Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 1. szám - A rokoni tartási igény érvényesítése

5 ügynek a gyámhatósághoz való áttétele a fellebbezési eljárás során is kérhető (K. 1675/1931.). Ha viszont a bontóper bírósága a perben kiderített ténykörülményeket nem találja elegendőnek arra, hogy a gyermekek tartása felett határozzon, az erre vonatkozó rendelkezést mellőzi és a per befejeztével az ügyiratokat intézkedés végett átteszi a gyámhatósághoz (H. T. 96. §.). A törvény e rendelkezése folytán a bontóperbíróságok újabban osak egészen kivételes esetekben hoznak döntést a törvényes kiskorúak tartási ügyeiben és az esetek eldöntését túlnyomórészben a gyámhatóságokra bízzák. A bírói ítélettel történt rendezés dacára és ellenére viszont a H. T. 97. §-a értelmében ismét a gyámhatóság határozhat a tartás kérdésében akkor, ha megállapítása szerint a bíróság határozata a megváltozott körülmények folytán a gyermek érdekének többé nem felel meg. Ilyen eset az, amidőn a bontóper bírósága a szülők megegyezése alapján az atyát bizonyos összegű tartásdíj fizetésére kötelezte, később azonban ez a tartásdíj elégtelennek mutatkozik (205.094/1931. B. M. sz. hat.). Minden más, a törvényes gyermek tartáskövetelése iránti igény érvényesítése a rendes bírói útra tartozik. Nevezetesen odatartozik a nagykorú gyermeknek a szülők, vagy azok egyike ellen emelt tartásigényének érvényesítése. A rendes bíróiság hatáskörébe vág továbbá az örökbefogadott gyermek tartásigénye akkor, ha a tartást érvényesítő személy az örökbefogadónak nem törvényes házastársa (Hb. 41/ 10—1927. és Hb. 5/1910.). A vélt és semmis házasságból származó gyermek tartása iránti kérdés eldöntése, nemkülönben az elhalt gyermek részére a vérszerinti atya által teljesített tartásnak az örökbefogadó atyával szemben való érvényesítése szintén bírói útra tartozik, úgyszintén annak eldöntése is, hogy az atya tartozik-e az anya második férjének megtéríteni azokat a kiadásait, amelyeket az a gyermek tartására fordított (K. 3421/1920.). A Hb. I. sz. teljesülési határozata végérvényesen és kötelező hatállyal állapította meg azt, hogy az unokának a nagyszülőkkel szemben támasztott igénye a rendes bíróság hatáskörébe tartozik. Ezzel a döntéssel megszüntette a hatásköri bíróság azt a rkorábban fennállott téves hatásköri felfogást, amelyet a korábban hivatkozott 204.500/1931. B. M. sz. rendelet I. 1. pontja idézett fel. A Hb. 42/4—1934. sz. határozata szerint az unokatartás iránt indított ügyekben a tartásdíj leszállítása iránti kérelem elbírálására szintén a rendes bíróság hivatott. A teljesülési határozatnak a hatálybalépést megelőző időre is visszaható ereje van (Hb. 25/4—1936.). A szülőknek és nagyszülőknek a gyermekekkel, illetve uno-