Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 4. szám - Matrimonial Causes Act, 1937.

203 Állandó a bírói gyakorlat abban a tekintetben, hogy az ajánlatban foglalt kérdések értelmezése szempontjából s hogy azok jelentösek-e vagy sem, az ügynök a biztosító megbízottja s ha az ügynök megtévesztő magatartást tanúsít, annak a hátrányát a biztosító viseli. De állandó bírói gyakorlat az is. ami egyébként az előbb hivatkozott bírói gyakorlatból is folyik, hogy az ajánlatot felvevő biztosító ügynöknek tudomása az ajánlat kérdéscin' adandó fontos válaszok tekintetében azonos elbírálás alá esik a biztosító tudomásával (P. VII. 6037/1937.). Ez az ítélet egy igen régi vitakérdésben — amelyhez legutóbb néhai Gold Simon és Külley Viktor szóltak hozzá — dóid a biztosítóra hátrányos módon. A döntés nem aggálytalan. A társaság maga éppen azért tesz fel az ajánlatban kérdéseket, hogy az azokra adott írásos válaszok alapján foglalhasson állást a biztosítás elvállalása tekintetében. Hogy pl. a falusi helyi ügynökkel szemben tett szóbeli közlések erősebbek, mint az ajánlatbán feltett kérdésekre írásban adott ellentétes válaszok, oly tétel, amely teljességgel eltér a Kúriának az írásos szerződéssel ellentétes szóbeli megállapodások tekintetében kifejlődött állandó gyakorlatával. A perbeli esetben ú. n. közvetítő ügynökről volt szó: a magasabbrendű, az ügyletkötő ügynökre nézve az 5460 1928. M» E. sz. rendelet kimondja, hogy annak tudomása a társaság tudomásával esik egy tekintet alá. míg a közvetítő ügynök tudomása tekintetében a rendelet ..a fennálló jogszabályokéra utal. A rendidet tehát különböztetni kíván a kétféle ügynökkategória tudomása között, míg a bírói gyakorlat a kettőt egy kalap alá veszi. Az a részvénytársaság, amely képesítéshez kötött ipart a kézmüvesjellegü ipar szokásos keretein belül üz, törvényes ver senytilalmat sért meg és cselekménye egyúttal a Tvt. 1. §-ába is ütközik. (T. IV. 108/1938.) Alperes abbanhagyásra kötelezhető akkor, ha a sérelmes cselekményt már nem is folytatja, de a perben cselekményének jogsértő voltát nem ismeri cl (P. IV. 6038/1937.). Ugyanez az ítélet kimondja, hogy ha valaki személyesen vagy meghatalmazottja útján végbevitt eljárással szándékosan önmaga idézi elő azt. hogy jóhiszemű versenytársa az üzleti verseny terén törvényt)* ütköző cselekményt kövessen el (beugratás), úgy a csak jóhiszeműen és tisztességesen gyakorolható ellenőrzésnek határait nyilván túllépi és így nem nyerhet jogot arra. hogy egyedül az ekként elkövetett cselekinénj alapján fellépjen. Versenykeresetet nemcsak a versenytárs, hanem a versenyvállalat alkalmazottja ellen is lehet indítani, mert a Tvt. 38. §-ának az a rendelkezése, amely a részesek vagyoni felelősségét állpítja meg. nyilvánvalóan alkalmazandó avval az alkalmazót-