Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 1. szám

3 2. Hogy a viszony, mely hazánk s a birodalom többi részei között törvényesen fenáll, nem egy résznek alárendeltségét , hanem a birodalom két felének egyenlőségét követeli, s hogy ennélfogva : 3. A mennyiben az összeköttetés, melyben hazánk a birodalom többi részével áll s melyet nem csak fentartani, de szilárdítani kivámmk, bizonyos közös érdekeknek a birodalom többi részeivel közös tárgyaltatását szükségessé teszi, ezen érdekek elhatározásában Magyarország népeit a birodalom többi népeivel egyenlő befolyás illeti meg; s hogy az elv, melyet viszonyaink rendezésénél soha szemünk elől tévesztenünk nem szabad, csak a legtökéletesebb viszonyosság és egyenlőség lehet. Senki sincs nálunknál inkább áthatva a meggyőződéstől, hogy a hazánk s a birodalom közt fenfbrgó kérdések véglegeselintézése mindkétfélnek egyiránt érdekében fekszik; de épen ezért szilárdan fogunk ragaszkodni ezen elvekhez; mert nézetünk szerint végleges megállapodás csak ezeknek alapján lehetséges. Ezen határok között mi a megoldás azon módjához fogunk járulni mindig, mely által a birodalom hatalmát s Ausztria népeinek alkotmányos szabadságát jobban biztosítva látjuk. Mert azon pillanatban, melyben a birodalomhoz való viszonyaink úgy rendeztettek el, hogy ez által hazánk törvényes önállása többé nem veszélyeztetik, s a birodalom közös ügyeiben nemzetünknek az őt megillető befolyás biztosíttatott, a birodalom érdekei egyszersmind hazánk érdekei, a birodalomnak hatalma nemzetünk hatalma lesz; — s mert arról, mit 1848-ban a magyar törvényhozás kimondott, most is meg vagyunk győződve: hogy hazánk alkotmányos szabadságának legbiztosabb garantiája csak az austriai birodalom minden népeinek alkotmányos szabadságában található. B. EÖTWS JÓZSEF. Zágráb, jun. 30. A követ választásokat megelőzött mozgalmak utolsó híre az volt, hogy a zágrábmegyei főispán Jaska szabad mezőváros tanácsát letette' mert az Kuzldn b. ellenzéki követjelölt megválasztása körül buzgólkodott. Ez eröhatalmi tény mindamellett kívánt eredmény nélkül maradt. Ugyanis a jaskai választókerületben, Kapronczán, Károly városon, Szomaborban, szóval majd mindenütt megbuktak a kormány jelöltjei, és ellenzéki követek választattak. Zágrábban nevezetesen Torbur, Lovrics, Vranicsány és Jellacsics Károly ellenzéki követeket választották meg. Zengg határőrvidéki városban szintén be vannak fejezve a választások s követekül Vinski, városi plébános és Accurti gyógyszerész választattak. Kapronczán Tolján és Osztrics • Pozsegamegye rutinjai járásában Spurin Strizi.cs József, Rumában Dr Miletics, Janesö, Bertalan; Iriczben Dr Pólit és Zsivkovics lettek követekké. Híre jár, hogy az országgyűlés néhány hétre, valószinüleg augusztus végéig el lesz halasztva. Ez elhalasztást a bécsi reichsráthtal hozzák kapcsolatba, olyformán, hogy az jul. 17-dikéig, mely napra az országgyűlés megnyitása ki volt tűzve, az ez ülésszakban befejezendő előterjesztésekkel el nem készül. Beszterczebánya, jun. 29-dikén. Az egyház-látogatások, melyeket a protestáns superintendensek évenkint hol egy, hol más vidéken végeznek, a felvidéken a felekezeti érdekeken messze túlhajtva, valóságos országos érdeküekké válnak. Elgondolható tehát, mily zajos napokra virradt a Garan csendes völgye, a bányakerületi ág. hitv. superintendens, Székács József egyházlátogatása alkalmával, ki e napokban végzi itt körútját s a magyarhoni ág. hitv. evangélikusok egyetemes felügyelőjével b. Prónay Gábor-r&\ együtt, a selmeczi s beszterczei gymnasiumok vizsgálatain is részt vett. A közel-esö Búcson ezernyi sokaság várta az érkezőket, ennek élén pedig egy volt megyei tisztviselő, az alkotmányos időkből, lelkes tót szónoklattal fogadta, mire a superintendens ugyané nyelven meleg szavakkal válaszolván, a ragaszkodás és rokonszenv kitörő nyilatkozatai alig ösmertek határt. Hasonló nyilvánulásoknak volt tanúja városunk is. Az egyházi fők tiszteletére rendezett lakoma, a legőszintébb egyetértés jellegét viselte magán, s csak a végén zavarta meg valamennyire a békét az a körülmény, hogy egy elöbbkelö egyén — a ki, úgy látszik, tót buzgalmát nem igen tudja vagy akarja összeítemenye." 