Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 1. szám - A házassági köteléki perekre vonatkozó joghatósági szabályaink reformja

10 dés kötelez, így az 1902-ből való ú. n. házasságbontó házassági hágai egyezmény, amelyet mi az 1911: XXII. t.-c.-be iktattunk (1. annak 5. és 8. cikkét, valamint az 1930. évi 39. t.-c.be iktatott magyar-jugoszláv magánjogi érdekű egyezmény 28. cikkét). A hágai egyezmény ezidőszerint Lengyelországgal, Luxemburggal, Németalfölddel, Németországgal, Olaszországgal, Svédországgal és Hollandiával van érvényben. Mert hogy mily fontos, hogy az állam az ittlakók, a belföldiek ügyeiben eljárjon, ennek fontossága és ezzel együtt'a 116. §. által magunkravett önkorlátozás tarthatatlansága, szomorú igazolást nyert az 1921. júí. 26-án életbelépett trianoni békeszerződés rendelkezései folytán, amely — ha már az elszakított területen maradt magyarok helyzetéről nem is beszélek —, a bentlakók nagy tömegeit illetően teljes bizonytalanságot teremtett, mert nem tudták állampolgárságukat kimutatni, és az utódállamok gyűlölködése folytán nem tudták személyi okmányaikat sem megszerezni és így igen sokuknak az utódállamok bíróságaihoz kellett fordulniok, még többjük pedig, nem tudván ügyét sem itt, sem ott elrendezni, inkább az egész kérdés törvényi rendezését hagyta el. Emlékszünk ennek kapcsán, hogy az 1928. áprilisban megtartott jogászgyűlés (Jogászegyleti értekezések új folyam XIX. kötet) általános kívánságnak engedve, napirendre tűzte a kérdést: „milyen törvényhozási vagy kormányhatósági intézkedésre van szükség avégből, hogy megszűnjenek azok a nehézségek, illetve kiegyenlíttessenek azok a nemzetközi összeütközések, amelyeket a Trbsz. állampolgársági rendelkezései a házasulok és házassági pert indító felek állampolgársága (kérdésében előidéztek"? A jogászgyűlés azonban sajnos, eredményre nem vezetett, mert állampolgársági kérdsben nem volt lehetőség módosításra. A belföldön lakó külföldiek joghatósági kérdését tehát a Ht. 116. §-ánál kellett volna megfogni, amint ezt dr. Malonyai Béla igen helyesen felismerte. „Perjogi szempontból — írja a most említett országos Jogászgyűlésre adott szakvéleményében — kétségtelen, hogy a mai nemzetközi forgalom és lakhelyváltoztatás mellett a lakhely bírósága is kell, hogy illetékességet nyerjen, amint ezt a hágai egyezmény el is fogadta, de a lakhely által is alkalmazandó jog kizárólag a felek hazai joga kell, hogy legyen. E rendszernek előnye elsősorban az, hogy úgy a felek hazája, mint minden külföldi állam el fogja ismerni az olyan ítéletet, amely a házastársak hazai jogát tartja szem előtt. Előnye továbbá az, hogy lehetetlenné teszi azt, hogy a házasfelek honosságuk vagy lakhelyük változtatásával hazai joguk tiltó rendelkezései alól kivonják magukat. Végül pedig ugyancsak a köteléknek egyenlő elbírálását biztosítja, ha mindegyik szerződő állam bírósága kizárólag a hazai törvény rendelkezéseit fogja szem előtt tartani". Vegyük még ehhez, hogy nemcsak a múltról van szó, hanem a jelenről is, mert habár az akkori probléma élességéből már igen sokat veszített, habár az akkoriak nagy része azóta már el is halt, nem szabad hinnünk, hogy a probléma teljesen meg is