Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 13. szám - Helyhatósági szerkezetünk 3. [r.]

159 megegyeztethetö módosítását tartalmaznák, további elhatározásom előtt a többi királyságok és tartományok törvényes képviselőinek — hason fontosságú nyilatkozataik kihallgatása, s méltánylása végett — szintén előterjeszteni. Csak sajnálnom lehet, hogy ezen elutasíthatlanná vált lépés a szűkebb birodalmi tanács alkotmányszerü működésében is szünetelést von maga után, — azonban a birodalmi tanács egyetemes tevé­kenységéről szóló törvény minden összefüggése, s egyenlő érvénye lehetetlenné teszi a törvény hatályának szétválasztását, s részletes ér­vényben tartását. Mig a birodalmi képviselet egybegyűlve nincs, kormányom fel­adata lesz, minden halaszthatlan rendszabályokat, s ezek között külö­nösen azokat foganatosítni, melyek a birodalom pénzügyi s nemzet­gazdászati érdeke által követelvek. Nyilt a pálya, mely a legitim jog tekintetbevételével a kölcsönös megértésre vezet, ha — a mit teljes bizalommal várok — áldozatképes békülékeny gondolkozásmód, ha érett belátás fogja vezérelni megfon­tolásaikban hü népeimet, melyekhez ezen Császári szó bizalomteljesen intézve van. Bécs, sept 20-án, 1865. Ferencz József, s. k. Az országgyűlési választásokra vonatkozó sept. 18-án kelt királyi leirat végpontja a következőket rendeli: „királyi jogunknál és hatalmunk­nál fogva legkegyelmesebben megengedjük, hogy azJ1861-dik november 5-iki kéziratunk által feloszlatott megyei bizottmányok és királyi városi képviselőtestületek az 1848-iki V-ik törvényczikk 7-ik §-ában jelölt köz­gyűlések helyett a választási kerületek és központi választási választ­mányok constituálására egybehivhatók, és nektek ezennel komolyan rendeljük és parancsoljuk, hogy ti a választások keresztülvitelére szük­séges törvényes intézkedéseket haladéktalanul megtenni kötelességtek­nek ismerjétek. A magyar országgyűlés összehívását illető kormányintézkedések s az ezekkel Összefüggésben levő kérdések s ügyek a törvényes hatá­rozatok pontos megtartása, a kellő alapossággal és a szükséges sietés­sel tárgyaltathatása végett, báró Sennyey kir. fótárnokmester, a m. kir. helyt, tanács kebelében egy közjogi központi bizottmányt és egy külön közjogi országgyűlési osztályt állit fel. A központi bizott­mányban maga a tárnok elnököl, tagjai Bartal György helyt, tanácsi alelnökön kivül még négy helytartó tanácsos. Személy- és rendszerváltozások hirét közlik Bécsből. Ugyanis Majláth Gryörgy fökanczellár mindjárt az országgyűlés kezdeté­vel Sennyey fötárnokmesterrel hivatalt akar cserélni, hogy a ma­gyar felső házban a tárgyalásokat vezethesse. Minthogy pedig az or­szágbíró rangban a tárnokot megelőzi, az országbirói méltóság egye­lőre nem lesz betöltve. Ugyanily, jól értesültnek mondott körből szár­mazott hirek szerint a magyar minisztérium az 1848-diki tör­vények alapján még az országgyűlés folyama alatt helyre lesz állítva. A pénzügy számára egy camerae praeses, a hadügy számára országos honvédségi parancsnok lenne kinevezve. A minisztériumok Budán szó­kelnek, maguk a miniszterek Bécsben a fölség személye mellett ma­radnak. 0 felsége évenkint három hónapot Budán fogna tölteni. A magyarországi cs. kir. pénzügyi igazgatóság, hír szerint, e folyó év végével megszűnik. A kerületi pénzügyigazgatóságok kiter­jedettebb működési kört nyernek s „ínspectoratusok" neve alatt, ha bár a pénzügyministerium alatt állnak, egységes vezetésük a magyar helyt, tanács e^yik osztályában fog központosulni. Főispánná Temes megyében Murányi Ignácz, Liptómegyé­ben pedig Szentiványi Márton neveztetett ki. Pest városa főpolgármesterévé RottenbillerLipót neveztet­vén ki újra, az eddigi polgármester Krászonyi egyelőre nyugalom­ba helyeztetett. A horvát Országgyűlés újra október 9 röl november 12-dikére el­napoltatott. A horvát udvari kanczelláriában pedig ezután sem történik személyváltozás, mindaddig mig az illető országgyűlések kiegyezése a magyar korona országainak államjogi viszonyában nem létesült. Helyhatósági szerkezetünk. ÜL Pest, sept. 24. Bár mennyire térjenek el véleményeink, egy van, mire nézve az egész nemzet egyetért s ez ragaszkodása megye­rendszeréhez. S ez természetes. Ha van institutio, mely egész multunkra elhatározó be­folyást gyakorolt, s melyet sajátunknak nevezhetünk , mert a nemzet azt maga alkotta magának, maga tartotta is fen, és századokon át fenmaradását csak ennek köszöni: