Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1938 / 2. szám - Öröklési jog és az Öröklési jogtudomány
68 gyar Igazságügy' 1890. évi folyamában. Indokolása pedig a „Magánjogi tanulmányok" 1901. II. kötetében.) Teleszky-féle javaslat és Grosschmid-féle életbeléptetési törvénytervezet. Így, a kettőnek nem is egymás mellé fonódó, hanem egymást kiegészítő kapcsolatában van valami bizarr mozzanat, valami olyas, mint amikor a végletek találkoznak — de találkozásuknak gyümölcsöt hozó eredője elmarad. A Teleszky-féle és ismételt szövegezésben kialakult végleges törvényjavaslat ugyanis dacára az országgyűlés igazságügyi bizottsága által eszközölt utolsó revíziónak: megbukott s követte a magánjogi kodifikáció egyéb őt megelőző munkálatainak közös sorsát. Ennek ellenére sem a kodifikáció, sem a jogutdomány szempontjából az a sok szellemi érték, melyet éppen az öröklési jog szabályozása érdekében mindkét tényező kitermelt: nem maradt nyom nélkül és nem volt meddő fáradozás. VI. Ezzel t. Teljes ülés, el is jutottam odáig, hogy mindannak, amivel szíves türelmüket próbára tettem, végső következményeit levonjam. Feladatomul azt tekintettem, hogy a tudomány hatását vizsgáljam, melyet az a jogfejlődésre kigyakorol. Ennek az általános témának próbakövéül az öröklési jogot választottam, mely a körülbelül 7 évtizedes magánjogi kodifikációnak legmegdolgozottabb területe. Szinte világnézletekig kiszélesedő irányok ütköztek össze az öröklési jog miképpen való törvényes szabályozásának kérdésében és ez összeütközések homlokterében a jogtudomány járt elől s a magyar jogász közvélemény kialakításában döntő szerephez jutott. Az öröklési jogi kódex ugyan még máig is a jövő zenéje — de a harc eldőlt és az örökjogi receptió hovatovább homályosodó emlékké válik csupán. Annál kristályosabbá csiszolódik ki azonban annak az érdeme, akinek ragyogó tollához a magánjogi törvényalkotás irányának megváltozása fűződik. Könnyű feltennem és könnyű megfelelnem ekként a kérdést: mit jelent a magyar öröklési jog tudományában Grosschmid Béni és az ő élete legjobb munkája? Sokat. Jelenti először is a magyar öröklési jogi monográfia legmagasabb rendű típusának megteremtését, „öröklött és szerzett vagyon" és „Kötelesrész" című munkái, melyek a kidolgozás mesteri rendszerével és egyéniségével az előtte író öröklési jogi monografisták (Matlekovics Sándor, Szabó József. Zlinszky Imre, Tóth Lőrinc, Katona Mór, Bozóky Alajos) egyébként értékes műveit messze meghaladják és a magyar jogirodalom szintjét oda emelték, ahol a legfejlettebb külföldi literaturák állanak. Jelenti a történelmi jogfejlődés folyamatosságának tudományos kultuszát. Az intézmények megismerésének és magyarázatának a történelmi alapokból való lefejtését és az elemzésnek azt a módszerét, mely az adott jogszabályban nem a tételezés külső kifejezési formáját, hanem a benne és mögötte lüktető jogérzelmi világ megtestesülését, ki vetődését látja. Azokat a láthatatlanul finom síá-