Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 1. szám - Az 1937. évi birói gyakorlat alapgondolatai

38 Kötelmi jognak (az adott esetben kikötött versenytilalomnak) harmadik személy (a kötelezett fél felesége) által való jogellenes megsértése az adóssal egyetemleges felelősséget von maga után, mert senkisem működhetik közre mások előtte ismert jogának meghiúsításában (590.). Az ügyvéd jogi helyzetét tárgyazó döntések célja sok esetben az, hogy a laikus felet az ügyvéd tudásbeli fölényével szemben megvédelmezzék. Több ügyfél egyetemleges felelősségéhez a gyakorlat külön kikötést, esetleg az egyetemlegesség következményeinek megmagyarázását kívánja meg (102., 513.). Az ügyvéd törvényes elsőbbsége ahhoz van kötve, hogy az ügyvéd saját nevében kérjen végrehajtást és saját maga javára kebeleztesse be a végrehajtási zálogjogot (153., 464.). Az utóbb említett helyen idézett ítélet szerint az az ügyvéd, aki egyszer már fele nevében kért végrehajtást, elesik attól a jogtól, hogy azt utóbb saját nevében is kérhesse. Ezek a döntések nem eléggé megokolt megszorításai az ügyvéd törvényadta elsőbbségi jogának. Hatályban maradt az az előző években is ismerteit gyakorlat, hogy a baleseti járadék tartási jellegénél fogva az ügyvéd még a saját fele ellenében bíróilag megállapított költséget sem tarthatja vissza (163.). Még messzebb megy az 591. oldalon ismertetett az a kétrendbeli ítélet, amely szerint a perben, tehát a költségek megítélése előtt az ellenfélnek joga van beszámítással élnie az ügyvédi költségköveteléssel szemben. Átalánymunkadíj megállapítása csak egyes ügyek keretén belül történhet meg; nem egy természetű, nem azonos jelentőségű és értékű ügyek díját különkülön kell megállapítani (274., 275.). Végül két perjogi rendelkezés: ha a felet több ügyvéd képviselte, a költséget mégis egynek, jelesül annak kezéhez kell megfizetni, aki a felet a marasztaláskor képviseli (464.). Az ügyvédnek saját nevében felülvizsgálati joga a perköltség kérdésében nincs (166.). A font- és dollárvalorizáció gyakorlatában nincs változás. Megmarad az éles határvonal anyagi jogi és telekkönyvi jogi elbírálás között. Inter partes döntő szempont az, volt-e a feleknek szándékában az értékállandóság biztosítása; ha igen, akkor a Kúria valorizálja az ú. n. sima dollárköveteléseket is. Formális természetű érvek — kamatok felvétele jogfenntartás nélkül csökkentett kurzuson — a felértékelésnek nem akadályai. Különös határozottsággal valorizálnak a VII. tanács ítéletei és ezek között is megemlítendők a dollárbetéteket valorizáló ítéletek. Ezeknél mégis megjegyzendő, hogy megadják az adós pénzintézetnek az ellenbizonyítás lehetőségét a tekintetben, hogy a pénzintézetnél maradt és ott értékelődött le a takarékkönyvön elhe-