ez megyei szerkezetünk, s fátyolt kellene borítanunk történe­tünk legdicsöbb lapjaira, ha azon háláról akarnánk megfe­ledkezni, melylyel ezen intézmény iránt tartozunk. Nem Nagy Lajos korát értem, ki alatt a magyar birodalom Euró­pában hatalomra talán az első vala; s nem Mátyásét, midiin zászlóink Bécs falain lobogtak. Az Anjouk korában megyei szerkezetünk valószínűleg alig különbözött attól, mely ak­kor Europaszerte divatozott, s a nagy Corvin alatt a nem­zet nem megyei szerkezetének, hanem a hatalom központo­sításának köszöné nagyságát, melyet e fejdelem erős keze eszközölt; hanem értem a korszakot, melyben nemzetünk a török járom alatt görnyedve, elhagyatva, vagy csak gyen­gén támogatva másoktól, szabadságaért küzdött s győzött; értem a korszakot, melynek nagyságát nem egyes világhirtt diadal, hanem azon száz apró csata képezi, hol nem ismert színhelyen a névtelen vitézek ezrei ontották e hazáért vérö­ket, s melynek dicsősége épen azért nem egyes királyok vagy hősök, hanem az egész nemzet tulajdona, mert nincsen osztály, mely a küzdelemben részt nem vett, s talán nincs család, melynek egyes tagjai vérökkel nem áztaták a győ­zelmi babért, mely a másfél százados küzdelem után a nem­zet áldozatait megjutalmazá. Salamon Ferencz mult évben kiadott munkájában (Ma­gyarország a török hódítás alatt) a rendelkezésére állott anyaghoz képest bámulatos világosságot terjesztett ezen egész korszakra s csak ki könyvét ismeri, melynél neveze­tesebb meggyőződésem szerint az utolsó időben meg nem je­lent irodalmunkban, az Ítélhet a befolyásról, melyet megyei szerkezetünk kifejlődésünkre gyakorolt. Valamint a nemzet, ugy ezen institutionak jelleme e korszakban tökéletes átalakuláson ment keresztül. Mind kettő e nehéz megpróbáltatások között fejlődött ki, s ha ezt tekintetbe netíi vesszük, sem megyei szerkezetünk nagy fon­tosságát, sem azt, mi a nemzet jellemében legtiszteletremél­tóbb, nem érthetjük meg. Történetünk jellemző vonásai közé tartozik, hogy ná­lunk a haza egységének eszméje tisztábban fejlődött ki, mint a középkorban más nemzeteknél. Részben azon ellentétnek következése az, melyben a hódító nép alattvalóival állt, s mely azt szorosabb összetartásra kényszeríté, mint ezt Ang­liában is találjuk, hol a Norman elfoglalás után ugyanezen ok az ország egységének eszméjét szintén kifejté; de részben következése a nemzet jellemének is, melynél mint más keleti népeknél a személyes viszony, melyben fejedelmeihez s fő­nökeihez állt, mindig erősebb vala annál, mely őt egy bizo­nyos területhez köti. Annyi bizonyos, hogy a mohácsi vészig helyhatósági szerkezetünk, mely szt. István óta nálunk épen ugy létezett, mint máshol, nemzetünk életére több befolyást nem gyakorolt, mint más országokban. — Egész hadi szer­kezetünk, a nemzet életének akkor legfontosabb része, ban­derialis rendszerünk által a nagy birtokra vala alapítva, 8 kétségtelen, hogy a mohácsi vészig közügyeinkre főnemessé­günk s nem a helyhatóságok gyakorolták az elhatározójjbe­folyást. Mi helyhatósági, főkép megyei rendszerünket kifejté az a szükség vala. Ugyanazon viszonyok, melyek alföldi népünket arra birták, hogy kisebb falvaiból nagy helysé­gekbe csoportosuljon össze, s melyek ezeket teljes elhagyott­ságukban autonómiára tanították, kényszerítették a nemzetet arra, hogy ellentállásának sarkkövét institutioinak egyedül épen maradt részében, a megyei szerkezetben keresse. Valamint az, hogy főbb nemességünk helyzete a 16-ik és 17-ik században egészen megváltozott, a török foglalás következésében a birtok viszonyokban történt teljes convul­sionak tulajdonítható, mely által zászlós uraink a haza vé­delmére képtelenekké váltak s ez a megyéknek vált köte­lességévé, és valamint épen ezért a főbb és egyszerű ne­messég között mindig nagyobb egyenlőség fejlődött ki: ugy egész megyei rendszerünk azon viszonyok által fejlődött ki, melyek a török hódítás által támadtak. — Csak mert a hazának nagy része az ellenség kezében levén, országos ha­talom nem létezett, mely a közigazgatást vezetheté, csak ez által történhetett : hogy végre egész közéletünk a megye körébe szorult, s csak ennek tulajdonítható az is, hogy me­gyéink egy századnál tovább tartolt teljes függetlensége ná­lunk Cantonalis szerkezethez ncin vezetett, s a haza eg)',sé­gének érzete soha egy perczig nem veszett el, mert azt a közös küzdelem, a haza közös ellensége ellen ébren tartá. 25*

Next

/
Thumbnails
Contents