Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 8. szám - Grosschmid Béniről

420 Az utóörökösödési jog ugyan általában elidegenítési és terhelési tilalmat foglal magában, ez a tilalom azonban nem akadályozza meg, hogy az utóörökös az ingatlan megterhelésére az előörökösöknek engedélyt adjon. Ilyen engedélyt adhat a még születendő utóörökös gyermek részére kirendelt gondnok is a gyámhatóság jóváhagyásával. A gondnok hatásköre erre kiterjed, mert ellenkező esetben a még születendő gyermekek utóörökösi jogával terhelt ingatlan forgalmon kivüli dologgá válna, ami pedig nemcsak a forgalom biztonságával, hanem pl. természeti csapás esetén még az utóörökösöknek maguknak érdekeivel is ellenkeznék. Ha a gyámhatóság jóváhagyó határozatából megállapítható az, hogy az engedélyadás visszteherrel történt, ennek közelebbi részletei a perenkivüli telekkönyvi eljárásban nem vizsgálhatók. (Pk. V. 1630/1938.). A 49. sz. jogegységi döntvény indokolásában kiemelt abból az elvből, hogy minden bíróság önállóan bírálja el azokat a kér deseket, amelyek a hatáskörébe utalt igény eldöntéséhez szükségesek, folyik, hogy a Közigazgatási Bíróságnak valamely országgyűlési képviselőválasztás közjogi érvénytelenségére vonatkozó ítélete nem tekinthető önálló jogalapnak arra, hogy a károsult az érvénytelen választásból származó igénnyel már egymagában a közigazgatási bírósági ítélet hozatalának és jogerejének a té nye alapján keresettel fellépjen; a vonatkozó tények tehát a bíróság által a polgári perben külön megállapítandók. Ha azonban e tények megállapítást nyernek, akkor alkalmazandó az a szabály, hogy a közhatalmat gyakorló személy a rábízott hivatalos eljárásban másnak jogellenesen okozott kárt annak tartozik megtéríteni, akinek azt okozta. Ily személynek tekinthető arányos választás esetében a listavezető-jelölt és nem csupán a jogellenesen mellőzött párt maga. (P. VI. 1001/1938.). Ha a károsultnak csak a kár felét itéli meg a bíróság, ennek dacára alperes az OTI-tól a felperesnek járó egész járandóságot vonhatja le, mert az intézet által nyújtott baleseti kárta lanítás erejéig a kártérítési követelés az intézetre átszáll és ennek következtében felperest a követelés ez a része már nem illeti meg. Ezenkívül alperes kártérítési kötelessége az intézetre átszálló egész követeléssel együtt nem terjed többre, mint a felperes baleseti kára felének megtérítésére. (P. I. 2091/1938.). Az álló vonaton a fel- és leszállás önmagában nem veszélyes. az álló vonatról való leszállás tehát nem áll okozati összefüggés ben azokkal a körülményekkel, amelyek a vasúti üzemet általában veszélyes üzemmé minősítik. (P. I. 2219/1938.).