Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 6. szám - A dollár-takarékbetétek felértékelésének kérdéséhez

329 ez akkor, amikor a kir. Kúria egy másik dollár-perben kimondotta, hogy az ügyfél által aláírt üzleti határozmányok (blanketták) rendelkezései nem kötelezők a félre, ha az ezek rendelkezései nem kölcsönös megállapodás kifejezett eredményei, vagy ha a fennforgó körülményekből egyébként meg nem állapítható, hogy a felek egyező akarattal azokat kötelezőnek kívánták elfogadni.:!) Ha tehát az aláírt rendelkezés, — mégha blanketta is — nem érvényes, ha külön megállapodás tárgya nem volt, hogy lehet érvényes egy olyan szándék, amelyről a másik fél nem is tudhatott, mert az megfelelően kinyilvánítva sem lett. Ilyen szándék tehát az ügylet értelmezésénél csak akkor vehető figyelembe, ha az a másik fél által kifejezetten elfogadtatott. Kérdés azonban, hogy a kir. Kúriának ilyen vélelemszerű következtetése megnyugtató eredményre vezethet-e, és nem volna-e célszerű az értelmezés kérdésénél esetleg más irányba is tapogatódzni, annál is inkább, mert Grosschmid szerint a szándék ugyan az „igazság delej tűje" az igazságos döntés vezérelve azonban az érdekirányadás.4) Az érdek tehát, amely az értelmezésnél figyelembe jöhet, egyrészt a felek érdeke — melyet a kir. Kúria a szándék mérlegelésénél már számításba vett — másrészt a társadalmi érdek (másszóval közérdek), mely jelen esetben mint nemzetgazdasági érdek jelentkezik és mely mint alább látni fogjuk az egyéni érdekkel azonos. Kérdés azonban, hogy a közérdek az értelmezésnél figyelembe vehető, illetve, hogy lehet-e a közérdeknek kötelmet betöltő szerepe. A.jog célja, a társadalmi rend, illetve társadalmi harmónia megvalósítása és biztosítása. A jog ezért az egyén szabadságszféráját a társadalmi harmóniának, másszó'val a közérdeknek megfelelően korlátozza. Az egyén szabadsága ugyanis korlátlan. A közösségben való harmonikus együttélés azonban megkívánja, hogy az egyéni szabadság bizonyos — a mindenkori társadalom ideológiájának megfelelő — korlátozást szenvedjen. A törvényhozó tehát akkor, mikor jogot alkot, a köz érdekét tartja szem előtt, hogy ezzel a közösségen belül élő egyének harmonikus együttműködését biztosítsa. Közérdek és magánérdek valójában ugyanaz, mert a társadalom harmóniája nemcsak a közösségnek, hanem az egyénnek is érdeke. A két különböző elnevezés csupán két szempontot jelent, mert pld. a tiltó jogszabály nemcsak azt jelenti, hogy nékem tilos valamit tennem mással szemben, amit egyébként megtehetnék, hanem, hogy embertár<) C. VII. 5175/1937. Polgári Jog 1938. III szám. 4) Glossza a Fejezetekhez II. kötet, II. rész 548. o. (dr. Szladits Károly).