Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 9. szám - A közhasználatu gépjárművek és a kötelező szavatossági biztosítás [1-2 r.]

497 ben, hanem, hogy megkötése hijján az autó nem kap forgalmi engedélyt, vagy ha van, azt megvonják. Az is kézenfekvő, hogy a közigazgatási szabályok ezt a kényszert a leendő károsult érdekében rendelik el. A károsult személynek ismeretlensége lehet jogtechnikai ok arra. hogy az ő érdekét szolgálni hivatott szavatossági biztosítás nem képeztetett ki harmadik személy javára szóló szerződésként, aminek nyilván további oka a követelésnek a kár esetén való feltételessége is, hogy t. i. van-e a károsultnak adott esetben a kártérítési követeléshez jussa. A „kedvezményezés" itt nem a szokásos értelemben vett „gyarapító juttatás", hanem restitutiv juttatás, a károsultnak a tulajdonossal szemben keletkezett igényére a fedezeti alap biztonsága, A harmadik személy javára szóló szerződés, a leendő károsult kedvezményezetti helyzete a közvetlen jogviszony hiánya gyökeresen segítene, ezt a mesterkélt, az igazság érvényesítését gátló, de ép oly népszerű kifogást teljesen megfosztaná erejétől — de a megoldásnak a kedvezményezett egyelőre ismeretlenségéből folyó nehézsége mellett harmadik javára szóló szerződés mai sza bályozása nem is ad a károsult különleges helyzetére reáillő szabályokat, aminek szembeötlő példája: az igéretvevőt megillető rendelkezési jog. amely sehogyse egyeztethető össze az adott helyzettel, a leendő károsult érdekvédelmével. A szavatossági biztosítás egyébként még kifejezésszerűen is a biztosított felet kívánja biztosítani, nem a károsultat. Nincs megoldás, ha a szokásos két személyes helyzet gondolatvilágkörében megmara dunk; a több személyes helyzet életbéli tényének felismerését nyomon kell követni a több személyes jogi szabályozottságnak — az egyetlen jogviszony keretében valamennyi érdekelt bevonásával eszközlendő szabályozásnak. Ehhez kell simulni már a közigazgatási szabályoknak is, ami gondolatilag könnyebb, mint a magánjogi újra szabályozás, hiszen a közigazgatási szabály alapja ma is „több személyes", célja ép a leendő károsult érdekvédelme. A közigazgatási jognak tehát nem kell megbirkóznia kétezeréves magánjogi tradíciókkal, nem kell egy új gondolatrendszerre áttérni. hanem csak a saját nem teljesen megfelelő szabályait a cél elérése érdekében tökéletesíteni. Példa Árvái cikkében: a részleges biztosítás, amikor a kockázat egy részét a biztosított viseli. A közigazgatási hatóság írja elő és ellenőrizze a teljes biztosítást és ne fogadja el a részleges biztosítást. Ezzel az Árvái cikkében tárgyalt probléma megvan előzve, a kérdés föl sem merülhet. Hogyan történik meg a több személyes szabályozás? Akár a külföldi törvények mintájára a károsult közvetlen jogának (törvényes zálogjog) megadása a biztosító társaság ellen (ld; dr. Fonyó György cikkét Kereskedelmi Jog 1932. év. július és a Polgári Jog 1932. évf. 7. számában adott megjegyzésemet), aminek példája az MMT. 1599. §-ának szabálya az alvállalkozó bejelentése a vállalatba adónál, vagy akár a szavatossági biztosítási kötvény közigazgatási letétbe helyezése és szükség esetére a károsultnak rendelkezésre bocsátása (ami minthogy más igény is lehet, nem egyenlő a kötvény átadásával). Polgári Jog 1938. 9. szám. 4