Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 9. szám - Magánvégrendelet - közvégrendelet

478 telmezésével a végrendelkező óhajának teljesítése meggátoltassák. Éppen azért, mert már magában a törvényben a kellékek előírása tekintetében szigorúságot tapasztalunk (amit ismétlem, kifogásolni nem óhajtok, bár azok leegyszerűsítése ellen sem lehetne nézetem szerint egy jogásznak sem kifogása) nincs semmi szükség arra. hogy a törvény szavait szigorúbban értelmezzük, mint ahogy azokat a köznapi felfogás mellett értelmezni lehet. Hiszen a végrendeleti öröklés intézménye is sok méltánylást kívánó szempontot foglal magában. Nyilvánvaló, hogy különösen gyermek és házastárs nem léte esetében, de sokszor még ezek mellett is más személy részeltetése a hagyatékban — az életben legtöbbször nem csak az örökhagyó egy szeszélyes óhajának, hanem a méltányosság követelményének is tekinthető. így már akkor is. amikor esetleg csak puszta háláját kívánja az örökhagy*') kifejezésre juttatni, sokszor azonban erkölcsi és anyagi értékű szolgálatokat is (ápolás, gyógyítás stb.) kiván az örökhagyó jutalmazni. Oly esetben amikor valamely követendő eljárásról vagy kellékek megkivánásáról a törvény intézkedik, akkor az arra vonatkozó gyakorlat — jogszabálynak csak az esetre tekinthető, ha a törvény intenciójával szemben foglalt el állást a gyakorlat s az ily irányú törvényrontó jogszokás a törvénytől eltérő irányban már kifejezetten kialakult. Ellenkező esetben azonban csak törvénymagyarázó gyakorlatról lehet szó. Téves tehát dr. Hirkó megállapítása, amikor jogszabályok figyelmenkivül hagyásáról szól, általánosságban ugyan, de nyilvánvalóan a jelen esetre is érthetően, mert a jelen esetben az 1876. évi XVI. t.-c. 3. §-ának csak az értelmezéséről van szó. Ez a törvényhely pedig akként szól. hogy ..a tanuknak a végrendelkezésnél együttesen jelen lenni és annak bizonyítására, hogy az örökhagyó személyében csalás, vagy tévedés nem történt, képességgel birniok kell." Már pedig az a kérdés, hogy a tanú mikor bír erre vonatkozó képességgel és mikor nem. nyilvánvalóan csak a kérdéses szó értelmezésének a kérdése és ha a kir. Kúria nj álláspontot foglalt is el ebben a kérdésben és álláspontja eltérő is az eddigitől, az nem helytelen s azért, mert a régivel szemben kevésbbé szigorú, még távolról sem szül az jogbizonytalan ságot. Hiszen épp a kir. Kúria, épp a bíróságok feladata a jogszabályoknak a naponként adódó esetekben való értelmezése s egy az eddigitől eltérő értelmezés jogbizonytalanságot annál kevésbé szül. mert jogbizonytalanságot eltérő gyakorlat esetleg akkor szülhet, amely káros is lehet, ha az új magyarázat, értelmezés a réginél szigorúbb. Ellenkező esetben azonban erről szó nem lehet, tehát a jelen esetben sem. mert ha a végrendelkező, vagy a végrendeletnél közreműködő személyek csak a régi értei mezésről tudnak, vagy csak azt tartják szem előtt, akkor sem érhet senkit semmiféle hátrány, mert ha a régi értelmezésnek a tanuk megfelelnek, úgy még inkább megfelelnek az új értelme zés szerint, hátrány tehát a végrendeleti juttatottat nem érheti, már pedig csak őróla van szó. a törvényi Örökös nem kívánhatja, hogy á végrendelkező akaratával szemben szigorúbb törvényi értelmezés folytán jusson vagyoni előnyhöz.