Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 7. szám - Az építményi jog és az építmény

350 sorú tehertételek is vannak. Ezeknek az esetében valóban fenye­geti az építményi jogosultat és hitelezőit az a veszély, hogy a Vht. 163. §-a értelmében az ingatlant az építményi jog fenntar­tása nélkül árverezik el és az építményi jogosultnak az építmény létesítése érdekében hozott áldozata az ingatlan tulajdonos ko­rábbi hitelezőinek fedezetét növeli, amit azok valóban nem érde­melnek meg. A nemalkotórész konstrukcióból valóban le lehetne vezetni azt a megoldást, hogy az építmény a hitelezőkkel szemben olyan védelemben részesül, hogy még a korábbi hitelezők kérelmére foganatosított árverés sem terjed ki rá. Ennek a konzekvenciának a- levonására azonban a jogunk­ban semmi támpontot nem találunk. A Vht. 163. §-ának épít­ményi jog esetére is alkalmazható szabályai alól jogunk nem is­mer kivételt. A kedvezőbb rangsorú hitelező javára tehát — ha egyébként nem jelentkezik megfelelő fedezet — az ingatlant az építményi jog fenntartása nélkül fogják elárverezni. Már pedig ha az árverés következtében az építményi jog megszűnik, ezzel az építmény alkotórésszé válik még akkor is, ha addig nem volt az. A jogunkban tehát a konstrukció épen akkor mondja fel a szolgálatot, amikor a legnagyobb szükség lenne rá. A német ptk. eredeti szabályai alapján megkísérelték az utoljára említett esetre azt a megoldást, hogy az építményi jog­fenntartása nélkül megtartott árverés vevője nem szerzi ugyan meg az építményt, de nem is tartozik azt tovább tűrni. A jogo­sultnak tehát kötelessége, de egyszersmind joga is az építményt eltávolítani.7) Ez a megoldás mindenesetre olyan fegyvert adna az építményi jogosult kezébe, amelynek segítségével sikerülne az érdekeit leginkább kielégítő megoldást kieszközölnie. Nézetem szerint azonban nem lehet kétséges, hogy az árverési szerzővel szemben jogszerűtlen lenne, ha az építményi jogosult az épít­mény lebontásához kezdene hozzá s az ilyen eljárással szemben az árverési vevő tulajdonjoga alapján jogvédelemben része­sülne.8) 7) Crome: System III. k. 427. §. 57. j. — Ez a megoldás termé­szetesen csak arra az esetre szólott, amikor az építményt az épít­ményi jogosult létesítette. 8) Az említett konzekvenciát csak a német íendelet vonja le, annak kimondásával, hogy az építmény nem felel a telek terheiért. Ezzel szemben a rendelet nem is enged építményi jogot csupán első ranghelyen alapítani. — A Mt. 702. §-ának az a megoldása, hogy a már fennálló terheket a telek és az építményi jog egyetemleges tér­tiéivé teszi, a terhelt telek megosztása esetére szóló szabály applicá­lása és az osztott tulajdoni ideológiával van szellemi rokonságban. Ez a rendezés egyébként az építményi jogosultra hátrányosabb a Vht 163. §-ánál is, mert kiteszi őt annak, hogy a hitelező elsősorban az építményi jogot árvereztesse el, holott esetleg az építményi jog

Next

/
Thumbnails
Contents