Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 1. szám - Az 1937. évi birói gyakorlat alapgondolatai

35 A házasságbontó perekben a bírói gyakorlat megtartotta az eddigi, az irodalom által sokszor bírálat tárgyává tett irányt. Abszolút bontó-ok megállapításától a Kúria, úgy mint eddig, idegenkedik. így nem látja bizonyítottnak a házasságtörést, midőn az idegen férfit alsónadrágban találják a feleségnél — mivel a férfi a családdal jó ismeretségben volt, ajtó és ablak nyitva voltak és a takarítónő az eset alatt ismételten megfordult a szobában. (587.) A relatív bontóok fennforgását a Kúria viszont elég liberálisan állapítja meg; annál szigorúbb azonban a feldultság mérlegelésénél és mint az elmúlt években, igen nagy súlyt tulajdonít a bontást kérő fél magatartása vétlen voltának. A gyakorlatban ez oda vezet, hogy a törvény kifejezett rendelkezése ellenére kompenzálni kell a felek kölcsönös vétkességét; a jogszabályoknak ez a felfogása egész életre összeláncol két egymásnak nem való embert, akik talán nekik megfelelő társ oldalán mégis csak jobban tudnák megvalósítani az erkölcsi ideált, így az előbb említett esetben nem bontott a Kúria annak dacára, hogy a feleségre már más irányú kötelességsértés is rábizonyult — mivel maga a férj sem volt vétlen. Egészen kétségtelen az, hogy a törvényhozó a feldultság relatív voltát nem ily flagráns kötelességsértéseknél tartotta relevánsnak és egy pillanatig sem tételezte fel, hogy a házasélet folytatását pl. a házassági hűség megsértésére gyanús feleséggel el lehetne várni; sőt a bírói gyakorlatnak itt akkor is más álláspontra kellene helyezkednie, ha valamely tompultabb erkölcsi felfogású férj hasonló körülmények iránt kevésbbé bírna érzékkel. Az egyes kötelességellenes cselekmények közül megemlítésre érdemes, hogy a tartási kötelesség megsértése csak szándékosság esetében bontóok. Nincs szándékosság, ha a férj nem tudhatja, hogy különélő felesége a tartásra számot tart (411.), valamint akkor sem, ha a tartás a férjnek nincs módjában (587.). Házastársi kötelesség egymás jóhírnevének megvédelmezése, így tehát egymásról súlyosan sértő kijelentéseket még azok valósága esetén sem szabad tenniök. Ez azonban nem gátolhatja meg a való helyzetnek a szülők előtt való feltárását (411.). A házasfeleknek egymással szemben való regardja kiterjed a házasfelek szüleire is; az anyós súlyos bántalmazása bontóok. (272.) A férj lakhelymegválasztó jogának a 409. E. H.-ban leszögezett korlátlanságát az újabb gyakorlat egyre jobban megszorítja akkor, ha a lakhely megválasztása közösen történt, mert ily esetben a lakhelyet csak nyomós indokból lehet megváltoztatni. (410.) ,,A megbocsátás a lélek benső kiengesztelödése, amely külső jelenségekből válik nyilvánvalóvá." (P. III. 1921/1937. 587. old.) Megértő a Kúria gyakorlata abban az irányban, hogy a házastársi életközösség megszüntetésénél nem kívánja a köteles3*