D„ ki a kormány embere, választassék meg követül; mert, ha történetesen H. J. választatnék meg, az uraságodra és gyermekeire háramló szomorú következményeket magának tulajdonítsa." 2-dik levél : „Fájdalommal értesültem, hogy ott az általam kijelölt kormány emberén kivül egy más román és H. J. akar követ lenni; tegyetek meg mindent, hogy ne boldogulhasson, és ha látjátok, hogy mégis sikerülne, fogjatok kezet a szászokkal, mert inkább egy szász, mint egy ellen véleményű román !" Itt látja, hogy e felszólalásoknak mik lettek következményei. A negyedik fejezet elmondja, hogy a szebeni országgyűlésen a románok alkották a többséget, mégis rendre minden alkotmányos jogokat kiadtak kezükből, hogy a reichsrathba mehessenek; a Leopoldi diplomát megsemmisítették; a fötörvényszéket ma a hazába határozták, holnap Bécsbe küldték; s csak egyetlen egy román találkozott, ki azt kívánta, hogy mielőtt a birodalmi tanácsba követeket küldenének, rendezzék itthon belügyeiket; de ezen román senki által sem pártoltatott stb. Az ötödik és utolsó fejezet ily formán szól: Miért mentetek a birodalmi tanácsba? Ott sem a birodalomnak, sem a román nemzetnek, sem a ti letűnt üstököse itek Schmerling-, Nádasdi-, báró Reichensteinnak, sem magatoknak nem használtatok, csak a németek és csehek előtt nevetségessé tettétek magatokat, kik szemetekbe mondák, hogy a kormány satellesei vagytok stb. Nem érdemiitek, hogy a nemzet tovább is higyjen nektek, s vétek volna annak vezetését továbbra is a ti kezetekben hagyni. Schmerling, Nádasdy, Reichenstein és Zichy nem kevesebbet akartak, minta48-i törvényeket s a magyar alkotmányt megsemmisítve, helyébe egy ujat octroyálni; de ezen férfiak a kormányrúd mellől elmozdittattak s ö felsége teheti, hogy mind azt, mi 1862-ön innen történt, visszavegye, mint ezt II. József és I. Ferencz királyok tették. De nem is akarok én — mond végre szerző — azoknak beszélni, kik Bach alatt kezdték s Nádasdy alatt főméltóságokra emelkedtek; hozzád fordulok a román nemzet és irodalom regenerátora, Baritiu György, kit ezek árulónak nyilatkoztattak; fölszólitIak,'hogy a 848. törvények mellett — a szükséges revisióval — nyilatkozván, vedd kezedbe a törvényesség zászlóját, s az önérdek mérgétől még romlatlan ifjúság s a szabadságra vágyó román nemzettel czélhoz jutsz! Mert csak az 1848ki törvények, a szükséges revisióval, képezhetik most legszebb álmainkat! Ezt kívánja az uialkodó, ezt a magyar nemzet, ezt a birodalom jólléte, s a román nemzet boldogsága! Bécsi levelek. XVI. Bécs, okt. 14. „A létei édes szokása" az egyetlen ok, mely e levél megjelenését kimentheti. Tollúnk nyugodnék, habár oly érzékeny volna is, mint az aeolhárfa húrjai, mert politikai atmosphaeránkban a legkisebb szellő sem vehető észre. A Lajthán innen a szó teljes értelmében fenakadott a politikai élet; félig-meddig el van felejtve a september 20-diki nevezetes esemény, és a bécsi úgynevezett „kedélyesség" könnyűvé teszi ama szabály követését: „felix qui obliviscitur rerum irreparabilium. * Csakhogy véleményem szerint az „irreparabile" szó itt épen nincs helyén, vagy legalább nem kellene lennie. Nem irreparabilé-t alkotott september 20-dika, hanem épen ellenkezőleg kiindulási pont akart az lenni a történt hibák helyrehozására; annak, mi elvétve volt, javítására. Sajnálatos volna, ha a birodalom nyugati fele oly pillanatban, midőn eldöntő helyről az mondatik neki: a mi eddig a népek szabad hozzájárulása nélkül alkottatott, nem bizonyult életrevalónak, rajta hát, mozogjatok, alkossatok jobbat! — ha a birodalom nyugati fele ily pillanatban, kezét ölébe téve, azon szégyenítő vallomást tenné, hogy biz ő erre nem képes, hogy ily fontos perezben nem tud mást tenni, mint igazi török fanatisinussal bevárni, a mit az idő hozni fog. Megemlítők, hogy a német szabadelvüpárt tekintélyesb tagjai közt élénk levelezés folyt, mely — bár teljesen magánjelemmel birt —Jmégis tekintélyes politikai párt alakítását tűzte ki magának czélul. És mi volt az eredmény ? Sajnálat-