Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 2. szám

21 iaokkal|s egy ideiglenes vízvezeték berendezésével van összekötve, mely kivált a redoute előtti szabad tért szerfelett emelné. A kettős bazár 26 kisebb házzal s két végén két nagyobb épülettel van tervezve. Mennyi haszon és mennyi kényelem a forgalomra nézve. 20—30 kereskedő, vagy egy vállalkozó társaság összeáll s törlesztésre felvett tökéből épít magának egy csarnokot, mely annyi pénzért, a mennyit most boltjáért 15—20 éven át fizet, ugyan annyi idő alatt tulajdonává válik. Fejfogásom szerint a leghelyesebbnek tartanám, ha Pest városa maga karolná fel a bazár eszméjét, ő venné kezébe az üzletet. Pest város tanácsa, mely legközelebb a redoute felépítése által megmutatta, hogy áldozatot nem kiméi, hol a lakosság igényeinek kielégítéseiről s a város emelkedéséről van szó: bizonyosan mindent meg fog tenni, mit a kereskedés felvirágoztatása érdekében tennie szükséges. Tegyük fel., hogy Pest városa maga vesz fel törlesztésre pénzt, melyen a bazárt felépíti, csakhamar azon kedvező helyzetbe jut, hogy a kereskedést is emelve, oly pompás épületet nyert, mely neki évenként '200,000 frton felül jövedelmez. A kérdés tehát az : osztja-e Pest városa a bazár eszméjét? Ha igen, ugy küldjön ki egy választmányt a kivitel iránti egyezkedés s a létesítés módjának elhatározására nézve. Pest városának minden lehető utat és módot fel kell használni, hogy az anyaváros szépségét, kellemeit, egészségi és gyarapodási előnyeit — ha az némi áldozattal járna is , — mi a bazár tervéről nem állítható — előmozdítsa. E város az országnak szíve, melynek dobogása a nemzet nagyságát és erejét hangoztatja az idegen előtt. GRÓF.ANDRÁSSY MANÓ. Bécsi levelek. ír. Bécs, július 8. A ki majd valamikor az időszaki sajtó közlönyeiből Össze fogja hordani az egyes köveket, hogy a mostani válságos napok történetét alkossa belőlük: azt nem kevéssé fogja meghökkenteni azon körülmény, hogy a beállott változás majdnem egyedül Magyarországon találkozott feltétlen bizalommal, míg egyebütt, csak több kevesebb bizalmatlanság nyilvánulására adott alkalmat. Nem szólunk az olyan lapokról, a milyen péld. a nagyszebeni újság, mely bámulatos cynismussal azon felkiáltásra fakad: adná az ég, miszerint Austria elég erős legyen, még ezt a „puf"-ot is kiállani. Az ily lapok egyenesen a sajtárus boltjából vándorolnak az — orkuszba és nem fogják elzárni a jövőbeli történetíró kilátását. De szólunk mind a külföldi, mind az osztrák sajtó tekintélyes, komoly közlönyeiről, melyek közül — nincs tagadás benne — elegen vannak, kik az uj fordulatot még mindig gyanús szemmel kisérik, és, a mi különösen feltűnő, e lapok többségétől el nem tagadhatni, hogy velünk együtt a szabadelvüség zászlaja alatt küzdenek. Honnan — ez? kérdi majd az egykori történész —- honnan ezen ellentét a szabadelvű magyarok és a birodalom más részeinek, sőt még a külföld liberálisai közt, holott nevezetesen ez utóbbiakról nem lehet feltenni, miszerint a centralisátió melletti buzgalom zavarja meg itéletöket? Honnan e bizalom a magyarok részéről, kik csalódásokban valóban nem szegények, és e bizalmatlanság a szabadelvű európai sajtóban, mely csak örülhetne, ha végre valahára Austria is a valódi alkotmányosság ösvényére lépne ? Duo dum faciunt idem, non est idem, és a bizalmatlanság, mely a birodalom belsejében mutatkozik, egészen más forrásból ered, mint az, mely a külországok szabadelvű politikusait megszállta. Ez utóbbiak gyanakodása két forrásból keletkezik. Először is azt hiszik, hogy a magyarok liberalismusa csak színlelt vagy legalább csak a felszínen úszó, de a mélységbe nem hatoló. Ha — ugy vélekednek — a magyar nemzetiségnek oly engedmények tétetnek, melyek által ő uralkodóvá lesz Sz. István koronája területén; ha a régi intézmények, a mennyire ez még lehetséges, helyreállíttatnak • akkor Magyarország le van kenyerezve, akkor ismét kész feláldozni vitám et sanguinem, nem törődve azzal, vájjon mi czélra vétetik igénybe ez áldozat! A bizalmatlanság másik szarva pedig a