Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 13. szám - Az országgyülést egybehivó kegyelmes királyi leirat

168 dáaa után az 1861-dik évi bőjtelő 14-én kelt legkegyelmesebb királyi méghivó levelünkben kijelölt, valamint egyéb az ország boldogságának nevelésére, szellemi s anyagi érdekeinek előmozdítására, s a közjó gyarapítására czélzó számos nagyfontosságú, s halasztást nem szenvedhető törvényes intézkedések felett kedvelt Magyarországunk, s a hozzácsatolt részek hü rendéivel és képviselőivel atyai szivünk kivánata szerinti értekezhetés végett folyó 1865. évi karácson hava 10dikére eső ádvent második vasárnapjára szabad királyi Pest városunkba Isten kegyelméből saját Személyünkben megnyitandó és vezérlendő köz-országgyülést rendelendönek és hirdetendőnek elhatározánk. Mire nézve Nektek ezennel komolyan parancsolván, kegyelmesen meghagyjuk, hogy a kirendelt helyre és időre kebeletökbÖl az 1848-ik évi V. t. cz. alapján kihirdetett választószabály szerint választandó követeket (követet) béke s nyugalom-szerető alkalmas férfiakat (férfiút) kifogás nélkül küldeni tartozzatok, kik (ki) az érintett országgyűlésen jelen lenni, s ott a többi főpap- és zászlós urakkal s nevezett Magyarországunk és az ahhoz csatolt részek rendéivel ós képviselőivel, kegyelmes szándokunkat s elöterjesztvényeinket, mint egyedül az ország üdvére, fentartására s felvirágoztatására irányzottakat bővebben megérteni, s azok felett tanácskozni és értekezni kötelességöknek ismerjék (kötelességének ismerje). Hozzátok egyébiránt Császári királyi kegyelmünkkel kegyesen hajlandók maradván. Kelt birodalmi fővárosunkban Bécsben, Ausztriában, Szt-Mihályhó 17-dik napján, Urunk l865-ik évében. Fereocz József s. k. Majláth György, s. k. Barthos János, s k. Népeimhez! A monarchia hatalmi állását a legfőbb állami feladatoknak közös tárgyalása által megóvni, s a birodalom egységét, alkatrészei s ezek történeti jogfejlődése különféleségének figyelemben-tartásával biztosítva tudni: ez azon alapgondolat, mely 1860. évi october 20-diki diplomámban kifejezést talált, a hü alattvalóim javára engem ezentúl is vezérelni fog. A népek azon joga, hogy törvényes képviseleteik áltál a törvényhozásban és pénzügyi kezelésben határozó részt vegyenek, a birod Uom, s az egyes országok érdekei előmozdításának eme biztos záloga ünnepélyesen biztosítva, visszavonhatlanul meg van állapítva. Ezen jog gyakorlatának alakját az 1851. évi febr.. 26-i Nyiltparancsommal a birodalmi képviseletről közzétett alaptörvény jelölte ki, s az említett nyiltparancs hatodik czikkében hirdetém ki a már előbb létezett, az újra életbeléptetett, s az újonnan kibocsátott alaptörvények összes foglal át j á t, mint birodalmam alkotmányát. Ezen alaknak életet adni, az alkotmányt mindén részeiben öszhangzatosan felépíteni, — e feladatot minden népeim szabad közreműködésének engedtem át. Csak meleg elismeréssel emlékezhetem azon készségre, melylyel évek során a birodalom nagy része, felhívásomnak engedve, képviselőit a birodalmi fővárosba küldé, hogy a jog, az állam- s nemzetgazdászat terén nagyfontosságú feladatokat oldjanak meg. Szándokom azonban, melyet változatlanul ápolok, — t. i. az öszállam érdekeinek biztos kezességet nyújtani oly alkotmányos jógalakulásban, mely erejét és