Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 9. szám - A felszabadult felvidéki területek igazságügyi szervezeti kérdései

469 amelyet tehát a bírói gyakorlat nem lát idejét múltnak a Pp. 413. §-ának egészen általános jellegű szabályozása dacára sem. Állandó bírói gyakorlat, hogy amennyiben a házasfelek a házassági együttélést megszakítják, a közös lakásból távozó házasfél azokat az ingókat viheti magával, amelyek neki a saját vagy a nála levő gyermek szükségleteinek az ellátására nélkülözhetetlenek. Noha ennek a jogszabálynak az a célja, hogy a berendezés együtt maradásával a közös lakás fenntartassék és a házassági együttélés helyreállítását ez is előmozdítsa, még sincs akadálya annak, hogy a házastársak, akár a házassági szerződésben is, máskép rendelkezzenek és ennek a rendelkezésnek még a nőtartasról való előzetes lemondást tiltó jogszabályból vonható analógia sem állhatja útját (P. III. 884/1938.). A házasfelek még házasságuk megkötése előtt hat évvel megállapodtak abban, hogy későbbi házasságkötésük reményében a házastársi viszonynak megfelelő szerzeményi közösségre lépnek. Ennek megfelelően együttesen kezelték és használták fel a külön-külön nevükön álló üzletek jövedelmét. A P. I. 2900/1938. sz. ítélet a közszerzeményi jog szabályai szerint bírálja el a házasfelek házasságkötés előtti vagyonközösségéből származó jogviszonyokat is. mert ;i felek házasságkötése az addig folytatott közös gazdálkodásukon mitsem változtatott. A közös szerzeményként való elbírálás nem zárható ki a jogviszony erkölcstelen voltára való utalással sem. mert a megállapodás nem erkölcstelen viszony — mint pl. házasságon kivüli együttélés — létesítését vagy fenntartását, hanem közös üzleti tevékenység kifejtését célozta. A közeli rokonok között létesült és extraneusok elől a kielégítési (dapot elvonó jogügylettel szemben a 758. EH. alapján fennálló vélelem megdöntésére közel rokon tanuk vallomásai nem szükségkép alkalmasak. A P. V. 980/1938. sz. ítélet e jogelv alapján kötelezte a közeli rokon kölcsönhitelezőt az általa az extraneus hitelező követelésének tudatában szerzett jelzálogjog rangsorának átengedésére: a rokon hitelező követelése az extranensénál későbben keletkezett. * i A P. VII. 2151/1938. sz. ítélet svájci frank takarékbetétet avval az értékkel rendel kifizetni, amellyel az elhelyezés idejében birt. Az indokolás szerint a K. T. 326. §-ának második bekezdésében foglalt szabály nem nyerhet alkalmazást akkor, ha a szóbanforgó külföldi pénznem nem a gazdasági élet rendes folyamatában, hanem gazdasági kényszerűség folytán alkotott törvénves szabályozás folytán tüntet fel értékcsökkenést. Ez tehát a K. T. imént említett rendelkezése alkalmazási körének újabb