Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 2. szám - Öröklési jog és az Öröklési jogtudomány

nek immár a Javaslat intézkedésére vonatkozó érdemi bírálatát és hajszálfínom analysiseit ismertetni megkisérthesem. Hiszen egyes részletkérdésekre, pld. a végakarati és törvényes öröklés elsőbbségének rendszeri problémájára a monographiák igényeit betöltő, s azoknak megfelelő tanulmány méreteivel terjeszkedik ki. Végeredményben — a munka történeti és philosophiai mélységeinek intenzivitásával. mesteri elemezéseivel és kérlelhetetlen következetességével olyan szellemi túlsúlyban magaslik ki a Javaslat fölé, — hogy annak alatta össze kellett roppannia. V. Ám, az igazi tudós. Istentől kapott hivatottságának a kritika csak az egyik tevékenységi kör kijelölését és megmunkálását adta. Hiszen a kritika lényegében mindig csak negatívum. Hibákat, tévedéseket, helytelen értékeléseket tár fel a kutatásai tárgyává tett anyagból, akadályozza az alkotás munkáját ott. ahol az agyaglábakra építené fel a messze jövő szániára szolgáló berendezkedéseket. Szerepe tehát egészben véve inkább romboló és megelőző jellegű: tisztítja, felszántja a talajt, melybe újabb és életképesebb magvetést óhajt elszórni és ez a feladat tulajdonképpen kötelessége is. Grosschmid irodalmi tevékenysége az örökjog terén ebben a konstruktív vonatkozásban is korszakot alkotó. S ha egyfelől a tudomány szempontjából és annak világánál tabula rasat teremtett az örökjogi kodífikáeió receptióra előkészített területén — másfelől „Törvénytervezet a törvényes örökösödésről" címzett munkájában. (Megj. a „Magyar Igazságügy" 1885.. 1886. és 1887. évfolyamaiban. Újra kiadva a ..Magánjogi tanulmányok" II. k. Budapest, 1901.) rálépett a konstruktív jogalkotás terére. Munkáját ő maga úgy jellemzi, hogy az adalék az ált. magánjogi törvénykönyvnek hazai, önálló irányban való felépítéséhez a magyar örökösödési jogrendszer alapján. Az ex privata dilegentia készült munkálat 'élja ekként egyfelől az volt, hogy a mai (az akkori) jogállapotot genetikai levezetéssel fixirozza s másfelől, hogy ugyanezt a jövő kívánalmaihoz márt adaptatio és kiegészítés mellett összhangzatos egésszé forrassza. Ez a Grosschmid-féle tervezet a hazai jogász közvéleményben mély nyomokat vágott, de a. hivatalos törvényjavaslatot csak itt-ott tudta a magyar történelmi jogfejlődés .irányában elfoglalt kíméletes álláspontjához közelebb hozni. A helyzet t. i. úgy alakult, hogy az időközben második conce-ptusban megjelent 1887. évi örökjogi törvényjavaslat törvénnyé emelkedését semmi meg nem akadályozhatja. Érthető tehát, hogy a magyar történeti jognak fanatikusa, kit az ellentábor nem kevés íróniával persiflált „águlhiv"-nek az értekezések egész sorozatával igyekezett a javaslatba átmentetni legalább anynyit, amennyit a nemzeti jog szellemével hadilábon álló kodifikáció vezető szempontjainak sérelme nélkül lehetett. Jelentős ered, ményeket is ért el ebben az iránvban „A collatiéról" szóló dolgozatával mely az I. és IT. örökiogi töry. javaslat közti időben látott a ..Magvar Igazságügy" 1887. évi folyamában napvilágot s melynek a betudás keresztülviteli rendszerét érintő fejtegeté-