Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 12. szám - Helyhatósági szerkezetünk 2. [r.]

den polgárainak közösek, e jog a polgárok összeségét illeti; de oly ügyeknél, melyek csak a polgárok egy részére nézve közösek, az csak ezeket illetheti meg ; elvként állíttatván fel, hogy mindenkinek jogai és kötelességei csak ugyanazon körre terjednek, s hogye szerint, mi mindenkit kötelez, mindenkinek, de mi az állam területének csak egy részére, egy megyére vagy községre terjed, csak azoknak határozatától függhet, kikre e határozat kötelességeket ró. Főkép ujabb időben, mióta a parlamentáris kormány s a selfgovernment előnyei felett vitatkozás támadt, sok theoretikus fejtegetés folyt az állam s helyhatóság határai felett, melynél egy rész az állam philosophiai fogalmából, a másik az egyéni szabadság feltételeiből indult ki s az államnak jogköre az egyéni szabadsággal ellentétbe hozatott. Főkép németül igen szépen lehet elmélkedni e tárgy felett, de arra, hogy praktikus eredményekhez jussunk, csak egyéni szabadságunk s annak tiszta felfogása szükséges, hogy miután az egyéni szabadság közös tulajdonunk, az egynél sem terjedhet annyira, hogy mások egyéni szabadsága ez által lehetetlenné váljék. Mindenben, mi csak engem illet s mi által másoknak jogköre nem szoríttathatik meg, az elhatározás csak engem illethet. Oly tárgyak elhatározása, melyek többeket, például egy egész község lakóit illetik, az elhatározás ugyanezen oknál — azaz egyéni szabadságuknál fogva — csak ezeknek többségét illeti. És mivel a körnek nagysága, melyre a köz ősség terjed, nem változtatja meg az elvet, minden, mi az egész államot érdekli, csak az állam polgárainak összesége vagy annak képviselői által határoztathatik el. A parlamentaris kormány csak az önkormányzatnak egy bizonyos neme. Különböző a kör, de nem az elv. S az egyes, midőn saját ügyei forogván kérdésben, minden idegen beavatkozást elutasit, mert ahhoz, mi csak őt illeti, senkinek nincs joga, s midőn oly közös dolgok elhatározásánál befolyást követel, melyek által jogai megszorittatnak vagy reá terhek rovatnak, csakugyan azon elvhez ragaszkodik. Mint Moliére hires vígjátékában Mr. Jourdain elcsudálkozott, hogy prózát csinál, ugy olvasóink talán bámulni fogják, hogy épen azon kérdésre nézve, mely a politikában a legnehezebbek egyikének tartatik, elvek tekintetében a világ minden facultásaitól s államtudományi congresussaitól nem tanulhatnak semmi ujat. Azonban mint a prózának, ugy ezen elvek alkalmazásának is vannak nehézségei. Hogy minden tárgy azok által határoztassék el, kiket illet, ez magában véve elég világos. De hogy az ügyek közül, melyek a közéletben előfordulnak, minden egyes kit illet ? itt fekszik az első nehézség. Az állam közügyeire nézve a baj nem nagy. Az állam közügyeinek befolyása az egyesekre hasonló ahhoz, melyet a föld forgása minden lényre gyakorol, s az elefánt igen nevetségessé tenné magát, ha valahogy azt képzelné, hogy a nagy cosmicus rendnek fenntartása neki inkább fekszik érdekében, mint a kis bogárnak, mely a napsugárban szállong. — Mindenkinek egyiránt érdekében fekszik, hogy a rend, mely saját jóllétének, sőt létének feltétele, ne szakasztassék meg, kétségtelen, tehát, hogy ezekre nézve senkinek befolyását nem zárhatjuk ki. Nehezebb a kérdés elhatározása, ha azon ügyekre fordítjuk figyelmünket, melyek közvetlenül az egyes megyét vagy községet illetik. Kétségtelen, hogy az állam területén semmi nem történik, mi annak jóllétére befolyást nem gyakorolna. Az, hogy a megye s község jól s olcsón igazgattassák, hogy körében részrehajlatlan igazság szolgáltassák s a törvények pontosan hajtassanak végre, érdekében fekszik az államnak, sőt nagy fontosságú reá nézve az egyesnek tevékenysége s jólléte is, s igy minden, mi arra befolyást gyakorolhat. Miből világos, hogy azon elv, miként az állam köre csak addig terjed, a mennyiben az egyes ügy, melynek elhatározása kérdésben forog, őt érdekli, szükségkép az állam körének mindig tágabbra terjesztését vonná maga után, nem csak minden községi, de végre minden magánügyekre is, a mint ezt az ujabb kor communisticus és socialistikus iskolái, mint a közös jóllét feltételét követelik. S ez az első nehézség. A második az: hogy valahányszor valamely egyes ügyre nézve kérdés támad, kire bizassék annak elhatározása és végrehajtása, az egymással vetélkedők között, az állam sokkal hatalmasabb levén, a kérdés minden esetben az ő érdekében döntetik el, mi gyakorlatilag a legmerevebb centralisatiohoz vezetne : Ezen nehézségek kikerülésére szükséges. 