Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 10. szám

118 egész ország vagyonára elhatározó hatással birnak, provisorius állapotokban élünk, sőt, mi civilisált országban ily hoszszú ideig talán soha sem történt, mondhatjuk, hogy közigazgatásunk sincs legalább olyan, melynek fentartását bárki is ohajtandónak vagy csak lehetségesnek is tartaná, és ezért bizonyosan nem vonhatja senki kétségbe, hogy, valamint az 1848-ki törvényhozás elhatározó befolyást gyakorolt nemzetünk egész jövőjére, ugy a feladás, mely jövő törvényhozásunkra vár, semmivel nem csekélyebb. Áz 1848-iki törvényhozás középkori államszerkezetünket az ujabb kor szellemében alakította át. Jövő törvényhozásunk feladása lesz, hogy az akkor felállítottuk elveket életbe léptesse, és senki sem tagadhatja, hogy azon módok iránt, melyek szerint ezt helyzetünkben tennünk kell, nem vagyunk annyira tisztában, mint az iránt, hogy ezen elvekhez szilárdan ragaszkodunk. Volt idő, midőn azok, kik a kormány felelősségét a valódi alkotmányosság feltételének tekintve, kivivását tűzték ki feladásokul, ábrándozóknak tartattak. Csaknem hazafiatlanságnak vétetett, ha valaki, megyei rendszerünk hiányait kiemelve, azon nézetet vitatá, hogy ezen institutiónk czélszerü communalis rendszer nélkül sem a kor igényeinek, sem az Önkormányzat elvének meg nem felel. — De miután az 1848-iki törvények, melyekhez az egész nemzet ragaszkodik, a kormány felelősségét elfogadták, s miután senki nem vonhatja kétségbe, hogy az önkormányzat elve a nép legszámosabb [osztályainak érdekeit csak annyiban elégítheti ki, a mennyiben az szűkebb körökben a comunben is alkalmaztatik, s miután ezekből világos , hogy most a kormány felelősségének elvéhez ragaszkodunk, democratikus irányú átalakulásunk következésében a megye teendőinek egy része a valóságos helyhatóságra megy át, egész megyei szerkezetünknek is módosításokon kell keresztül menni' eljött az idő, hogy a kérdést, miben álljanak ezen módosítások, komoly gondolkozásunk tárgyául tűzzük ki annyival inkább, minthogy nem az lehet czélunk, hogy régi közigazgatási szerkezetünket a rideg centralisatioval cseréljük, melynek hiányait annyi tapasztalat bebizonyította, hanem csak az: hogy az önkormányzás elvét, mely százados megszokás által a nemzet erkölcseivel összefolyt, oly módon alkalmazzuk hazánkban, hogy annak jótéteményei, melyeket eddig csak a nép kiváltságos osztályai ismertek, az egész nemzetre kiterjedjenek, és sem a kormánynak szükséges hatalma, sem azon biztosság csorbát ne szenvedjen, melyet más alkotmányos nemzetek példájára mi is a kormány felelősségében keresünk. És kétségtelen, hogy országunk régi törvényes önállásának helyreállítása után ez képezi jövő törvényhozásunk első, s nézetünk szerint legnehezebb feladatát. Vannak azonban azon kivül törvényhozásunknak más, nem kevésbbé fontos teendői is. Elvek — bár mily szépek s igazságosak legyenek magukban véve, a dolgok állását még meg nem változtatják, s a jogegyenlőség, melyet a törvény hirdet, a polgárok minden osztályainak még nem biztosítja azon befolyást, mely őket megilleti. A democratiát nem kimondani, hanem organisálni kell. A nép befolyása nem irott jogaitól, hanem azon állástól függ, mely őt ezen jogok gyakorlatára alkalmatossá teszi. — Mi egykor az aristocratiáról mondatott: „la noblesse obiige" (a nemesség kötelez), ép ugy áll a democratiáról is. Hatalma attól függ, hogy kötelességeit ő is teljesítse, — s ezek főkép kettőben állnak: hogy dolgozzék s mivelje magát; miből viszont az következik, hogy , a mennyiben jövő törvényhozásunk főfeladatát az 1848-ban felállított elvek életbe léptetésében találjuk, az nem felelne meg kötelességének, ha, midőn egy részről az ország materialis érdekeire fordítva figyelmét, azon akadályokat elhárítja, melyek eddig a szorgalomnak útjában álltak, s azon eszközökről gondoskodik , melyek szükségesek, hogy a becsületes tevékenység gyümölcseit élvezhesse: nem fordítana figyelmét egyszersmind arra is, hogy a nevelés jótéteményei a nép minden osztályaira nézve ép ugy közösök legyenek, mint azon jogok, melyeknek valódi becse a miveltségnek egy bizonyos fokától feltételeztetik. Az állami kérdéseken kivül ezek levén jövő törvényhozásunk főteendői, idején látjuk, hogy, miután amazokra nézve nézeteinket elmondottuk, most főkép azon egyes kérdések iránt adjuk elő nézeteinket, a melyek megoldását csak törvényhozásunktól várjuk, de melyeknek megvitatása és ezÍ által felvilágosítása , az időszaki sajtó legszebb feladatát képezi. B. EÖTVÖS JÓZSEF. T Á R C Z A. A magyar orvosok és természetvizsgálók Xl-dik nagygyűlése. Pozsony, szept. 