Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 2. szám - Öröklési jog és az Öröklési jogtudomány

65 bői, a haza legében, a nemzeti gondolat melegéből és e haza értelmén s ne csupán a fordító pennáján keresztül csírázzék, nőjjón és fejlődjék ki az a törvény, amely az örökjogban elevenek és holtak felett ítélni hivatva van." Nem jó törvény az, — mondja tovább — melyet sem az aki leírta, sem senki az országban nem ért. „Már pedig a szellemi munkának kérlelhetelen törvényéből következik, hogy a fordításnál a grammatika és a penna megy elől. s a gondolkodás marad hátul." — Ha valaki fordításhoz nynl, ezzel azt dokumentálja, hogy a tárgyat elméjén még át nem szűrte, meg nem emésztette. „Aki valamely tárgyat fenékig bir, az fordítani psychologice képtelen. Ezt a gondolkodás individualismusa kizárja."' — A fordítás szülte gyártmányon a hazai levegő, a hazai gondolkozás át nem hathat, „Azt Drezdában, Kiéiben, de nem e hazában értik, interpretálják. A hazai igazságnak ultimum fóruma tényleg oda költözik. Tényleg idegen törvény alatt áll az ország. Az évezred óta önálló magyar jognak pedig minden elégikus képzelődés nélkül, utolsó órája ütött. Irodalom? Tudomány? Milyet fakaszthat az a törvény, mely ö maga eleve hirdeti: fordíts, ne gondolkozzál?" Ám a szerző által „utánskribálmány"-nak jellemzett fordító szabályalkotás azzal a további súlyos következménnyel jár, hogy a fordító érzékét a hazai pozitív jog, illetőleg annak kodifikációja iránt eltompítja. Pedig „— a kodifikáció nem revolutio. Kodifikálni nem annyit tesz, mint a létezőt felforgatni. Más szóval kodifikálni a meglevő jogot kell. Rem quae est. Kifejezésre juttatni, fixirozni az élő jogot. Kiegészítés, egyeztetés, kikerekítés, mérséklés, kisebb változtatás — ez alattomban értetőleg vele jár. De aki fenekestül forgat, az nem kodifikátor. nem is reformátor, hanem forradalmár/' — A fordító a forradalmárkodás vádja alá pedig azzal kerül, hogy a kodifikálandó pozitív jogot a külföldön keresi. „Az a pozitív örökjog. ami itt e hazában van; amivel mi itt századok óta élünk: amit Werbőczi az elődöktől átvett s az utódokra ráhagyott: mindenről ő is tud ugyan, olyan formán, mint ahogy mi is tudhatjuk a német törvényeket. De az érzék és tisztelet, ezen jog. mint létező iránt — az ő kebeléből kiveszett.'- A létezőnek egy-egy morzsaléka javára legfeljebb csekély engedményt. ..némi concessiot" nyújt csupán, miként azt az ági örökösödés részbeni fenntartásával a ..megszokottság" címén teszi, de ezt is úgy. hogy köszönet benne nincs. A .Javaslat értékének általános méltatása rendén a szabatosság és a nyelvezet rovására elkövetett hibákat tárja fel aztán Grosschmid beretvaéles kritikája és az ág, leszármazó, örökhagyó, hatálybalépés sarkalatos terminusok pongyola, gondatlan és következetlen, sőt ellentmondó használatával igazolja azt a könnyedséget, a szövegezésnek azt a „híg folyadékát", mely úgy hat és olyan, mint a hétköznapok saruja a törvényhozás szentélyében. Sem mód, sem alkalom nem adatott arra. hogy Grosschmid-