jelentőségét valamennyi nép szabad részvétében találja fel — teljesületlen maradt. A birodalom nagyrésze, habár melegen s hazafiasán dobognak ott is a szivek, állhatatosan távol tartá magát mégis a törvényhozási közös működéstől, jogaggodalmait épen azon alaptörvények határozmányainak különböző voltával kívánván indokolni, melyek ö s z s z eségükben a birodalom alkotmányát képezik. Fejedelmi kötelmeim tiltják, hogy elzárkózzam még tovább is oly tény figyelembevételétől, mely a szabad alkotmányélet kifejlesztésére irányzott szándékom valósulását gátolja, s valamennyi nép jogát alapjában fenyegeti; mert azon országokra nézve is, melyek a magyar koronához nem tartoznak, csak azon alapban gyökerezik a közös törvényhozási jogosultság, melyet az 1861. évi február 26-dikí nyiltparancs VI. czikke a birodalom alkotmánya gyanánt kijelöl. Mig az alaptörvények életteljes lényegének azok sarkalatos feltétele, az alkatrészek világosan felismerhető öszhangzása hiányzik, mindaddig a birodalom alkotmányszerü tartós jogalakulásának nagy — ós bizonyára áldást igérő müve sem vált tetté. Hogy e szerint császári szavamat beválthassam, 8 hogy ne kelljen az alaknak feláldozni a lényeget, elhatároztam, mindenekelőtt a birodalom keleti részeiben lakó népeim törvényes képviselőivel nyitni meg a kölcsönös értekezés útját, s a magyar, valamint a horvát országgyűlésnek az 1860.évi october 20-diki diplomát, 8 az 1861. évi febr. 26-diki nyilt-parancsal a birodalmi képviseletről közzétett alaptörvényt elfogadás végett előterjeszteni. Tekintetbe véve mindazonáltal, hogy jogilag lehetetlen ugyanazon határozmányt a birodalom egyik részében tárgyalás alá vétetni, mialatt az egyidejűleg a többi részekben mint általánosan kötelező birodalmi törvény tekintetnék: kényszerítve látom Magamat, ezennel a birodalmi képviseletről szóló törvény hatályát azon határozott kijelentéssel beállítani, miszerint fentartom Magamnak, ama keleti királyságok országgyűlési tanácskozmányainak eredményét, ha azok a fennemlített törvényeknek a birodalom egységes létével s hatalmi állásával T Á R C Z A. | Id. Bartal György. A nagy veszteségekhez , melyeket tudományos és államférfiakban néhány év alatt szenvedtünk, egy ujabb járult. Id. Bartal György szcpt. 20-án, 81-dik évében damazir-karcsai birtokán meghalt. A kor , mely állatnférfiainkat neveié , már messze esik tőlünk. Közte és napjaink közt meddő évek hosszú sora nyúlik el s a nemzedék, mely ez évek beálltával a férfikort még el nem érte, alig fejlődhetett olyanná, hogy politikai téren feltűnő jelenséggé váljék. Az ujabb kor fiai mindössze tudományos mozgalmakban vehettek részt s szivünk mindannyiszor elszorul, valahányszor a régebben szerepelt államférfiak egyre gyérülő phalanxából kidől egy-egy erösebb egyéniség, törzseként oly erdőnek, mely rendes forgás nélkül évekig kényszerít várni, mig a törzsből fakadt sarjak ismét erős sudarakká válnak. A most fájlalt veszteség kivétel. Reá a kép kevésbbé illik, mert a Iddölt törzs oly őserdőből való, melyben a sarjadzás még rendesen folyt, a fiatalabb sudár már teljes erejében virít, s mig az apa nyugalomra hajtja ősz fejét, azon öntudatban szenderül jobb életre, hogy a miben éltében tündökölt: hazaszeretete szintoly fénynyel fog sugározni iia szivéből; a haza megőrzi