Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 2. szám - Öröklési jog és az Öröklési jogtudomány

58 is az öröklési joggal egyidejűleg. Ezért áz öröklési jogi javaslatot visszavonta s szakférfiakat bizott meg a családjog terve zeteinek kidolgozásával. A további fejlemények kevésbbé érdekelnek és pusztán csak jól ismert tényekre utalok rá azzal, hogy röviden megemlítem az új irányba terelt munkálatok tanúságaiként a Gyóry Elekféle házassági jogi; a Zsögöd Benő készítette házassági vagyonjogi — a Králik Lajos által kidolgozott szülők és gyermekek közötti jogviszonyokról szóló és a Sipőcz László-ié\e gyámsággondnoksági tervezeteket, melyeknek jó része indokolással együtt napvilágot látott, anélkül azonban, hogy a kodifikáció ügyét előbbre vitte volna. A Szilágyi Dezső közbelépése folytán beállott fordulat közvetlen előzményeit pedig a következő határkövek jelzik: Az 1887. évi törvényjavaslat, mely egy 1886-ban szervezett szűkebb körű szövegező bizottság tanácskozásainak eredménye: — Alapját dr. Téleszky István 1882-ben elkészült öröklési jogi tervezete adta. ez pedig viszont egyenes leszármazója volt a/ Országbírói értekezleten felmerült annak az alválasztmányi javaslatnak, mely a régi magyar öröklési jog teljes félretételével az osztrák ált. polg. törvénykönyv öröklési jogát kívánta (akkor még ideiglenesen) fenntartandónak. Felvonulóban volt tehát egy nagyszabású receptio, mely elől tabula rasává kellett söpörni a magyar jogélet sok évszázados múltra tekintő és önállóan alakult intézménnyel beültetett, megművelt talaját — még pedig jobbadán oly jelszavak hatása alatt, melyeknek ebben a talajban gyökerei sohasem voltak. Ám a kor szelleme a gazdasági és politikai fellendülés hatása alatt téves utakon kereste a lehetőségeket, hogy magát minél teljesebben kiélhesse s a nyugat intézményvilágának babonás csodálata, az újhoz, az idegenhez simuló haladás vágya, s az igazságos és helyes jog valósággal mathematikai alapon való mérlegelése hadat üzent mindannak, ami hagyományként szállott át az évszázados múltból s ridegen tolta félre azt az érzelmi világot, mely az élő jogrend intézményeit ép úgy egyéni színezettel festi alá. amint ezt a nemzeti lélek minden más irányn megnyilvánulásánál nyelvben, irodalomban, zenében és főleg a történelem adottságaiban látjuk. Szilágyi Dezsőnek abban a külsőleg merően adminisztratív jellegű gesztusában, mellyel a codificátio sorrendjét megváltoztatta, a nemzet kedvező végzete állította meg azt a lélegzetvesztett iramot, mely a hazai rögöktől elszakadva, idegen szellemvilágok felé sodródott. Ha pedig a belátásra vezető okot, a meggondolásnak indító rugóit, ha azt a tiltakozó kiáltást keresem, mely a nagy fordulatot kiválotta. visszaérkezem ahhoz, amit előadásom ciméül vettem fel és ez az öröklési jog tudományának lenyűgöző hatással érvényesülő ereje, melyre a gyökértelen törvénytervezetek kártyavárai