Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 8. szám - Grosschmid Béniről

416 sításoknál a helyzet az. hogy igazolt kár 10 százalékát. de legalább 50 P-t hoz levonásba a biztosító önrészesedés címén. Különösen sérelmes ez kisebb károk felmerülténél. Mi alapon jön hozzá a kártszenvedett, akinek érdeke törvényhozási uton részesül védelemben, hogy azért, mert a gépkocsi tulajdonosa neu készpénzóvadékot tett le. teljesen hibáján kivül előálló kárából 10 százalékkal csökkentett összeget kapjon meg, vagy eseth'g 50 P. kárából. — semmit. Ilyen szerződéses kikötés lehet hatályos szerződőfelek egymásközti viszonyában, de törvény által védett érdeknél ez egyenesen törvényellenes, jóerkölcsökbe üt kőző s mint ilyen, harmadik károsulttal szemben, hatálytalan. Nem hivatkozhat ezen állásponttal szemben a biztosító kötelező szavatossági biztosításnál jóhiszeműségre, vagy szerződéses szabadságra, mert neki, éppenúgy, mint a vele szerződő félnek, a törvénythozó szándékát s ilyen biztosítás folytán a szerződőfél helyett teljesíteni vállalt kötelezettségét, — ismernie kell. Következik mindezekből, hogy a károsult, a kifejtettek figyelembevételével, törvény által biztosított érdekeinek védelmére szintén felléphet közvetlenül a biztosítóval szemben. Az elfoglalt állásponton nem változtathat az sem, hogy a biztosítótársaságok csak olyan általános feltételeket alkalmazhatnak ilyen természetű biztosításoknál, amelyeket a biztosító magánvállalatok m. kir. felügyeleti hatósága jóváhagyott. Emvk az intézkedésnek ugyanis csak az a célja, hogy terhesebb félté telek ne alkalmaztassanak a szokásosnál, de az anyagi igazság érvényesülése szempontjából semniiképen sem értelmezhetők úgy, hogy azok a feltételek minden körülmények között az ügyleten kivül álló harmadik személyekkel szemben is kötelezők, csak azért, mert a felügyelőhatóság jóváhagyta. Kötelezők még akkor is, ha azok törvény, rendelet, szellemével, törvényhozói akarattal ellentétben állanak! Nem lehet ilyen értelmezést tulajdonítani azért sem, mert annak ellenkezőjét kívánja meg a biz tosítani kívánt személyek élet- és vagyonbiztonsága. Mindezekből következik, hogy a bírói gyakorlatnak, a törvényhozói akarat és a kártszenvedett oldalán álló anyagi igazság érvényrejuttaása érdekében, meg kell találni az utat arra. hogy az önhibáján kivül károsulttal szemben semmiféle olyan kifogás jogi védelemben ne részesülhessen, amely annak kára megtérítését akadályozhatja, vagy csökkentheti. Ez pedig nem lehet más. mint a biztosítónak törvénnyel, rendelettel, illetve ezek céljával és szellemével ellentétes olyan magatartásának megállapítása, amely dolus, vagy eulpa címén kötelmet s közvetlen jogviszonyt teremt a károsult és a biztosító között! Dr. Árra/j Nándor kir. járásbíró, Budapest.