Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 10. szám

POLITIKAI HETILAP i Megjelenik hétfőn reggel } másfél—két nagy iven. j Előfizetési díja, akár Budapesten házhoz hordva, akár j vidékre postán küldve, egész évre 8, fél évre 4, ne| gyed évre 2 frt. Egy szám ára 20 kr. Hirdetési díj 4 [ hasábos kisbetü-sorért 6 k". Bélyeg külön 30 kr. „Citius enim emerget veiitas e falsitate, quam e confusione." B a c o. \ Szerkesztőség és kiadó-hivatal. \ s Czikkek, levelezések s átalában a lap szellemi részét ! | illető küldemények és tudakozások a szerkesztőséghez j < (Aldunasor. 20 sz.), előfizetési pénzek, reklamatiók és j s hirdetések a kiadó-hivatalhoz (Barátok-tere 7. szám) ! ) intózendők. ! 10. szám. Pesten, Szeptember 4. Pest, sept. 2. Az ideiglenes országház ügyében kinevezett bizottmányjavaslata, a mint halljuk, legfelsőbb helyen elfogadtatott. Az építést még e héten megkezdik, s ámbár a királyi meghivó leirat még nem küldetett szét, minden arra mutat, hogy a régen várt pillanathoz közeledünk, melyben törvényhozásunk működését megkezdheti. Nincs senki a ki e pillanat fontosságát el nem ismerné, s midőn azon kérdésekre gondolunk, melyeknek megoldását legközelebbi országgyűlésünktől várjuk, s melyektől hazánk alkotmányos állása, a birodalom jövője, s csaknem minden egyes polgárnak jólléte függ: egész súlyában érezzük a nagy felelősséget, mely az egyes választótól az országgyűlési képviselőig mind azoknak vállán fekszik, kik jövő törvényhozásunk alakulására s határozataira befolyást gyakorolhatnak. Ha valamikor, ugy most szükséges, hogy mindenikünk híven s buzgalommal teljesítse kötelességeit, s mellőzve minden más tekintetet csak a haza érdekeinek előmozdítására fordítsa törekvéseit, a nemzet magatartása pedig mutatja, hogy minden osztályai a dolgoknak jelen helyzetét igy fogták fel. A bécsi lapok nagy elismeréssel szóltak Magyarország politikai pártjainak fegyelméről, s bámulatukat fejezték ki a nyugalom felett, melylyel a nagy politikai változás az ország minden részeiben fogadtatott. Pedig a hideg megfontolás nem tartozik azon tulajdonok közé, melyekért a magyar nemzet eddig különös dicséretekben részesült. Elég hévvel vitatkoztunk többnjnre nem csak elvek , dé minden alkalmazásuk felett s kik ezért a melegvérüek (heiszblütig) czimével tiszteltek meg, most nem foghatják meg az egyetértést, mely minden politikai pártok között létezik, s mely szerintök csak különös okokból s onnan magyarázható, hogy az eljárás iránt, melyet követni akarunk magunk között előre megegyeztünk. — Mintha Szécsenyi kedvencz eszméje a közös taktikáról, végre létesült, s a nagy férfiúnak régi óhajtása beteljesedett volna, hogy politikánkban, mint a sakjátékban, minden mozdulatot előre kiszámítsunk. Egészen ugy, mint Lajtán túli barátaink azt maguknak képzelik a dolgok ugyan nem történtek. Azok, kik az ország fölött négy évig uralkodtak, gondoskodtak arról, hogy polikai pártjaink sem egyenként, sem egymással ne találkozhassanak, s időszaki sajtónk az idő alatt, Talleyrand hires tanácsa szerint, inkább nézeteinek eltakarására mint kimondására használta szavát j igy tehát nem tanácskoztunk eljárásunk felett s a jelszó sem adatott ki, melyet fegyelmezett pártjaink követhetnek. De egészben véve bécsi jóakaróinknak mégis igazuk van. Igen is létezik egy különös ok, melynek a nemzet nyugodt magatartása köszönhető, s azt sem tagadhatjuk, hogy megegyezés történt közöttünk, melynek következtében jelenleg felhagytunk vitatkozásainkkal; valóságos összeesküvés, s hogy az felette veszélyessé ne váljék inkább fölfedezzük titkunkat. Rendkívüli [ nyugalmunknak oka azon meggyőződés, hogy csak törvényeink végrehajtását követelve s nem kívánva semmit, mi a birodalom Lajtán túli népeinek érdekeivel ellentétben állna: ügyünk igazságos, s ezért érdekünkben fekszik, hogy a kérdések, melyek köztünk s a birodalom között fenforognak mentül nyugodtabban vitassanak meg. Az egyesség pedig, melyre az ország különböző pártjai léptek abban áll: hogy mig hazánk törvényes állása helyre^ állítva nem lesz, mig háromszínű zászlónk magasan s szabadon, mint régi napokban nem lobog ismét a határok felett, melyek Sz.