kormány ellen irányul, melyről azt hiszik, hogy mihelyt ismét megerősödik, mihelyt a pénzügyi bajok félig meddig orvosolva lesznek; mihelyt Austria ismét nem csak névleg, hanem valósággal és a megfelelő sulylyal foglalhat helyet Európa nagyhatalmai közt, ezen gyarapodott erejét a szabadság elnyomására, a reactió támogatására fogja felhasználni. így tehát a magyarok — öntudattal vagy a nélkül — a reactió eszközeivé lennének és a kik köztük igazán liberálisok, csak nagyon későn fognák észre venni a tévedést, oly későn, hogy többé nem lesz módjuk, azt helyrehozni. A ki az európai sajtót szakadatlan figyelemmel kiséri, az tanúságot tehet iménti előadásunk helyessége mellett; a nélkül, hogy egyes idézetekre szükség volna. Onámítás volna a legtekintélyesebb közlönyök e magatartását szépítgetni vagy épen ignorálni oly időben, midőn e hatodik nagy hatalom *— habár a czélszerü diplomatia által el nem ismerve — minden lépten nyomon érezteti a maga befolyását. Megfoghatjuk, hogy hazánkfiai nagy része megvető mosolylyal fordul el ezen — a mennyire rólunk van szó teljesen ferde nézetektől, és saját öntudata előtt tökéletesen igazolva érezvén magát, az alaptalan vádat fel se veszi. De nem hisszük, hogy ezzel egymagával boldogulhatnánk. Igaz, hogy mindenkit jónak kell tartani mindaddig, mig rá nem bizonyul, hogy rosz; de ha egyszer — okkal vagy ok nélkül, az mindegy — rosznak tartják, akkor ismét a másik példabeszéd lép érvénybe, hogy qui tacet consentire videtur. Egyébiránt koránsem meddő tollharcz az, mit az ellenünk felhozott gyanúsítás erőtlenítésére ajánlunk, hanem határo-' zott cselekvés, ernyedetlen haladás a szabadság ösvényén, lankadatlan küzdelem azon elvek mellett, melyekről azt hiszik, hogy vagy épen nem ismerjük, vagy csak amúgy ínulékonyan tűztük zászlónk ra, a honnan egy két jó szóért, nemzetiségünk czirógatásaért, vagy egy pár elavult privilégium fölelevenítéseért el fogjuk távolítani. A jövő országgyűlés bőségesen fog alkalmat szolgáltatni annak kimutatására, miszerint értjük és érezzük azon solidaritást, mely az öszszes szabadelvű Európa törekvései közt létezik, és hogy az e téren küzdőknek szánt babérnak egy részét méltán vehetjük igénybe, mert a magas czél melletti lelkesedésben és a küzdelem fáradalmaiban és áldozataiban egyaránt osztozunk a nem magyar szabadelvűekkel. A mi a kormány végszándokai ellenében felmerülő gyanút illeti, ennek elhárítása nem tartozik reánk, e szándék körül avatatlanokra; csak annyit mondhatunk, hogy ha a külföldi sajtóban említett szándékok (a mit nem hiszünk) valóban léteznének, és ha azok csakugyan egyedül Magyarország segélyével valósíthatók, akkor — bizony mindörökké valósíttatlanok fognak maradni! A béc i vagy helyesebben német-osztrák liberálisok aggodalmairól már első levelünkben szóltunk. Azóta a hangulat nyugodtabb lőn, de az aggodalom még létezik és k'felé való nyilvánulása csak azért enyhült némileg, mert az uj minisztérium megalakulása okozta szünet alatt, sehonnan nem | kapott ujabb táplálékot. A hírlapi ellenzék ezalatt kissé rendezte a maga sorait és kiadta a jelszót, mely így hangzik: jogfolytonosság. Magyar fülnek kedvesen hangzó szó, melynek fennen hirdetéseért néhány év előtt a bántalmak egész kőzáporát hullatták árva fejünkre. Hála az égnek, nem tett rajtunk kárt, nem zúzta darabokra a mi jogunkat, de még méltányosságunkon sem birt csorbát ejteni és mi — >?Shylock, ki csak irott levelére támaszkodik" — mi azt mondjuk: jól teszitek, hordjátok magasan a ti jogotokat, akkor tisztelni fogjátok a másét is, de aztán jog legyen ám, a mit folytatni akartok és ne talán jogtalanság. Jog pedig csak az lehet, a mi nem ütközik össze más régibb joggal, és a mi hazánk jogával ellentétben áll, az rátok nézve soha nem lehetett jog és így még akkor sem, sőt épen akkor nem folytatható, ha mindannyian a jogfolytonosság elvéhez ragaszkodunk ! Ez átalánosságoknál talán tovább kellene mennünk, talán részletesen kimutatnunk, melyek az összeütközési pontok, de ha ezt tenni akarnók, szabatos értelmezésével kellene