Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 6. szám - A dollár-takarékbetétek felértékelésének kérdéséhez

330 samnak tilos olyat cselekedni velem szemben, amit egyébként megtehetne. A közérdekű tilalom, tehát egyben magánérdekű védelem is. Az egyén szabadságszf érájának korlátozását a jog legtöbb esetben (diszpozitív szabályok) az egyén akaratára bízza. A szerződés tulajdonképpen nem más, mint az egyéni szabadságszférának a szerződő felek akaratának megfelelő korlátozása. A szerződés létesítésénél, mint praktikus értelemben vett jogalkotásnál természetesen ugyanazok a tényezők és elvek hatnak közre, mint az általános jogalkotásnál. A szerződések értelmezése viszont olykor kerül előtérbe, ha — mint a mi esetünkben is — nem állapítható meg, Ihogy a felek milyen jogokat és kötelezettségeket akartak egymásnak biztosítani, illetve hogy szabadság-szférájukat miképpen akarták korlátozni. Szinte magától értetődik, hogy ily esetekben mikor határozott rendelkezés nincs, az értelmezésnél ugyanazokat az elveket és tényezőket kell figyelembe venni, mint amelyek általában a jogalkotásnál érvényesülnek. A szerződés, mint a felek által alkotott jog nem különbözhet a törvényhozó jogától és így a felek akarata sem lehet más és nem irányulhat másra, mint a közérdek, illetve az azzal azonos magánérdek biztosítására. A bírói gyakorlat és az annak alapján álló Mt. 1084. §-a szerint a kellő teljesítésnek többek között a méltányosság alapján kell történni. A méltányosság nagy fogalmi űrtartalmába a közérdek jól elfér. Azonban még helyesebben fejezi ki ezt a jogszabályt Szladits, amikor azt mondja, hogy a kötelmet becsülettel és emberséggel kell teljesíteni, ahogy azt a jóhiszeműség és tisztesség megkívánja. Becsülettel és emberséggel, jóhiszeműen és tisztességesen eljárni, azt jelenti, hogy nem teszünk olyat, ami a köztünk és embertársainlk közötti jogviszonyt sérti. Aki pedig így jár el, megfelel annak a Kant-i erkölcsi normának, mely szerint: ,,Handlé so, dass die Maximé deines Willens jederzeit als Prinziip einer allgemeinen Gesetzgebung gelten können". Visszatérve tehát eredeti témánkhoz kétségtelenül helyesen járt el a bíróság akkor, mikor a felek érdekéből indult ki, de a fél érdeke egyszersmind a köz érdeke is, A köz érdeke pedig jelenleg abban a nemzetgazdasági érdekben jelentkezik, amely a takarékbetétekhez fűződik. A fél érdeke tehát csupán ezen a nemzetgazdasági érdeken keresztül bírálható el. Úgy törvényhozásunk, mint bíróságaink a takarékbetét nemzetgazdasági jelentőségével tisztában vannak, ezért teljesen feleslegesnek látszik, ennek fejtegetésébe bocsátkozni. Az utóbbi évek külföldi törvényhozása okulva a külföldi bank bukások szomorű példáján, a takarékbetétek biztonságára és az ehhez szükséges liquídítás biztosítására különös súlyt helyezett. A