-István birodalmát környezik, félre tesszük pártszinezetünket; s erőnk szerint támogatni fogunk minden törekvést, mely a közös czélhoz közelebb vezethet. Egyességünk, ezen összeesküvés, mert — hisz szivünkben megeskedtünk reá — nem az utóbbi hetekben történt. Sokkal régibb az. Mikor Schmerling ő excellencziája még várakozott, s bizonyos államférfiak a megyei rendszert — alkotmányunknak e régi bástyáját — arra akarták használni, hogy kiszedett s körülfaragott köveiből hidat építsenek, mely areichsrathba vezessen; mikor az időszaki sajtó, ha szabadon nyilatkozott, csak a hadi törvényszékeket hozhatta mozgásba, s a hatalam szükségesnek tartá, hogy nyájas gazdasszony aink egyletét fiók egyesületek alakításától eltiltsa, s igy hárítsa el a veszélyeket, melyek a fenálló rendszert fenyegethetik, ha az aszalt gyümölcs az egész országban közös szabályok szerint készíttetik, vagy a tyukászat emelkedésével, nagyon sokaknak szárnyai nőnek ; még akkor kötöttük meg ezen egyességet, s nem fogjuk azt felbontani mig e feladat befejezve s programmunk ezen része kivivé nem lesz. Igaz nem magunk készítettük. Erre a szelid ostrom állapot, mely alatt éltünk nem nyújtott alkalmat, s uj program helyett, régi törvénykönyvünket kellé kitűznünk,) melynek motivatiójául — mert szólnunk szabad nem vala — csak azon állapotra mutathattunk, melyre az ország azóta jutott, mióta kormánya a programmot elvété. De hacorpus jurisunk kissé voluminosnsnak látszik is, velős kivonatját mindenki ismeri, s legalább azt értük el vele, hogy arra nézve agg és ifjú, conservativ s a haladás embere, az alföld s felvidék kezet fognak, s a mi nagy mozgalmak korszakában a legritkább s legnehezebb, az egész nemzet egy határozatban találkozik : abban, hogy a koronát csak akkor tesszük mélyen tisztelt fejedelmünk homlokára, ha egy boglár sem hiányzik azok közül, melyekkel eldődei e koronát viselték. Nagy előnye ez helyzetünknek, s ha van valami, mi a reménységet, melylyel a jövőbe tekintünk igazolja, ez azon egyetértés, mely a kiindulási pontra nézve közöttünk létezik, s azon meggyőződés, hogy a mi a szorosan véve al kotmányos kérdéseket illeti, azokban együtt fogunk állni. Ha azonban elfogultság nélkül tekintjük helyzetünket, átlátjuk hogy ez egy magában még nem elég. Az alkotmányos kérdések a legfontosabbak. Állami létünk s az ősöktől öröklött alkotmányos szabadság háttérbe szorít minden egyéb érdeket, s a ki csak anyagi jóllétünk emelésében keresné is fő feladatunkat, könnyen átláthatja, hogy minden mit ezen irányban elérhetünk mindig csak bizonytalan kincs marad, ha azt alkotmányos önállásunk nem biztosítja. De bár mennyire megegyezünk e nézetben, ez érdekek fontosságát azért ignorálnunk nem szabad s nem hunyhatjuk be szemünket azon állapot előtt, melyben hazánkat más tekintetben látjuk, s melyen az alkotmányos kérdések bir mily kedvező megoldása még nem segíthet. A nagy átalakulás, melyen 184S-ban keresztülmentünk, kiterjedt minden viszonyainkra. Midőn a kiváltságok helyébe; melyek egykor minden jognak alapját kt'pezék. a jogegyenlőség elvét állítottuk fel, régi institutióink nagy része föltarthatatlanná vált, s törvényhozásunknak nem vala eddig alkalma, hogy az ez által támadt szükségeknek eleget tegyen. — A magánjogtól kezdve, mely az egyes vagyona felett határoz, azon állapotokig, melyek, mint a kereskedelmi törvények, közlekedési rendszerünk s péuzviszonyaink az y 19 ék <