Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 9. szám - A közhasználatu gépjárművek és a kötelező szavatossági biztosítás [1-2 r.]

495 A problémát nem oldja meg a leimondás, mert tartamengedménykövetelés keletkezése folytán a beszámítható követelés, csak nő. A beszámíthatóságot a bírói gyakorlat már megállapította, de ez ellen a cikkben elfoglalt álláspont mellett sem emelhető kifogás, hiszen itten culpáról vagy dolusról szó sem lehet, sőt a biztosító a cikk által kivánt kötelező kíméletlenséggel jár el. A gyakorlati nehézség abban nyilvánul meg', hogy a bérgépkocsi tulajdonosok rendszerint havi részletben fizetik a biztosítási díjat, aminek következménye, hogy minden egyes hónap egy-egy önálló biztosítási időszak és minden egyes részlet egy-egy önálló biztosítási díjrészlet. Egy hónapi díj meg nem fizetése esetén, az esedékességet követő 31-ik és 12.1-ik nap eltelte közben mondható fel azonnali hatállyal a biztosítás, amikor is már legalább 2. de lehet, hogy 4 díjrészlet esedékessé vált. amely négy díjrészlet feltétlen beszámíthatóságát már bírói ítélet is megállapította. (19. Pf. 103111937.) Gyakorlati nehézség mellett az szól. hogy egy díjrészlet elmaradása esetében a biztosított felet azonnali hatállyal való felmondással és ennek a rendőrséghez való bejelentésével tönkre tenni nem a legcélszerűbb. A díjhátrálék keletkezése, és a karambol időpontja rendszerint egybe esik. mert a saját kocsijavítási költsége a kisiparos gépjárműtulajdonos forgótőkéjét teljesen kimertíi és így biztosítási díjat fizetni nem tud. A nem fizetés esetén való felmondás gyakorlati haszna azért is csekély, mert hisz bizonyos díjösszeg már esedékessé vált. s a felmondás folytán ehhez hozzájárul tartamengedmény, amely követelések beszámíthatóságához kétség sem férhet". Kérdés továbbá még az is, hogy a károsultak oldalán hangoztatott szociális álláspont a gyakorlatban nem érvényesítendő-e a kisiparos bérgépkocsi tulajdonossal szemben is? igenlő esetben nem helyes a biztosítás azonnali felmondása, s annak a rendőrséghez való bejelentése. A kötelező szavatossági biztosításnál tehát a beszámítás megengedhetősége kétségtelenül fennáll, a díjhátralék s a tartamengedmény tekintetében és legfeljebb az a korlátozás volna tehető, hogy a bizonyíthatóan culposus vagy dolosus eljárás eredményeként adódó díjhátralék beszámítása tiltassék meg. (Ilyen culposus •eljárásnak volna tekintendő pl. 1 évet meghaladó díjhátralék.) Az önrészesedés kérdésében elfoglalt álláspont sem helyeselheti"). \z önrészesedés ugyanis nélkülözhetetlen kelléke a szavatossági biztosításnak, mert hiszen az önrészben megtestesülő anyagi érdek ösztönzi a biztosítottat, hogy a kártérítési perben a biztosítót adatszolgáltatás útján támogassa: s az önrész is akadályozza a biztosított és a károsult összejátszását. Az önrész egyébként a kötelező társadalombiztosításnál is megvan, mert hisz a károstilt tényleges kárának csak 66.%.%-t kapja meg társadalombiztosítás útján, s az ezt meghaladó kára csak csak egész kivételes esetekben térül meg. (1027: XXI. t.-c. 90. §.) \ mai jogállapot mellett tehát a kötelező biztosítás nem harmadik személy javára kötött szerződés, hanem a kárbiztosításnak egy faja. A díjhátralék tartamengedmény beszámíthatósága tehát fennáll az önrész levonásának pedig a bírói gyakór-