1-ször hogy az állam s helyhatóságok illetékességének TÁRCZA. Egy kis ember levelei. ív. Oly régen nem írtam, hogy ön talán s az olvasók bizonyosan megfeledkeztek rólam. Nagy megnyugvásomra tapasztalom, hogy a világ dolga nálam nélkül is tovább folyik, s olvasóink azalatt a csudálatos módban gyönyörködhettek, mely szerint Schleswig-Holstein 8 Németország vágyai Gasteinban teljesíttettek, s igy elég, ha hallgatásom mentségéül felhozom, .hogy takarás és nyomtatás alatt a levélírásra rá nem érünk. Volt azonban még egy más okom. Elmondtam Önnek, hogy leveleim fő, sőt egyedüli hasznát abban találom, ha azokban a hangulatnak hü tükrét adom, mely vidékünkön az ország nagy ügyeire nézve uralkodik; mivel pedig még a „Hon"ban is olvasám, hogy mig az országgyűlés össze nem jön, az opponálásra szükség nincs; s miután mások arra intenek, hogy kerüljünk mindent, mi annyi nehézségekkel küzdő kormányunkat gyengítheti, oly pillanatra vártam, melyben önt ismét az általános örömről tudósíthatom, melylyel a kormány utolsó lépése fogadtatott. On tudja, hogy sokkal szivesebben használom kis mécsemet ünnepélyes illuminatiora, mint arra, hogy másoknak gyengeségeit világosítsam fel, s miután leveleimet avval kezdérn, hogy teljes megelégedésemet jelentettem ki még Schmerling kormányának utolsó lépésével is, melylyel lelépett, oly hangulatban vagyok, hogy a kormány egyes lépéseiről mást mint dicséretet nem is akarok mondani. Épen ezért nem irtam mostanig. Vidékünkön általános a meggyőződés, hogy bajainkon csak az országgyűlés segíthet. A törvényesség helyreállítása csak a törvényes fejedelem s a nemzet törvényes képviselőinek egyetértése által sikerülhet, s ezért mi kis emberek készek vagyunk minden áldozatra, mely tőlünk azért kívántatik, hogy az országgyűlés mentül elébb megkezdhesse tanácskozásait. — Mint ily áldozatot tekintettük a kormánynak azon határozatát is, mely megyei életünknek biztosan várt helyreállítását újra elhalasztja, és zúgolódás nélkül fogadtuk el e határozatot. Azon tisztelt férfiak, kik közügyeink élére állíttattak, nem ismerik az okokat, melyekért mi közönséges emberek sok megyében a restauratiot égető szükségnek tartjuk; de mi szintúgy csak egy kis részét ismerjük azon tekinteteknek, melyek a kormányt a megyék helyreállításától visszatartóztaták, s azért nem sokat szólunk e tárgyról. A főispánoknak adott utasítás sem csillapitá sokaknak aggodalmait, s a legkevesebb, mit arról mondottak, az, hogy jobban szerettük volna, ha a kormány oly férfiakat választva, minővel megyénket megajándékozá, a diák közmondáshoz tartotta volna magát: mitte sapientem et dic illi nihil; de nem zúgolódtunk, vagy csak csendesen magunk között, hol azt az „Ost-Deutsche Post" és társai, kik kormányunk ellen törnek, nem hallhaták. Minden panaszok csak magunk között szép csendesen hozattak elé, s azért feleslegesnek tartám, hogy említsem, várva a pillanatot, midőn e kellemetlen észrevételek helyett azon általános megelégedésről irhatok, melylyel az országgyűlésnek kihirdetése vidékünkben fogadtatott. Hisz a mint mondám, mi mindent csak törvényhozásunktól várunk, s hogy ez működését mentül elébb megkezdhesse, készek vagyunk rminden áldozatra, még ezen uj provisorium eltűrésére isÉs én vártam július végétől, midőn utolsó levelemet irtam, augusztus 18-ikáig 8 20-ikáig, mikorra az országgyűlés kihirdetése biztosan igértetett; vártam szeptember 1-sö napjára, s 10-ikére, s 15-ére, s most megvallom, nem merek várni 25 i kére, hanem kimondom: hogy a nemzetnek legfőbb, sőt egyetlen óhajtásának halogatását nevekedő aggodalommal látjuk. Nem csak postamesterünk, ki, hanem az^ lovait fogják be, a leggyorsabb haladásnak embere, de szomszédom is, ki bár mennyire conservativ legyen, mégis ugy vélekedik , hogy jelen helyzetünket kár fentartani csak egy nappal is tovább, mint az elkerülhetetlenül szükséges.