Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 9. szám - Magánvégrendelet - közvégrendelet

479 Elismerni látszik a cikkíró, hogy az egyén méltányosság1 védte érdekén sebet ejthet, ha új határozatok bizonyos kérdésekben nem hozatnak, tehát az öröklés terén is. de a közérdeket magasabb szempontnak mondja a magánérdekkel szemben. Csakhogy a magánjog a magánérdekeken keresztül szolgál közérdekéi és egy jogszabály annál inkább felel meg. minél kevesebb magánérdeket sérthet, hiszen a jogszabály az életben adódó minden esetre nem terjeszkedhet ki s így számolni is kell sok jogszabálynál azzal, hogy mig a gyakorlat azt ki nem csiszolja, egyes esetekben az esetleg az anyagi igazságot is sértheti. De épp arra is szolgál a bírói gyakorlat, hogy csiszolja és tökéletesítse a jogszabályban azt. amit a jogszabálytól előre nem minden esetben lehet teljes mértékben elvárni. Szükség van tehát nemcsak új jogszabályokra, de több esetben új értelmezésre is. mert jogbizonytalanságot nem ez szül. hanem az. ha a jogszabály és a jogszabálymagyarázat egymással ellentétben állnak, vagy ha bár melyik a kettő közül az igazságérzette] áll szemben. .Már pedig nem tarthatjuk helyesnek azt. hogy akkor, amikor a tanuk de facto informálódnak és tárgyi bizonyítékokból is meggyőződést igyekeznek szerezni az örökhagyó személyéről, amiből a tanuknak megbízhatósága is következik s mindenekfelett nyilvánvaló az. hogy az örökhagyó személyében tévedés nem történt, hogy akkor a végrendelet érvénytelen legyen azért, mert a tanuk nem ismerték már elébb a végrendelkezőt, vagy mert az álltaink beszerzett bizonyítékok esetleg nem tekinthetők elegendőeknek arra. hogy a tanuk kétséget kizáró módon lehettek biztosak abban, hogy az örökhagyó személyében megtévesztve nem voltak. Hiszen egy végrendelkezés alkalmával a tanuk nem csak arra gondolhatnak, hogy őket megtéveszthetik, hanem arra is. hogy jóhiszeműen járnak el velük szemben akkor, mikor adatokat tárnak fel előttük abból a célból, hogy a végrendelkező ' személyazonosságáról meggyőződjenek. Nem egy esetben történhet meg, hogy a végrendelkező lakhelyétől távol jut oly helyzetbe, hogy végrendelkezni kiván s akkor kizárt is. hogy oly tanukat szerezzen, akik őt már előbb is ismerték. Már csak a méltányosságnak is elemi követelmény!' ily esetben, hogy az 187fi. évi XVI. t.-c. 3. §-a a kir. Kúria most elfoglalt álláspontja szerint értelmeztessék. Ellenkező esetben ne volna végrendelet készíthető? Vagy esetleg közvégrendelet? — melynek tekintetében dr. Hirkó említi is. hogy a tanuknak nem kell képességgel birniok a végrendelkező személyazonossága nak iga zolá sá ra. Mindenekelőtt megjegyezni kívánom, hogy helytelen volna ily esetben a végrendelkezőnek arra való szorítása, hogy közvégrendeletet tegyen. Elismerem, hogy a kir. közjegyző minden ilyen esetben a legnagyobb körültekintéssel fog meggyőződést szerezni a végrendelkező személyazonosságáról, de ugyanezt kell feltételeznünk bármely ügyvédről és bármely jegyzőről is. sőt épp úgy más személyekről is. — már pedig a közjegyzőnek sem állhatnak más bizonyítékok a rendelkezésére, mint az említett személyeknek s a döntő körülmény végeredményben nem lehet