Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 12. szám - Helyhatósági szerkezetünk 2. [r.]

I POLITIKAI HETILAP Me^jeleuik hétfőn reggel másfél — két nagy Íven. Előfizetési díja, akár Budapesten házhoz hordva, akár vidékre postán küldve, egész évre 8, fél évre 4, negyed évre 2 frt. Egy szám ára 20 kr. Hirdetési díj 4 hásáhos kisbetü-sorért 6 kv. Bélyeg külön 30 kr. „Citius enim emerget veiitas e falsitate, qnajn e confnsione." B a c o. Szerkesztőség és kiadó-hivatal. Czikkek. levelezések s átalában a lap szellemi ráfessél illető küldemények ós tudakozások a szerkesztőséghez < (Aldunasor. 20 sz.), előfizetési pénzek, reklamatiók és l hirdetések a kiadó-hivatalhoz (Barátok-tere 7. szám) intézendők. Első évfolyam. 1865. 12. szám. Pesten, Szeptember 18. Előfizetem felhívás „POLITIKAI HETILAP"-ra. Egy negyed éve, hogy előleges programmunkat a közönség kezére bocsátottuk. Pályafutásunk rövidebb, semhogy valamennyi kitűzött kérdést már tárgyalhattuk volna ; de elég hosszú arra, hogy a közönség megitélhesse, vajon következetesen a kitűzött irányban haladtunk-e és beváltottuk-e, a mennyire ez idő szerint lehetséges, a programmunkban foglalt ígéreteket ? Ily irányban haladva továbbra is, míg vagyunk győződve, hogy a velünk megindult s egyre szaporodott olvasókör folyton tágulva, lehetségessé teendi, hogy még nagyobb tért szentelve a megoldandó kérdéseknek, nagyobb mérvben is közreműködhessünk azon közös czélra, mely a törvényes állapot visszahódítása által gyakorlati alkalmazást kiván szerezni az 1848-ban megállapított jogi elveknek. A „Politikai Hetilap" előfizetési ára egész évre 8, félévre 4, negyedévre 2 forint. Y Helyhatósági szerkezetünk. n. Egyik] czikkemre, melyben azon nézetet mondtam ki: „hogy megyei rendszerünk a 48-ki átalakulás után csak ugy felel meg feladatának, ha főleg mint közigazgatási szervezet tekintetik", az „Idők Tanuja" még a mult hóban azt jegyzé meg, hogy „miután — mit igen sajnál — ekként ragaszkodom még folyvást régi meggyőződésemhez, az országgyűlésen nagyon kis-számu követőim találkozandnak." Nagyon megijedhettem volna e szomorú jóslaton, azon ban több környülmény némikép enyhíti ez aggodalmamat. Mindenek előtt bizonyos mértékben megszoktam a helyzetet, melylyel fenyegetnek. Voltak idők, midőn egyes elvek mellett csak néhányad magammal küzdöttem s nem tapasztaltam kárát sem magamra, sem a közügyre nézve. Szükséges, hogy a seregnek előőrsei is legyenek, s hogy azon téren, melyen később városok épülnek, a civilisationak helyét egyes munkások készítsék elő. — Igaz, hogy mikor a derék sereg megérkezik s az állásokat diadali örömmel elfoglalja, az előőrsök többnyire már tovább mentek, s igy a csak akkor osztatni szokott jutalmakban nem részesülnek ; a mikor pedig a város felépült, a squatter a civilisatio élvezeteiben nem vesz részt, hanem más vadonban tovább folytatja baltájával magányos feladatát. De a nagy sereg diadalmai között néhányan mégis megemlékeznek az előőrsökről is, s a virágzó telep nem feledkezik meg egészen azon munkásokról sem, kik helyét előkészíték, és vannak természetek, kik e magányos munkában megelégedést, s azon öntudatban, hogy magokra nézve talán háládatlan, de szükséges munkát teljesítenek, elég jutalmat találnak. Ezért én soha nem ijedtem vissza a gondolattól, hogy minoritásban leszek. S ez első vigasztalásom. A másodikat abban találom, hogy ugy tartom, az „Idők Tanuja", midőn elhagyatottságom felett sajnálkozását fejezi ki, épen az időben csalatkozik. Ha 1847-ben élnénk, aggodalmai alaposak