Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 8. szám - Grosschmid Béniről

418 legteljesebb szabadság kell, hogy megillesse, evvel a szabadsággal azonban nem szabad visszaélni (P. III. 808/1928.). Elmebeteg házastárs házassága is lehet feldúlt, noha az elmebeteg házastárs érzelmi és lelki világát öntudatának hiányánál fogva házastársának szándékos és súlyos kötelességsértése közvetlen nem zavarja meg. Ugyanis a hzastársnak jó hírnevével és a családi élet tisztaságához fűződő érdeke elmebetegsége esetén sem szenvedhet csorbát, így tehát a feleség, aki ápolásra szoruló férjét a közös tulajdonukban álló házban volt lakásukból elűzte, a házassági életközösséget feldúlta. (P. III. 1843/1938.) Ha a feldultságot objektíve észlelhető körülménynek tekintjük, akkor közömbös, hogy a kötelességsértő cselekmény a sértett félben milyen lelki reakciót vált ki. Ily szemszögből nézve kétségtelen, hogy a felesége által elűzött elmebeteg férj házasélete mindenképen feldultnak minősül, még pedig akkor is. ha az elmebeteg férj nem juthat annak tudatára. Az ideiglenes nőtartásra való érdemetlenség okai nem szükségképen azonosak a törvényben meghatározott bontóokokkal. Az ideiglenes nőtartás célja, hogy a házassági per eldöltéig lehetőleg fenntartassék a nő számára az az életszínvonal, amely ót az együttélés alatt megillette. Az állandó bírói gyakorlat szerint a nő érdemetlenség alapján csak abban az esetben fosztható meg a tartástól, ha férjével szemben igen súlyos megítélés alá eső jogtalan magatartást tanúsít. Az adott esetben a Kúria a feleségnek azt a magatartását, hogy egy férfivel való érintkezésben a hitvestársi hűsége tekintetében keletkező kétségnek tá pot adott, nem tekinthette az ideiglenes nőtartás szempontjából súlyosan jogellenes magatartásnak. Kimondja azonban a Kúria, hogy a nőtartási perben elfoglalt álláspont nem érinti az ezúttal el sem bírált azt a kérdést, hogy mennyiben tekinthető a feleség magatartása a házasélet összes körülményeinek figyelembevételével kötelességsértőnek. (P. III. 2537/1938.). A fent kifejtett álláspont az eddigi gyakorlatban csak a végleges nőtartás keretében érvényesült; az ideiglenes nőtartás szempontjából ugyanazt a mértéket kell alkalmazni a feleség kötelességsértésének elbírálására, mint a bontóperben és nincs alap annak megállapítására, hogy a nőtartási perben a feleség cselekményének megítélésére enyhébb mérték érvényesül. Ha a feleség a bontóperben a végleges nőtartás iránti igény érvényesítését későbbre tartja fenn és utóbb ezt az igényt tényleg érvényesiti is, a férj ebben a perben nem védekezhetik a nő oly kötelességsértő tényeivel, amelyeket a bontóper lefolyása idejében már isméit, mivel ennek a védekezésnek az elmulasz-