Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 2. szám - Öröklési jog és az Öröklési jogtudomány

69 lakat, melyek az öröklési jog normáit tömegek lelkéhez kötik hozzá, senki avatottabb kézzel, melegebb szívvel és érzékenyebb megértéssel nem szőtte össze tudományos vizsgálódásainak írott eredményeiben, mint Grosschmid, — aki ezen a téren nemcsak hódított, de útmutató oszloppá magasodott a növekedőben lévő majd kiforrott új generációk előtt. Jelenti a törvényalkotás újítások után lihegő irányzatának gondviselésszerű elgáncsolását oly időpontban, mikor a legmerészebb fantázia sem érezhette és sejthette előre a nemzetünket és hazánkat ért katasztrofális sorscsapást, mely száz és ezerszeres értékké emelt minden szemernyi gondolatot, minden, ha még oly kevéssé jelentős egyéni vonást is, mely magyar, magyar lélekből fakadt és ma oda számít azok közé a fegyverek és biztosítékok közé, melyekre nemzeti létünk és fennmaradásuk feltételei támaszkodnak. Grosschmid lankadatlan erővel és a puszta tudomány eszközeivel megvívott harca vetett gátat az örökjogi receptio romboló hullámai elé s itatta át a jogászi közvélekedést azzal a már senki által kétségbe nem vont öntudatossággal és meggyőződéssel, hogy a jogfejlesztés munkájának conditio sine qua nonja (különösen is az öröklési jog területén) a honi talajban fakadt, a nemzeti szellem világából termelődött saját intézmények a proprium jus-nak fenntartása és ott, ahol a változott viszonyok követelik meg, — nem kiirtása vagy feleserélése, hanem korszerű továbbfejlesztése. Ha Grosschmid fellépésének eredménye negatívum is volt, az idők rendén ekként pozitív értékké változott. Akkor a kritika kifogásoló, támadó és szétbontó munkájában érvényesült, ma egy nagy és minden ízében pozitív lelki bázist jelent, melytől semmi jogalkotás ma már el nem távolodhatik — ellenesetben és ezt példák igazolhatják — meghalt a törvény, mielőtt tulajdonkép megszületett volna. De minek folytassam én még tovább, tisztel Teljes ülés. a magyar magánjog ma élő legnagyobb mesterének tudós jellemzését, amihez, jól érzem, az én szavaim nem elég erősek és a nagy feladat előtt gyöngévé halovány ódnak el. A jog élő világában s annak tudományos kutatásában Grosschmid befolyásos tényezővé tornyosult — pedig sohasem volt törvényhozó; az öregek és a tapasztaltak tanácsának ki válogatottjai közé sohasem tartozott — oktató, tanító és nevelő szerepére pontot tett az élet, mikor katedráját elhagyta; — munkájának jutalma magának, ennek a munkának érdemében és tanítványainak nagy táborában szolgáltatja azt az elismerést, amit az úgynevezett hivatalos külvilág a maga szokványos formájában megadni neki elmulasztott. Pedig életének, tanításainak, munkásságának egyszerű a kulcsa és ebben rejlik varázslatos hatása is. Csupán egy gondolat ez, mely ha még annyira közismert is. mindegyre elvész é^ visszaszorul a jogot alkotó és jogot művelő tényezők szemei elől. Grosschmid hű volt hozzá és ezért tudta győzelmesen megvívni a tudomány puszta fegyverével örökre emlékezetesnek maradó harcait.