emlékét, szeretetét fia őrzi meg a hazának. Beleházi idősb Bartal György Csallóközben, Fusson született 1785, april 24-dikén. Első nevelését Kulcsár Tamás nagybátyjánál nyerte, ki a korán árvaságra jutott gyermeket magához vállalta. Iskoi Iáit s a jogi folyamot Pozsonyban végezte. Mint királyi táblai jegyző már az 1807 és 1808-diki pozsonyi országgyűlésen is jelenvolt. Ugyancsak Pozsonymcgyében kezdte meg politikai pályafutását, midőn 3810ben Pozsonymcgye aljegyzője s levéltárnoka lett, 1817-ben pedig főjegyzőjévé neveztetett. 1823-ban közfelkiáltással a megye első alispánjának, 1825-ben első országgyűlési követjének választotta. Jeles ismeretei által feltűnvén, az országos választmány tagjai közé Boroztatott, a nádor által pedig azon bizottmányhoz lön kinevezve, mely a felállítandó Magyar Akadémia alaprajzát és rendszabásait volt elkészítendő. Pozsony megyétől csak ugy vált el, hogy 1827-ben, Majláth György kir. személynök által itélŐmesterének neveztetett ki. 1830-ban Ferencz császár és király által a m. kir. udv. kanczelláriához udvari tanácsossá 03 előadóvá lett kinevezve, Ferdinánd király koronázásakor pedig aranysarkantyús vitézzé, ugyanez évben az Akadémia igazgató tagjává, 1833-ban a szt. István rend lovagjává, 1846-ban pedig e rend kincstárnokává lett. A kanczellária feloszlatásával 1848-ban a magyar külügyi minisztériumban kir. államtanácsos és osztályfőnök lett s ezen hivatalában a minisztérium feloszlatásáig megmaradt. Tudományos foglalkozásai a magyar nyelv, jog és történelem körére terjedtek, s 1847 ben megjelent nagyobb müve: „Commcntariorura ad históriám status jurisque publici Regni Hungáriáé aevi medii libri XV." iiirét o téren is megállapítá. Irodalmi munkássága mind végig tartott 8 Pauler Tivadar gyakrabban olvasott fel tőle jeles értekezéseket a M. Akadémia üléseiben. Idősb Bartal György, mint láttuk, egyike vala azoknak, kik egy hosszú életen át minden tehetségeiket a hazának szcntelék, kiket a közpályán a magánéletben, a kormányi hivatal és a megye sőt még a tudomány körében is egy gondolat, nemzetök java s dicsősége vezérlett, s kik mert nehéz időkben élve fáradságaiknak más jutalmát nem láthaták, a nemzet háláját kettősen kiérdemelték. Zivataros napokon mentünk keresztül s talán még nehéz küzdelmek várnak reánk, de ha a czcl, mely után századokon át jobbjaink küzdenek, mint hisz8zük — végre el fog éretni, s c nemzet ismét múltjához méltó állást foglalhat el, az utódok hálája főkép azokat illeti, kik a zajtalan korban, midőn a szabadság szava Európában kevés viszhangra talált, s hazánkban a többség a jelen kényelmei között dicső múltjáról megfeledkezett, e nemzet törvényes jogaiért s alkotmányos önállásáért sikra szálltak, s 1825-ben megkezdék a pályát, melyen küzdelmek és szenvedések között, de mindég előre haladunk. Ezen nemzedéknek legjelesbbjei közé tartozott Bartal György, s midőn c férfiú halálát jelentjük, ki az ellenzék padjain s a kormány tanácsában régi alkotmányunk alatt8 akkor is, midőn ezen alkotmány 1848-ban megváltozott, nemzetét egyenlő buzgalommal szolgálta : bizonyosan pártkülönbség nélkül az egész nemzet fog osztzoni bánátimban, 8 részt vesz azon hálás tiszteletünkben , melyet a haza egyik legrégibb s leghívebb szolgájának sirja felett megilletődve kimondunk.