Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 1. szám - A kényszer a házassági jogban

43 A kényszer a házassági jogban. Házassági törvényünk javaslatával szemben az Igazságügyi Bizottság az 53. §-on Schwarz Gusztáv hatása alatt módosítást eszközölt: fenyegetéssel jogtalanul előidézett alapos félelem helyett egyszerűen fenyegetéssel előidézett alapos félelem került a törvénybe. A bizottság álláspontja, melyet nyilván Sohwarcztól (Codificationális dolgozatok o. munka 19—20. 1.) vett át, az, hogy „a házasságkötés céljából fenyegetéssel előidézett félelem semmi esetre sem lehet jogos". Ez feltétlenül helytelen, mert a félelem csakis jogos lehet: a féléshez való jogot eddig még egyetlen törvény sem vette el az állampolgároktól. A Bizottság minden bizonnyal azt akarta mondani, hogy házasságkötés céljából jogos fenyegetés — vagy Schwarcz szerint: jogos kényszer — nem létezik. Általános magánjogunk szerint és a Mtj. értelmében is a fenyegetésnek jogellenesnek kell lennie ahhoz, hogy az ügylet megtámadhatóságát okozza. Ez tehát azt jelenti, hogy a fenyegetés lehet jogos is: akkor, ,,ha a kicsikarandó cselekményre vagy szolgáltatásra törvényes hatalommal bírunk" (Fodor-féle Magánjog III. k. 158. 1.). Ezzel szemben jogtalan a fenyegetés, „amellyel az illető nincs jogosítva élni a végből, hogy a másik felet a célba vett jogcselekményre kényszerítse" (Zlinszky—Reiner id. m. 159. 1.). Vagyis jogos a fenyegetés, ha felszólítom a marasztalt adóst, fizessen, mert küldöm a végrehajtót, de jogellenes, ha ugyanezzel fenyegetem arra az esetre, ha nem végrendelkezik a javamra. Ezt Schwarcz Gusztáv is elfogadja, de azt vitatja, hogy ,,minden alapos félelem, amelyet valaki másban házasságkötés céljából gerjeszt, jogtalanul előidézett alapos félelem, egyszerűen azért, mert minden jog, és vele a javaslat joga is a házasságkötés kikényszerítésére való jogos eszközt egyáltalában nem ismer és el nem ismer". Zlinszky—Reiner id. m. 835. 1. azt veti Schwarcz felfogásának ellen, hogy jogosan járhat el, aki valakit „házasságkötésre akar bírni valamely hátrány előidézésének vagy előny elvesztésének kilátásba helyezése által, a másik félre véletlenül kényszerként hat". Ezt a felfogást a kényszer fogalmának természete dönti meg. Nem a magánjogi értelemben vett kényszerre gondolok itt, amelynek fogalmi meghatározása máig sem tisztázódott, bármennyit vitatkoztak is róla. Csak arra szeretnék rámutatni, hogy a kényszernek, mint a szabad akarat korlátjának fogalma, bárhogyan határozzuk is meg, mindenesetre olyan, amelynek tengelyében az eredmény, a hatás áll, nem a cselekvés, amelyet az fejt ki, aki kényszerít. Találóan írja ezzel összefüggésben Planiol (Traité Élémentaire de Droit Civil, Paris, 1911., I. k. 106. 1.), hogy pszichológiailag pontosabb a metus, mint a vis kifejezés. Ha valakire egy másiknak a tevékenysége kényszerítően, akaratszabadságának gátjaképen hat, kényszerrel van dolgunk, akár akarta a kényszerítő ellenfelét jogellenesen befolyásolni, akár nem. A bíróság természetesen az összes körülmények gondos mérlegelésével fogja megállapítani, fennforog-e