Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 9. szám - Magánvégrendelet - közvégrendelet

477 kivül hagyására ok nem lehet, mert ez az anyagi igazságosság elvét sérti. Tény az, hogy a végrendelet készítéséhez — szemben egyéb jogügyletekkel sok alaki kelléket kiván meg a törvény. Ha viszszatekintünk a végrendelkezés intézményének keletkezésére, azt látjuk, hogy a végrendelet intézményét eredetileg nem ismerték. Az utóbbi szemben áll a törvényi örökléssel, melynek alapját a vérségi, rokoni, nemzetiségi kapcsolatok képezték. A végrendelkezési jog „beleütközik egy másik igen értékes érzelmi szempontba, az egész öröklési jog alapját képező rokoni, vérségi kapcsolat elvébe." — .,Ez lehet az oka annak, hogy a régibb népek nem tudván az öröklési jog e két alapvető intézményét elválasztó ellentétek áthidalására megnyugtató megoldást találni, nem kedveztek a végrendelkezési szabadságnak.'1 (Dr. Zachár Gyula: A Magyar Magánjog Alaptanai 1928. évi kiadás. 493. és 494. old.) Természetes tehát, hogy amikor a végrendelkezés intéz ményét az egyes népek jogrendszerükbe beiktatták, amivel a vérségi kötelék kapcsolataira alapított öröklési jogon ütöttek rést, ez mint az egyénnek, a végrendelkezőnek adott kedvezmény mutatkozott meg. és azt alakszerűségekkel bástyázták körül és ennek megnyilvánulása volt a tanuk száma stb. Természetes az, hogy ahol a törvény, a jog alakszerűségeket kiván meg, ahol az egyént ezzel elhatározásában mélyebb megfontolásra készteti, ott ennek mindig mély okai vannak, mégis a végrendeleti formaságok erős kötöttsége részben máiszükségen felüli kisugárzása a vérségi kapcsolat egyébként igen helyes védelmének. Ha azonban az anyagi jog megadja a végrendelkezőnek a lehetőséget arra, hogy a kötelesrész és az özvegyi jog sérelme nélkül szabadon intézkedjék vagyonával s az alakszerűségekkel ebbeli szándékában még külön megfontolásra is készteti őt, akkor már szükségtelen az ú. n. különös kellékekkel a végrendelkező akaratának szabad megnyilvánulását mértéken felül megszorítani, mert hiszen ez nem jelenthet mást, mint hogy a megkívánt kellékek be nem tartása esetén a végrendelkezőnek nyíl vánvaló óhaja ellenére oly személy részesedjék a hagyatékban, akinek részesedését vagy a megjelölt mértéken felül való részesedését az örökhagyó nem kívánta s ily kedvezményezett csak a törvényi örökös lehet. A végrendelet kellékeiről szóló törvényünk immár hat évtizedes, amely a végrendelkezőt alakszerűségében megköti ugyan, de amelynek a fent említett szempontokra való tekintettel igen bölcs intézkedései vannak s ha mutatkozik is a törvényben fölös szigorúság, azt tényleges sok előnye mellett ma már felróni nem lehet, mert természetes, hogy mindannyian azt kívánjuk, hogy a törvény figyelmeztesse a végrendelkezőt akaratának elhatározásakor arra. hogy a vérségi köteléken kivül állónk juttatja vagyonát, vagy juttat abból, illetve, hogy egyformán közeli rokonokat nem egyformán részesít vagyonában. Arra azonban már semmi szükség nincs, hogy az előírt alakszerűségekkel, helyesen azoknak szigorú ér-