Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 4. szám - Matrimonial Causes Act, 1937.

201 tal szemben is. aki a cselekmény egyedüli tettese. A tiltott cse lekmény miatti kártérítési felelősség már az általános szabályokból, de a Tvt. 1. §-ábÓl is folyik. A versenytársi minőség elő feltétele ugyan a felperes aktorátusának, alperesként azonban perbevonható mindenki, akinek magatartása a Tvt. valamely rendelkezésébe ütközik, tehát az is. aki a cselekményt nem a saját, hanem más — a felperessel szembeni versenyvállalat — érdekében követte el. (P. IV. 216/1938.) A Te. 37. §-ának a jogorvoslati értékre vonatkozó rendelkezését szószerint véve. nem lehetne ugyan alkalmazni a pergátló kifogás tárgyában hozott, vagy a pert hivatalból észlelt pergátló körülmény miatt megszüntető ítéletre, mert az ilyen ítélet a perben érvényesített követelést sem egészben, sem részben el nem utasítja, de meg sem ítéli; a bírói gyakorlat azonban, a törvény célját szem előtt tartva, az idézett rendelkezést akként értelmezte, hogy azt a pergátíó kifogás, vagy hivatalból észlelt pergátló körülmény tárgyában hozott ítéletekre is értelemszerűen alkalmazni kell.' (P. 1." 5891 1937.) Orvosi műhiba alapján indított kártérítési kereset rendeltetésénél fogva ugyan hasonló a tartási és ellátási követelésekhez, azokkal azonosnak azonban sem anyagi, sem eljárásjogi szempontból nem tekintheti"): a perérték tehát a felperes által követelt évi szolgáltatás tízszerese (P. VI. 5404/1937.). A kereset tényalapjának és a kereseti kérelemnek a megváltoztatása nélkül csupán a jogsértő cselekmény jogi minősítésének módosítására, (szerzői jog sérelméről tisztességtelen versenyre való áttérés) nem keresetváltoztatás (P. I. 201 1938.). * * * Magában véve az a körülmény, hogy a Magyar Nemzeti Bank a követelés egy részének teljesítését engedélyezte, nem jelenti azt. hogy a követelés többi részének kifizetését megtiltotta., vagy arra halasztást adott. Pusztán annak a kérdésnek a szempontjából, hogy a követelés perrel érvényesíthető-e. nem lényeges az a körülmény, hogy a követelés behajtható-e vagy sem. hanem kizárólag az. hogy anyagijogi értelemben a követeles lejártnak tekintendő-e vagy sem (P. VII. 116/1938.). Ez a döntés, amely — a gyakorlati élet kívánálmainak megfelelően — nem értelmezi kiterjesztően a 4550,1931. M. E. sz. rendelet 5. ií-át, érdemben azonos a Jogi Hirlap 1937.. 587. sz. alatt közölt P. VII. 1151/1937. sz. határozattal. * * * Egy tanú vallomására ítéleti tényállást alapítani csak akkor lehet, ha szavahihetőségéhez a legkisebb kétely sem fér és