Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 9. szám - A felszabadult felvidéki területek igazságügyi szervezeti kérdései

470 megszűkítése. Emellett azonban ez a döntés is megemlékszik az idézett törvényhely megszorító értelmezésének előző közleményeinkben tárgyalt esetéről és azt továbbra is fennállónak minősíti, t. i. hogy a törvény csak a gazdasági élet és forgalom rendes folyamatát és a teljesen jelentéktelen áringadozásokat tartja szem előtt, amelyek egyik félre sem jelentettek számbavehető különbséget. A normálistól eltérő gazdasági helyzet egyik pregnáns esete, midőn az illető külföldi pénznem leértékelése saját hazájabeli törvényes intézkedéssel történik. A dollárbetétek judikaturája változatlan és az egyes ese tek nüanszbeli eltérései nem vonják maguk után a döntések különbözőségét. A P. VII. 2223 1938. sz. ítélettel eldöntött esetben a betevő pengőbetétjét 1929-ben alakította át dollárbetétté. A Kúria szerint a pénzintézet felismerhette a a betevőnek azt a szándékát, hogy evvel a művelettel betétjének értékállandóságát kívánta biztosítani, [gy tehát az átszámítással a dollár nem vált egyúttal kirovó pénznemmé, kirovó pénznem továbbra, is a pengő maradt, pusztán ez utóbbi pénznemnek „a betét átalakítása idején fennállott értéke határoztatott meg az U. S. A. dollár egyenértékében avégből, hogy a betél értékének állandó sága biztosíttassék." Talán ki lehetett, volna ezt akként is fejezni, hogy a dollár ilyenkor nem meghatározza, hanem minimálja a takarékhetét helértékét és a bank kurzusgaranciát ad a betevőnek, t. i. hogy a pengő nem fog jobban romlani, mint a dollár. Hasonló a tényállása a P. VII. 2226/1938. sz. ítéletnek, ahol szintén pengőbetétet alakítottak át dollárbetétté. Az indo kolás magva ebben az esetben az, hogy a dollár nem bizonyult értékálló pénznemnek és így értékállandóságot biztosító szere pének betöltésére a felek akaratelhatározásán egészen kivül álló okokból alkalmatlanná vált, ami azt vonja maga után, hogy a dollárt mint értékmérőt figyelmen kivül kell hagyni és a betevő követelését az árszínvonal szerint általában változatlan pengőben kifejezett összegében kell fennállónak tekinteni. Érdekes a két döntés konstrukciójának különbözősége: az előző döntés inkább formális kategóriákkal operál, az utóbbi pedig a feltételezés szempontjára helyezi a súlyt. Az utóbbi esetben a pénzintézet fenntartotta az ő választásától függő effektivitást, t. i. azt, hogy a bank kikötötte, miszerint a fizetést New-Yorkra szóló csekkben vagy kifizetésben teljesítheti. Ez a kikötés azonban a Knria szerint a betevő követelésének összegét nem érinti, mert a bank ugyan teljesíthet ilymódon, de ha ezt teszi is, kötelezettségét csak akkor rój ja le teljesen, ha teljesítése értékben megfelel a felperes pengöösszegben kifejezett követelésének. Szerintem ez a helyes álláspont, szemben azokkal a korábbi döntésekkel, amelyek effektivitás kikötése esetén hol kizárták a dollárvalorizációt (P. VÍI. 3787 1937. lapunk ezidei folyamának