2-dikán. Nemzeti zászlók az utczákon ; élénk sürgés-forgás, fáklyászene, diszlakoma, kétrendbeli gazdag tárlat, díszelőadás a színházban, népmulatság a ligetben, tánczvigalom, nagyobb-kisebb kirándulások: ezek — magukon a gyűléseken kivül — azok a látható jelenségek, melyekkel a magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűléseinek második évtizede megnyilt (a gyüléstelen éveket nem számítva). Különösen jól esett a vendégeknek az a szíves fogadtatás, melyben a pozsonyi családoknál részesültek, s az a nagy érdeklődés, melyet az itteni közönség, kivált a szépnem is, a gyűlés iránt tanúsított. El is követett Pozsony városa mindent, hogy vendégei lelkében magának kedves emléket biztosítson. Az elszállásolások, a vasárnapi ismerkedési estély és fáklyászene, a hétfői diszlakoma, a szerdai kirándulás Dévénybe, Hamburgba s Német-Ovárra, mind példás rendezésről tanúskodtak, és a rendezés körül a főérdem Edl Tivadar pozsonyi polgáré; szerettük volna, ha — tanulni és pirulni — itt voltak volna azok a pesti rendezők, kik ezidén a dalárokat oly roszul fogadták, meg azok is, kik harmadéve ugyancsak az orvosokat és természetvizsgálókat sehogysem fogadták. Csak egy rendezés ellen van kifogásunk : az első (hétfői) közgyűlés rendezése ellen. Ezt megint ugy teli tömték jegyzőkönyvbe s napi közlönybe való tárgyakkal; ugy elhalmozták előadásokkal — öttel ! — hogy még fele sem folyt le s már fele sem volt ott sem a közönségnek, sem a gyűlés tagjainak. Különben mind az öt előadás olyan jellemző volt, hogy illett közgyűlési előadásnak; de a sok még a jóból sem jó. Először Korányi Frigyes értekezett az idegességről; aztán Hauer Ferenc bécsi geolog adta elő (németül) a bécsi földtani intézet fölvételeit Magyarországon; ezt Hideghéthy Antal értekezése követte a mezőgazdaság és természettudomány viszonyairól ; ezután Arányi Lajos ismertette Vajda-Hunyad várát; végül Kulinyi Ferencz Nógrádmegye agyagtelepeiről értekezett, s az ö indítványára a gyűlés táviratilag üdvözletet küldött a jeles geolog és emberbarát, Haidinger Vilmosnak, kit betegsége gátolt a megjelenésben. Egyébiránt nevezetes és ritka vendégekben nem volt fogyatkozás. Saját magyar nevezetességeinkről hallgatva, csak egypár idegent említünk föl. Itt volt többek közt a híres physiolog és cseh vezér, Purkinje, prágai tanár, ki kaustikus humorával nagy érdeket gerjesztett, de olykor félreértésekre is nyújtott alkalmat. Az orvosi szakosztályban értekezett is. Pozsonyból Pestre utazott, mint halljuk, némi politikai czéllal is. Itt volt továbbá az idei Napoleon-dijat nyert nagyhírű boroszlói Middeldorff, ki az orvosi szakgyülésben szintén értekezett; a berlini Ascherson, ki szintén értekezett (a növénytani szakgyülcsen); a bécsi b. Wattmann orvostanár s Jelinek meteorolog; a hazánkat már többször meglátogatott londoni Patterson, az amerikai Dangerti és Langer', a moszkvai Kostares, stb. A beirott tagok összes száma 547 volt. De térjünk vissza az első közgyűlésre, s mondjuk el röviden, hogy azt az ősz gr. Zichy Károly nyitotta meg, ezután a pozsonyi polgármester Gottl Móricz a város, és b. Mednyánszky Dénes a pozsonyi természettudományi társulat nevében üdvozlék a vendégeket. Következtek a különféle intézetek és egyletek küldöttségeinek bejelentései, meghívások, az utóbbi nagygyűlés óta elintézett s egyéb folyó ügyek, melyek közül kiemeljük, hogy a háromrendbeli föladatokra beérkezett pályamunkák közöl a bírálók csak egyet ítéltek jutalmazandónak, a bujakórról, szerzője ifj. Halasi Spányik József, csikszentmártoni orvos. (A jutalom 20 db arany.) Balassa János alelnök 100 db aranyat bocsátott a közgyűlés rendelkezése alá, melylyel a legközelebbi három év alatt megjelenendő legjobb magyar orvosi eredeti munka lesz jutalmazandó. . A hétfői közgyűlést kedden, csütörtökön és pénteken szak gyűlések követték, melyekben számos, és közöttük igen kitűnő előadások