lehetnének, de most nem osztozom azokban. Mióta törvényhozásunk 1848-ban egyhangúlag kijelenté azon meggyőződését, „hogy alkotmányos életünk kifejtésére , s nemzetünk szellemi s anyagi javára hozandó törvényeink csak az által nyerhetnek életet s valóságot, ha végrehajtásukkal minden más befolyástól független nemzeti kormány lesz megbízva — s hogy ezért kollegiális kormányrendszerünknek magyar felelős minisztériuma átalakítását minden reformok alapfeltételének s lényeges biztosítékának tekinti;" s mióta azon törvények iránt, melyek a híressé vált felírás elvei szerint a kiváltságos osztályok képviselői által akkor Pozsonyban alkottattak, 1861-ben az egész nemzet kimondta nézetét: nincs okunk félni, hogy mert a kormány felelősségét alkotmányos létünk feltételének tekintjük, nézeteinkkel elszigetelve álljunk. Egyesek máskép vélekedhetnek , de a nemzet legalább ezen kérdésben velünk van, s ha a felelősség elvének gyakorlati alkalmazása megyei rendszerünk némely módosításait szükségessé teszi, a nemzet kész ezen áldozatra is, és panasz nélkül hozandja azt, mint annyi szenvedést elviselt, melylyel 1848-ki törvényeinek élvezetét előre megfizette ; de melyet joggal megsokallana, ha annak árán csak azon biztosságot szerezte volna magának, hogy kanczellárainak s tárnokainak sora uj fényes nevekkel fog bővíttetni, és hogy sérelmeinek uj centuriáját megkezdve, azok felett megyei gyűléseiben fényes szónoklatokat fog tarthatni. Legfőbb vigasztalásom pedig abban áll: hogy ha az „Idők Tanujá"-nak jóslata teljesülne, ez az országra, sőt még magamra nézve is tulajdonkép igen közönyös. — Az országra nézve a jelen pillanatban fontosnak csak azt tartom: hogy az egyes kérdések iránt valóban erős közvélemény alakuljon, s mi magamat illet, soha nem vágyódtam azon dicsőség után, hogy sokan oly elvekért kövessenek, melyek nem az én elveim. Miután pedig egy erős közvéleménynek alakulása csak ugy lehetséges, ha az egyesek saját véleményüket tisztán fejezik ki, mi nélkül véleményeinkben öszhangzás létezhetik, de valóságos egyetértés soha: az „Idők Tanujá"-nak rokonszenvü figyelmeztetése csak arra buzdíthatott, hogy saját nézeteimet, megyei szerkezetünkről vagy inkább egész közigazgatási szervezetünkről, melylyel az kapcsolatban áll, annál világosabban adjam elé. S most térjünk vissza tárgyunkhoz. Bármily nagyszerű fogalmai legyenek valakinek az állam hatásköréről, annyi bizonyos, hogy az uj korban, midőn államaink nem egy város körére szorultak, hanem nagy országokat foglalnak magukban, az államon kivül más kisebb politikai testületek léteznek, melyekhez az egyes polgár viszonyban áll. Valamint az államnak mint egésznek bizonyos feladatai vannak, melyek minden polgáraival közösek: ugy vannak bizonyos feladásai az egyes megyéknek vagy községeknek is, melyeket közös ügyeknek nevezhetünk, a mennyiben nem csak az egyéneket illetik s igy nem is az egyesnek akarata által döntethetnek el, de melyek csak azokra nézve közösek, kik az egyes községben vagy megyében laknak. S mint utolsó czikkemben kimondtam, minden czélszerü közigazgatásnak első feltétele, hogy a közős ügyek ezen különböző nemeinek határai tisztán jelöltessenek ki. Mi módon eszközölhető ez ? Mindenek előtt az által, ha az állam kormány a s a helyhatóságok körének kijelölésében ugyanazon jogelvet tarljuk szemünk előtt, mely ujabb időben minden politikai szabadságnak alapját képezi, s mely szerint közös ügyek elhatározásában mindenkit egyenlő jog illet, minélfogva azon ügyek elhatározásánál, melyek az állam min23