'kérdőre vonta, hogy „ki hatalmazta öt fel a polgárság nevében így sz ilani ?" — a mit bizony mink se tudunk. Estve fényes fáklyásmenet volt rendezve, melyben tömegesen vettek részt r. katb. polgártársaink. Hogy mit akart ez jelenteni, mindenki könnyen megS ez első okom; a második ok, mely arra bír, hogy levelezőjének szegődjem, még fontosabb. Az időszaki sajtónak két feladása van. — Hogy a közönséget a világ nagy eseményeiről értesítse, s hogy a közvéleménynek orgánuma legyen. Mi az elsőt illeti, nincs semmi fogyatkozás. Mi kis emberek megtudjuk a legnagyobb pontossággal, mit tesznek, sőt mit gondolnak a nagyok. Valóban úgy látszik, mintha napjainkban Európa minden kabinetjei úgy volnának építve, mint azt a görög philosophus magának kívánta, hogy az egész világ mindent, mi benne történik, láthasson, oly pontossággal értesülünk mindenről. De ha nem csalódom, a nagy emberek sokkal kevesebbet tudnak a kicsinyekről, s ennek oka az, mert ők magok soha sem szólnak. Igaz, vannak elegen, kik azt helyettök teszik, de a baj az, hogy ezek magok is a nagyokhoz tartoznak vagy legalább azokhoz számítják magokat, s hogy az, mit száz beszélgetésből abstrahaltak s egy' abstrahalt fogalom — a nép — érzelmei s meggyőződéseként hirdetnek, meglehet a nép meggyözödésejlehet, de bizonyosan nem az egyeseké, s én több esetre emlékezem, midőn az úgynevezettközvélemény, azok közül legalább, kiket én ismerek, egynek sem volt véleménye. — Ha a kis embereknek gondolkozásmódját tudni akarják — s pedig nem árt, ha a politikus műtök a patiensnek érzéseit ismerik, kiken operatiójokat teszik — szükséges, hogy azok magok szóljanak, s erre ajánlkozom. — Veheti-e hasznomat, azt On leveleimből fogja megítélni; de ha csakugyan, mint én hiszem, lapjának érdekében fekszik, hogy midőn a közönséget a politika nagy mozzanatairól értesíti, egyszersmind azokat, kik e politikát vezetik, a hatásról világosítsa fel, melyet magas combinatiók az alsóbb regiókban előidéznek, e tisztnek teljesítésére alkalmasnak érzem magamat, már csak azért is, mert a szó legszorosabb értelmében a közönséges emberek sorába tartozom, mind birtokomra; mind viszonyaimra nézve; mert ismerőseim szinte kivétel nélkül ilyenek — mit természetesen a világért nekik nem mondanék, de Önnek megsúghatom, s mert így, midőn kis körünkről szólok, talán mindennapi dolgokat mondok el, de olyanokat, melyek legalább egy bizonyos körnek valóságos nézetei; s Ön látni fogja, körünk nem oly érdektelen, mint talán hiszi. — Kevesen vágyunk, de alig találhat politikai nézetet, mely közöttünk nem volna képviselve. Nem is szólva két papunkról, kiknek mindegyike saját egyházáért buzog; szomszédom, ki miután a házon kivül jószágát rég exequálták, önzés nélkül conservativ; a kereskedő, ki jószágát megvette, vagy jobban mondva beváltotta (mert csupa váltók által került kezébe), s ki most is helységünk minden financzialis operatióit vezeti; a postamester, ki miolta az emberek vasúton járnak, csak egy lovat tartott meg, melyen az ordinarét küldi, de azért a haladás embere maradt; s kitűnő iskolamesterünk, ki papnak készülve, német egyetemekben járt, s később professorságért pályázott, de nem tudom, miért nem boldogulva, végre falusi tanítónak nőtte ki magát, 8 most sajnálkozással néz le még a póstamester reactionarius nézeteire is, mert által nem akarja látni, hogy minden üdv csak egy tökéletes társadalmi revolutiotól várható mindegyik külön irányt követ, mindenik hasonló erélylyel és szívóssággal védelmezi nézetét, s ha Ön casinónkba jönne, mely legalább tiz lapot tart, bámulna a discussiók felett, melyek ott esténkint folynak, s melyeknek •— ha ugy akarja — érdekesebb részét leveleimben közleni fogom. — Csak egy van, miben valamennyien megegyezünk — de hisz ily központ nélkül minden társaság feloszlanék — az, hogy bizony több adót fizetünk, mint azt a közös teherviselés legnagyobb pártolója kivánhatá, s ezt On csakugyan mint a közvélemény nyilatkozatát emelheti ki lapjában, e részben nem hiszem, hogy valaki ellent mondjon. "Épen erről szóltunk tegnap estve is. Pénzesi úr — financziális tekintélyünk — szépen fejtegeté az okokat, melyek azt kívánják, hogy az állam adóssága a banknak mentül előbb visszafizettetvén, ez bankóit ismét ezüsttel válthassa be, mi az úton, melyet követnek, annál könynyebben lesz eszközölhető, mivel ha még 73 millió bankjegy, melynél más pénzünk nincs, a forgalomból kivonatik, maholnap legalább nálunk Magyarországban nem lesz senki, ki a banknak a beváltással terhére legyen. Mire conservativ szomszédom megjegyzé, hogy Idáig irtam, mikor a póstamester szobámba lépett s a nagy híreket, melyeket a bécsi pósta hozott, velem közié. On nem fogja bámulni, hogy azonnal a casinóba siettem, s hogy most levelem félbeszakasztott fonalát nem veszem fel újra. — Ugy tartom , e napokban más ujságezikkelyékkel, sőt hivatalos iratokkal ugyan az történt, hála istennek nem csak utolsó szótagom, de még sok más maradt bejezetíenül, s Önt bizonyosan inkább a benyomás érdekli, melyet a nagy hír szerény körünkre tett. Ezt röviden elmondhatom; de mindenekelőtt egy előbbi lapon irt egy állításomat kell visszavonnom; azt, hogy csak egy dolog van, 1*